Két éve vagyok tulajdonosa egy nagyon szerethető autónak. Az előző bejegyzésemben leírtam, hogyan került hozzám az Alfa, mik az első benyomások, pár ezer kilométer után.
Most jöjjön egy hosszabb távú tapasztalat!
Az autót elsősorban hosszabb utazásokra használom, így sikerült is 50 ekm-t megtennem két év alatt úgy, hogy nem használom minden nap az autót. Nekem ez nem furcsa, az előző autóimmal eddig is így volt. Az átlagfogyasztásom 7,42 l/100 km, ezzel a spritmonitor.de szerint a 9. helyen vagyok 23 márkatárs közül. Alapvetően elégedett vagyok a fogyasztással, minden üzemanyagra költött forint mosolyt csal az arcomra: nem a fizetéskor, mert azért egy 70 literes tankot megtankolni nem egy felemelő érzés, hanem amikor ezeket a cseppeket elégeti az ember!
Nagyobb kiadások nem voltak az autóval. Igaz, mi számít nagynak… Mikor megvettem, utána kormánymű csere, ill. küszöb lakatolás volt, de ezt a vételkor lealkudtuk. Az első műszaki vizsgára első lengőkarokat kellett cseréltetnem. Később volt cserélve féltengelycsukló, egy fojtószelep, akkumlátor, első parkolóradar kábelköteg, hogy a jelentősebbeket említsem. Cseréltem ropogó ajtóhatárolókat, motorburkolat alatti gumibakokat. A szokásos kenőolaj és szűrőcserék időben megtörténtek. A hosszú távú utak miatt én a 30 ekm-es intervallumot felezem. Az automata váltóban eddig négyszer frissítettünk olajat Csörinél, remélem, meghálálja
Volt egy garnitúra nyári és egy garnitúra téli gumi vásárlásom. A téliben van két szezon, kibír még egyet, a nyári most megy fel másodszor.
Műszaki hibám, ami menetképtelenséget okozott volna nem volt. De, egyszer mégis: kimúlt az akkumlátor Budapesten a Decathlon parkolójában. Kb. fél óra alatt az Auchan-ból kerítettem akksit, a Decathlonból szerszámot, és mehettem tovább. Egy esetben volt vészüzemmód, amikor is a fojtószelep elektronikája megadta magát, kivágott egy biztosítékot a motortérben ( F11 ), emiatt pár dolog nem működött. Ekkor sem hagyott cserben, Budapestről jöttem vele haza 120 km-t, igaz kb. 50 LE szívó dízelként, lejtőn max. 80-nal.
Nagyon szeretem vezetni, minden alkalom egy élmény. Ha nem mehetek 2-3 napig valahová, elvonási tüneteim vannak… Van tisztelete az utakon, eddig egyszer dudáltak rám két év alatt, igaz igyekszem szabálykövető magatartást folytatni. Nincs atrocitás, béke és nyugalom van a kormány mögött. Sokszor keresek indokot arra, hogy ne a hétköznapi futkozós Fiat Pandával menjünk, hanem az Alfával. Ilyenkor nem kell sokat rábeszélni magamat, irány az Alfa!
Amikor megvettem, azt terveztem, hogy kb. két év múlva lecserélem egy újabbra. Most, hogy így lementek a 159-es árak, ill. alapjában nincs vele semmi gond, azt hiszem, marad még pár évig!
Már egy-két éve elindult a "hangya", hogy előbb-utóbb le kell cserélnem az autót, mert közeleg a 300 ekm, és ha most nem, akkor soha sem tudok normális áron kiszállni az autómból. Amúgy 12 éves korában, majdnem 300 ekm-rel az órájában sikerült eladnom az autómat, de messze árán alul, mint amire én először gondoltam. Úgy látszik Magyarországon csak egy szűk réteg bízik meg az első tulajdonostól származó, végig vezetett szervizkönyves, de viszonylag sokat futott autóban. Pedig havi 2500 km szerintem nem is olyan sok, pláne hogy én be is vallom...
Próbaképpen meghirdettem az autót a hahu-n, egy hónapig nem jelentkezett senki, csak egy kereskedés Pestről, hogy vigyem fel hozzájuk, majd mondanak egy árat... No persze:)
Aztán egyszer csak felhívott a leendő új tulaj, hogy megnézné az autót még ma. Délután meg is egyeztünk, és egyszerre vitte is volna. Itt gondba voltam egy kicsit, mert nálam a kocsi napi használati eszköz, így nem könnyű belőle egyik napról a másikra kiszállni. Pár nap haladékot kértem, elintéztem még a fontos, gépjárművet nem nélkülözhető programjaimat, és négy napra rá elvitték szeretett autómat.
Ott álltam autó nélkül, zsebemben az új autóra szánt pénzzel, tele ötletekkel. A következő napok kereséssel teltek, megjártam az internet legmélyebb bugyrait is. Max. 2 mFt-ban gondolkodtam mindennel együtt, a választott típusokat meg nem sorolnám fel, sokféle volt, legyen ennyi elég. Régi ötlet volt már egy Alfa 159, ezeket is néztem, sőt egy kedves barátomnak is ez van, és meg van vele elégedve. Megkértem, segítsen körülnézni - és nem utolsó sorban "taxizni" -, mi van ma a piacon. Elsősorban Mo-on először forgalomba helyezettet kerestünk, ezen felül 1,9 JTDm-et, és kombit. Volt már kombim, tudom mit lehet belepakolni. Következő héten hétfőn nyakunkba vettük Magyarországot, bejártunk 700 km-t, és az Alföldön megtaláltuk Őt, egy barna színű Mo-on először forgalomba helyezett, lekövethető előéletű kombit. Volt néhány apró hibája, amit természetesen az előző tulaj becsületesen elmondott, ezek várható javítási költségét leszámoltuk a vételárból. Megegyeztünk, és szerdán, az előző autóm adásvétele után öt nappal már Alfában ültem. Érdekes módon nem volt egyértelműen jó érzés, így utólag elgondolva benne volt a "zabszem a hátsómban", mit is vettem a nyakamba? Előző autómnál 12 éven keresztül nem volt semmilyen félelmem, mikor és hogyan fogok eljutni oda, ahová indultam, de most és itt még nincs meg a bizalom. Az idő múltával, ill. az apró hibák orvoslásával azonban ez már a múlté, jelenleg a kormánynál töltött minden percet élvezem. Öt hónap telt el a vásárlás óta, kb. 13 ekm-t mentem eddig, volt közöttük 700 km-es etap is mindenféle probléma nélkül.