Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

Mióta eladtam a 156-ot ment a dilemma, hogy mi is legyen helyette. Egyáltalán legyen-e? Oldtimer, youngtimer, kabrio esetleg valami izomautó? Nagyjából olyan volt a helyzet, mint Gombóc Artúr vonzalma a csokikhoz - minden kellett volna, persze egy lotto ötössel kezdve a sort. :) Általában nem vagyok túl racionális a döntéseimben, itt mégis figyelembe kellett venni, hogy ne legyen önszopatás, majd rövid távon öngyilkossági hajlam kialakulása a vásárlás hozama. A döntés megszületett, a keresés elindult: az autoscout-on és a hahu-n beállitgattam az email értesitőt, majd mint aki tökéletes munkát végzett bontottam egy jéghideg Duvelt. Teltek a napok, közben tá'n kétszer fodrásznál is voltam, napi rutinná vált a totálisan leharcolt vagy abszolút túlárazott példányokat tartalmazó emailek laza mozdulattal kukába helyezése. Napról napra visszatért a kérdés, hogy 'Gáborfiambiztoskellnekedjáccósautó'? Nem kellett, de lett. :) Úgy adódott, hogy magyarhonban kettőt is hirdettek, egy pirosat és egy grafitszürkét (utóbbit talán kevésbé aktivan és felettébb rejtve) ;). Kis utánjárás és érdeklődés után úgy döntöttem, hogy amennyiben a következő hazalátogatásomkor még meglesznek, akkor megnézem őket, ha mégsem, hát ezt dobta a gép. A pirossal kezdtem, ami azt eredményezte, hogy a másikat már meg sem néztem. Jah tudom, nem túl logikus döntés, de mivel a nem túl hosszú check list-emen mindenhova pipa került, megkiméltem magam a további fölösleges dilemmázástól. Csak pár napom volt otthon, de ez pont elég volt egy villámműszaki, eredetvizsga, átirás lezongorázásához... nameg egy "Nobazmeg, esse lesz egyszerű..." végtelen (?) szappanopera elkezdéséhez. Előljáróban annyit, hogy autó nélkül utaztam vissza Belgiumba...