Hédi beszámolója a helyszínről:
Ez a vasárnap is csak úgy indult, mint a többi…álmosan, csendesen, az évszaknak megfelelően didergősen. A lelkemben azonban akkora tűz lobogott, hogy dehogy foglalkoztam én azzal, hogy a hőmérő mit mutat. Lujóval „kivágtattunk” paripáinkkal a Kossuth utcára 8 órakor, hogy őrizzük a terepet.
Borongós és hideg volt az idő, lassan teltek a várakozás percei, majd órái…aztán szitálva eleredt az eső (magamban megmorogtam az időjárást, hogy „na, ne máááá….!!”), de szerencsénkre hamar elállt.
Délben megérkezett az első alfaló (Gábor80 Szombathelyről…nem semmi táv, ugye?:D) és nem sokkal utána begördült a békéscsabai különítmény Grando vezetésével, majd a szegedi csapat Satti „Kapitány” vezényletével, utána sorban csak jöttek-jöttek a szebbnél szebb alfák az ország több pontjáról.
Boldog üdvözlések, baráti hátba veregetések, nekifutásból érkező puszik (igaz Selespeed? :D).
Megérkeztek a rend őrei is, sokat segítettek az utca zárásánál, hogy off-os autó véletlenül se kerüljön a kis csapatunk közé. 39 autót számoltunk össze.
14:00 óra, indulás…volna, mikor jött Boycikától a hívás, hogy csak öt percig tartsunk ki, mert jönnek.
Naná, hogy bevártuk őket, majd megkezdődött a felvonulás. A rendőrök hihetetlen profizmussal vezettek minket. Három autóval, kettő elöl, egy hátul, szépen összetartva a konvojt. Így kígyóztunk körbe a városon sok-sok érdeklődő, ámuló szempár kereszttüzében. Nem kell senkinek se körülírni azt az érzést, amit ilyenkor érez egy sportszívű alfás, mivel leírhatatlan. :)
Megérkezett az alfa-kígyó a Gyopáros-fürdőn található Tópart Panzióhoz.
A hatalmas feldíszített teremben szépen körbe ültük az asztalokat, majd hozzáláthattunk a finom estebédnek (a nagy érzelmek nagy étvágyat csinálnak :-D).
Alig nyeltük le a ropogósra sült kacsacomb, a rántott szelet, a rántott sajt és gomba és a süti utolsó falatjait, amikor megérkezett hozzánk a Mikulás rengeteg csomaggal, az alfa-bébik és gyerkőcök nagy örömére. Megilletődött arcocskák, boldog és mosolygós szemek fogadták az Apót.
Mindenki átvehette a csomagját, kicsi és nagy gyerek, valamint a lelkében örökké gyermek maradó felnőtt cartársak. Csomagjainkba alfa-logós mikulás sapkát, bögrét és sok-sok csokit dugott a MikiBá. Virgácsot senki se kapott, biztos jók voltunk, csakis ez lehet az oka. :-)
Bontogattunk, örültünk, felvettük a sapikat, viháncoltunk, beszélgettünk.
Időközben sajnos ránk esteledett, hát búcsúzni kellett, de hamarosan találkozunk egy másik találkozón, másik helyszínen.