Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

Cinecittá. Te nemtelen CsődörKanca, Te.
Hát elmész, itt hagysz. Azaz elküldelek, odaadlak ismeretlen brókerek karmai közé, kik lelketlenül, mézzel itatott ékesszólással próbálnak túladni majd Rajtad. Téged, ki 3 évig szolgáltad magyar vitézeded. Hogy utálhatod ezt a hideg is van meleg is van éghajlatot, a kátyúkkal tarkított életutadat. De azért egyszer, talán utoljára elvittelek szülőhazádba, Padovába! Igaz, csak a pályáról böktem irányába, "arra meg Padova".

Cinecittá. Behh rrég is volt, mikor még friss, remegő lábakkal kezeltem a pedáljaidat, mikor még frissen szerzett tudásommal kerregtettem a váltó fogaskerekeit. Míly szép emlékek! Vagy mikor elvittél Genfbe minket. Szó nélkül. Mont Blanc? Mint a somogyi dombokat, úgy szelted át... És hogy vitted az Asszony Cimbalmát Velencéig! Mint egy Paripa. Egy Táltos Paripa!

Dúdolhatjuk együtt hogy "Forever Young", de azért valljuk be, megöregedtél. 9 esztendő. Az még boxer kutyámnak, Butchnak is sok volt. Zörögsz, nyekegsz s igen, most már bevallhatom, ezér szólt folyvást muzsika benned. Kiisé talán túlzás volt az Asszony minapi beszólása, "mi ez a nagymama szag?", de azért valljuk be, itt már a híres WunderBaum sem segít.

Ma elviszlek.
Ahogy 3 évvel ezelőtt. Faterral az anyósülésen, kissé izzadt tenyérrel a bőrkományodon. S lecseréllek a pimaszul fiatal Kiarára.

Bár a lapomon a portréd beszürkül, de szívemben ... Hagyjuk, talán ez már sok.

Cinecittá. Köszönöm.