Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

Mikor még erősen kezdő alfás voltam, egy nálam okkal tapasztaltabb cartárs azt mondta, hogy a márka amibe frissen beleszerettem, olyan mint az igazi luxusprostik. Ha nem sajnálom a pénzt rá, akkor páratlan élményt ad, de ha sajnálom, akkor jajj nekem... Nos, tavaly hosszú idő után lakást tudtam vásárolni, így se előtte, se utána nem tudtam komolyan költeni az autómra. Ő így is kitartott mellettem, ameddig csak bírt. Ez január 27-e volt, a sors fura poénja, hogy míg délután autókáztunk, este már nem mozdult, váltó szigorúan kettesben. Vártam, egyeztettem alanyt és állítmányt, majd március elején elgurultunk Zéhez, kettesben, kettesben. Az idő kegyes volt, mert nagyon szépen sütött a nap, így bár belül sírtam, az arcomon mosollyal gurultunk végig a városon. Mivel épp akkoriban kaptam céges autót, így azt mondtam Zének, hogy nem sos, de azért gyors lefoglaltam a kétliteres váltót nála. :) Ma munka után végre elmehettem érte, minden összeállt. Kapott szép új váltót, teljesen új első fuóművet, és bár a sok ácsorgás egyikőnknek sem esett jól, ma hazafelé már úgy jöttünk, mint ha nem is lett volna ez a több hónap külön. 2010. április elsején hívtak, hogy mehetek érte. Azóta 1-2 hónapnál többet nem töltöttünk külön, azt sem sokszor. Ma legalább annyira izgultam, mint Pécsen 2010-ben. Ahogy "Karcsik" is mondták, főnix a hamvaiból, megint! :) Most már tényleg minden fel lett újítva vásárlás óta, és ismét bebizonyítottuk, hogy megállíthatatlanok vagyunk! :) Az alkatrészek elkopnak, de ez az érzés, hogy milyen is életem első saját autóját újra vezetni, újra alfásként közlekedni, örülni egy régi igaz barátnak, na ezek sosem! Rég írtam már blogot, most is inkább az érzéseim mentem ide, de fura érzés, hogy újra ekkora emocionális élmény lehet az autóvezetés amint visszaülök abba az autóba, ami életem majd egyharmadában eddig a társam volt...