Mutasd

>> Esemény2023-10-22

Legutóbb annyit foglalkoztam az autó 20 évével, hogy felmerült bennem, el kellene menni még egyszer idén a hegyekbe, ha esik, ha fúj. Gondoltam gyorsan átváltom a megálmodott kakucsi esős tréninget egy éles, esős bevetésre, mégpedig a kedvenc felvidéki terepen.
Korán indultam, egészen Ózdig esett az eső. Bíztam benne, hogy a délutánra ígért erős szél majd hoz száraz aszfaltot is, így még ha nem is válik be a nagy terv, azért lesz egy hagyományos autózás száraz útfelületen. A szél elmaradt, a vizes útszakaszok megmaradtak a nap végéig.
Egészen Balatonig vártam, hogy megnézzem miként lehet autózni az adott körülmények között. Először bennem volt a zabszem, de öt kör alatt a vizes fehér aszfalton előjöttek az idevonatkozó emlékek. Úgy láttam, hogy így is lehet jót autózni. Hát akkor menjük a sűrűjébe.
Gömörfalva-Rákos rész, ami egyik nagy kedvencem, tényleg szinte teljes értékű volt. Egyedül Deresk után az erőben a falevelekre kellett jobban figyeljek, amúgy szépen fogta. Az erősebb figyelem a vigyort mosolyra mérsékelte most.
Szirk felett Laci barátom autójának előző heti gumicsíkjait még nem mosta el az eső.
Szépen, gördülékenyen ment a kis Alfám a kezem alatt, míg kétszer bejártam a Szirk-kőbánya részt. Turcsok felett megmutatta magát az igazi ősz, ködbe burkolózott az erdei út. A gumi most nem csikorgott, inkább faragta az aszfalt. Jót lehetett menni.
Átutaztam Rozsnyóra, ahol tankoltam. Az volt a tervem, hogy két teljes Krasznahorkaváralja-Stósz kört megyek, de ez elmaradt, mert Dénes felett a hágó felhőben volt és ez azt jelenti, hogy az út jó részén csak tapogatózni lehetett. Inkább mentem háromszor Szomolnok és Stósz között.

Visszafelé a kőbánya és Szirk között még a köd is megmaradt, kicsit talán szikkadt a víz az úton, de annyira nagyot lehetett így is menni, hogy háromszor végigszaladtam rajta.
Késő délután már a felhőzet vékonyodott, kicsit a nap is kisütött, a Rákos-Deresk részen felesben volt száraz, kétszer kellett menjek mire el tudtam búcsúzni a hullámzó kanyaroktól.

Jó volt megtapasztalni, hogy így esőben, vizes úton is lehet jót menni, magam is meglepődtem ezen, eddig erre nem vállalkoztam, kerültem a gondolatot is. Elég jól fogja, levelekre kell vigyázni. Drámaian lassabban nem kell menni, sőt, teljes értékű túra volt, nagy vezetéssel, új élményekkel, tapasztalatokkal.
Szegény autó ilyen mocskos talán még soha nem volt. Egerben lemostam, hogy hazáig kiszáradjon minden porcikája. Sajnos az a kézi mosó már máskor is cserben hagyott, övvonal alatt opálos maradt. Másnap ecsettel a megmaradt lerakódáskokat letisztítottam az aljáról, kerekívekről, megérdemli, hogy vigyázzak rá.
Első gumik szinte meghaltak.
Őrület ez az autó.

815km
38474km

kép1 tükröződés Balaton felett a hágón
kép2 Turcsok előtti tájkép a kormány mögül
kép3 Csetnek főtér
kép4 Krasznahorka felett, épp a felhő alatt
kép5 Deresk előtt
kép6 a túraautó bevetés után
kép7 uzsonna Lévárton