Blog
Blogajánló
Sok helyen lehetett olvasni, hogy a gyári teljesítményadat egy kicsit alul van lőve a valóshoz képest. WebM elvitte autóját a Totalcar Erőmérőbe, hogy a végére járjon! Tovább
"Számomra lenyűgöző a gép. Gyakorlatilag egy csövezett versenyautóhoz hasonlítanám leginkább, rendszámmal. Bátorág és őrültség volt ezt az autót AR-nak megcsinálni, de ezúton is köszönöm nekik!" Tovább
Átmentünk a második szállásra Livignoba.
A mai etap 414 km, öt és fél óra.
Az első megálló Arese-ban volt, természetesen az Alfa múzeum.
Az egyetlen Covid intézkedéssel itt találkoztunk. A 3. képen lévő öltönyös úr hőmérsékletet mért. Miután nem voltunk lázasak bemehettünk.
Magát a múzeumot idő híján nem néztük meg, csak pár alfás cuccért ugrottunk be a shop-ba.
- 110 éves jubileumi póló,
- írótömb tollal,
- nyakba akasztós kulcstartó,
- Alfa sapi
kb egy óra múlva értünk az ebéd tervezett helyére: Baia di Parè - Hotel Ristorante Pizzeria Egy hét híján 7 éve itt aludtunk párat a túra során, még a másik Spiderrel.
A következő betervezett pontot - Forte Montecchio Nord - kihagytuk mert minél előbb a szállodában szerettünk volna lenni.
Két hágót érintettünk még:
- 2.291m Passo di Foscagno
- 2.208m Passo d’Eira
Kifelé a völgyből majd még egyszer meg kell mászni őket.
Jó volt korán érkezni a szállodába (Alpen Village Hotel ).
Az átépítések miatt a lefoglalt szobához csak 5 km-re egy erdei parkolóban tudtak volna parkolóhelyet adni. A házmester bármikor odavitt volna minket.
Közöltem hogy nekem ez így nem igazán felel meg.
Némi tanácskozás után felajánlották a legjobb szobájuk egyikét, ahhoz ugyanis jár parkolóhely a bejárat mellett. Mielőtt elfogadtam megnéztem az oldalukon hogy mennyi az annyi. Az ajánlatuk jó volt, így átköltöztünk.
A kilátás a szobából a 10-11. képen :-)
Olajcsere és komplett szűrőcsere . 229000km
Újabb nap az Aosta völgyben - 132 km
Már két éve is elgurultunk mellette (oda-vissza), meg az idén is errefelé, most felmentünk megnézni.
Forte di Bard - egy völgyzáró erődrendszer, az Aosta völgyet védi nyugat-keleti irányban. Hihetetlenül bonyolult rendszer, rengeteg lőállással. (Ettől függetlenül Napóleon serege 400 fővel elfoglalta.) A bejáratnál mélygarázs (3.kép) és ferdepályás liftrendszer fogad. Látogatók rajtunk kívül nincsenek, az egész várat bebolyongva vagy 10 emberrel ha találkoztunk.
A liftekkel felmentünk a tetőre és onnan legyalogoltunk. A belépő 8 Euro volt fejenként ami egy kiállítás megtekintését is magában foglalta. Mi az erőd védelmét bemutatóra mentünk be (7.kép). A szervezők ellenben az ajándékboltot legfelülre tették, úgyhogy elfelejtettünk emléktárgyat venni...
Innen újra a hegyekbe mentünk, a cél a 2980 méter magas Passo dei Salati volt. Az induló állomás 1.825 méteren van.
Az első meglepetés itt jött!
Nem ment a felvonó, pedig az oldaluk szerint nyitva vannak!
Ha már itt vagyunk, megebédeltünk az induló állomás mögötti étteremben.
Egyszer csak azt vettük észre hogy egy fickó megy a felvonóhoz és az elindul.
Mint kiderült csak ebédidőt tartottak. 12-tőf fél kettőig :-DD
Szóval felmentünk.
Itt méteres hófalak, köd, szél és a lenti (és otthoni) nyárhoz képest farkasordító hideg várt minket. A köd (értsd felhő) néha felszakadt és csodálatos kilátás nyílt.
Hazafelé még megálltunk pár kép erejéig egy Gaby nevű helyen ahol egy kőhidat csodáltunk meg. Az itteni hegyi szakaszon volt még vagy három ilyen.
Jó nap volt, sok mindent láttunk, holnap indulunk tovább...
Ránéztem a gyertyákra a túra után. Még valamikor a tavasszal játszottam sokat a benzinszinttel. Már nem az úszó szabályzási adatokhoz állítom, hanem az adódó benzinszintet mérem. Rájöttem, hogy a kettő között van sajnos különbség. Talán manapság más a benzin sűrűsége mint 50 éve, lehet. A lényeg, hogy nehéz a benzin szintjét kimérni, mert minden szóba jöhető anyagon fut. Gyorskötözőre ragasztott fekete szigszalag volt a nyertes végül. Azt hittem múltkor jól megcsinaltam, de volt köztük kis eltérés. Az új módszer kihozta. A gyertyák alapján inkább a 3-4-et dúsítottam. 3 iteráció kellett hozzá. 2 óra. Képen jobbra az 1-es.
Lamentáltam esetleg a 159 legyen a kiválasztott, de a főszabály lépett végül életbe. Ha egyedül megyek és nincs eső/só akkor inkább valamelyik öregebb járgányt vezetem. Ezúttal megbántam. Az 52-est annyira szétnyomták a teherautók az utóbbi napokban a hőségben, hogy még ott is dobált a nyomvályú ahol eddig még soha. Kiskőrösi kerülő nem jöhetett most szóba a feszes időterv miatt. Simontornya-Dég is igen vacak már, a forgalom is nagy volt, így nem volt élmény a kis V6 ellenére sem. Ez nagy bosszúság nekem, aki gyakran jár erre és szeret vezetni.
Kecskemét-Dunaföldvár-Enying-Balatonfüred és vissza.
Későn indultam, kihagytam a kiskőrösi kerülőt, egyenesen Soltra mentem a hírhedt 52-esen. Ez az autó sokkal jobban tolerálja ezt az utat mint a 156, de azért sajnáltam. Rettenet az út..
Kecskemét-Solt-Dunaföldvár-Paks-Kölesd-vissza Paks felé-Nagydorog-Sárszentlőrinc-Kölesd-Cece-Németkér-Paks-Földvár-Kecskemét.
Nem tetszett az új gumi, főleg a Kölesd felé vezető fehér aszfalton. Lehet most jött el az ideje és felhagyok ezzel a retró őrülettel és kap egy 185/70-et.
Sajnos a nagy igyekezetben, hogy kicsi legyen gondolom a gördülési ellenállás a futófelület szélességét is lecsökkentették 135-ról 120mm-re. A 156-on a 225-öshöz ~200mm tartozik. Erről ennyit. Nem kafa. Nekem nem ez kell, hanem fogjon a kanyarban.
339km.
Az utóbbi napokban volt egy kis időm haladni a projectel. Néhány dolgot felújítottam, lefestettem. Felfedeztem néhány különbséget is a két motor között. A két szelepfedél nem egyforma, a 3.0 olajszűrő tartója (és ezzel az olajhűtős tervem) nem passzol a 2.5-höz mert a féltengely hossza más, a billenésgátló más. Ezeket kicseréltem. Lefestettem minden tartót és segédberendezést is, de sajnos nem csináltam mindenről képet.
Megrendeltem a gyári csapágyakat, mert így nagy valószínűséggel a gyári hézagoló is elég lesz, de majd meg kell mérni.
A győri KS Csapágy-ban tudtak volna alternatívként adni skf 20-as csapagyat darabonként 5 ezerért, de akkor biztosan kellett volna új hézagoló lapka. Egyébként meg bár a 0,12 mm különbség kicsinek tűnik, de biztos van jelentősége, ezért inkább megrendeltem. Kb 1 hetet kellett várni rá
Kopog és nyiszog bal elöl. Mindezt 49500 km-nél ... Hát fura, de kérjünk időpontot a szervizbe. Bevittem, megnézték: nincs semmi baja az autónak. De mondom kopog, nyiszog, fékezésnél koppan. Áááá, az biztos azért van mert elektromos a fék blablabla. Igen, ezt tudom, de eddig mégsem volt ... OK, nézzük meg alulról, még csápon van az autó.
Kb. 5 másodperc alatt szúrtam ki a bal alsó lengőkar első csuklója és a bölcső közé beszorult 5 centis kavicsot - kipiszkálta a szerelő, és eképpen megjavítottuk az autót (látszott, hogy összecsiszolódott a fémmel).
De közben kiderült, hogy az elmúlt 2 hétben, míg nem nyitottam ki a motorháztetőt, egy kedves kisállat kirágott egy nagy darabot a zajcsökkentő burkolatból :-( Rendeltek másikat, és jövő héten megyek felrakatni. Szereztem nyestriasztó spray-t, majd azzal még lefújom.
Amúgy semmi extra, az autó megy hiba nélkül, csak a dízelt meg az ablakmosót kell bele tölteni, olajat sem fogyaszt.
Sajnos már megkaptam az értesítést, hogy keressek januárra másik kocsit, letelik a négy év és kiveszik a fenekem alól. Mi legyen helyette? Még nem tudom, sokismeretlenes az egyenlet.