Mutasd

>> Egyéb2010-01-18

Joepardy kissé unottan dőlt hátra a széken, valahogy úgy gondolta már mindent hallott. Matatni szeretett volna a zsebében, de keresztbe tett lábai miatt egyszerűen lehetetlen volt elérni a cigarettásdobozt rejtő nadrágzsebet. Derengett még egy kicsit az a nap, amikor félreérthetetlenül rábólintott a munkára, az eltűnésre kiválóan ajánlottra, az egyre jobban elszigetelődő, mindenképpen néhol érthetetlen és felszínes elgondolás eredményeként. A vízió a süllyedő hajóról.
A kezét szerencsétlenül lógatta maga mellett, érezte, Kirsten azt is megjegyezné milyen szánalmas amikor így képes ülni egy „fontos ember” továbbá nem is biztos akarná-e valójában kimondani az igazat. Hiszen mindent elmondott, és Joepardy tényleg mindent, igazán mindent hallott.
Bár teljes meggyőződése volt, hogy csupán ezt kellett mondania; valójában konspiráció, előre megkomponált, felvett lemez szaladt egy tökéletesen kihegyezett tű fokán, ami csodálatosan adta elő a megsemmisítőnek szánt monológot.
Talán fogyott pár kilót az elmúlt év során, könnyedén nyújtotta ki a bal kezének két ujját, hogy elérje a furcsa rózsaszínű italt, ekkor a nyilalló emlék már elbódította, és inkább újból a cigaretta megszerzésére kezdett koncentrálni, alaposan kidolgozott tervekkel a fejében.
- A 108.adik magyar birodalmi harkocsihadsereg, méltán az elit hadsereg címet is magán viselve; többszöri próbálkozások eredményeként tudta csak meghozni a szélesebb frontszakaszon való sikeres áttörést - valahogy mindig ezt harsogta a rádió.
Nem értette hogy lehet ezt hosszabb távon kibírni. Mindig is utálta a híreket, egyrészt annyira távoliak voltak, elvesztek az éterben, és persze nem is voltak sosem igazak.
Akkor álljon itt Kirsten meséje

- Tudod igazán ezt a beszélgetést már meg sem akartam hallani
Tudtam hogy ezt kell majd mondanod
És tényleg mit is mondhattál volna
Újból elváltunk, és sajnos feltételezem megint nem kevés időre…
Nem az hogy nehéz volt mert éreztem hogy ez lesz
De igen persze hogy van tovább
A szomorúság mellett azért ott marad a tanulás, a csodálat, meg az a kis doboz és a lenyűgöző a csillogás a szemedben
Sok dolgom van még az életben, és van mivel foglalkozzak, tulajdonképpen semmi időm sincs
Semmi ami kizökkenthet az ürességből

Csak valahogy mindenki elmenekül előlem, és te még csak nem is igazán előlem
Még csak annyi sem
Nem kudarcnak élem meg hanem rettentő szomorúságként.
Hogyan érezhettem azt hogy boldoggá tudlak tenni?
Hogy majd mellettem örökké mosolyogsz..

Nem az érzéseim nem hazudtak csak egyedül maradtak
Nem először –

Joepardy alatt kicsit megdőlt a padló, a szokásos reflexeitől vezérelve kitámasztotta a székét és megfogta a háttámlát. Hirtelen felállt és odamotyogott valamit a kormányosnak, kinyújtózkodott, és már hangosan csak a szokásos jelmondatát skandálta el a világnak: navigare necesse est