Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

Hehééjj. Újra túra a Gömörségben. Kis átnézés után jónak ítéltem az autót, olaj feltöltés, mehet. Fél nyolc volt már mikor elindultam.

A balatoni bemelegítő kanyargós most nagyon bizonytalan volt a fehér aszfaltos csúszós oldalon, mintha jégen próbáltam volna menni, óvatosan feljutottam a hágóra, a túloldalon fogta, kicsit meghajtottam az autót.

Osztottam-szoroztam, hogy mikor tankoljak, karcosnak éreztem a Rozsnyót, így Ózdra szavaztam. Egy gyönyörű arany Giulia Q állt a benzinkút parkolójában. Ez bizony Laci barátom autója. Nem beszéltük meg a találkozót itt, de nagy öröm volt összefutni. Vázoltuk ki merre menne a nap során, megegyeztünk egy kora délutáni ebédben valahol Nyilas felett a hegyen.

Engem most egy kanyarodási technika foglalkoztatott, ezért a Ragály feletti jól belátható, csúszós aszfaltú kanyarhoz mentem. Aztán van még kettő ilyen Kánó mellett, ott is töltöttem egy kis időt. Fel-le ez összesen hat alapeset. Közben újra összefutottunk Lacival, ő már leautózta a teljes Ragály-Perkupa-Ragály kört míg én itt szöszöltem a kanyarvétellel.

(Utána szerencsém volt, hogy felkerestem az aggteleki szállást, mert kiderült, este zárt ajtókat találtam volna. Sikerült elinptéznem. Hiába volt nálam egy hálózsák vész esetére, félek, hogy az nem lett volna komfortos fagypont alatt kint az éccakában.)

A Pelsőc-Páskaháza-Kuntapolca-Csetnek részen még csak egyszer jártam, de ez is igazán nagyszerű vonalvezetésű útszakasz. Csetnek után az erdőn keresztül voltak nyirkos részek. Veszverés-Nyilas remek - most a legnagyobb kedvenc -, utána fel a hágóig az 533-on. Ezen az új, sima, fekete, néhol nyirkos aszfalton nem volt túl jó a tapadás. Volt még egy fél órám, visszamentem a tó felé az 535-ösön. Az micsoda hullámvasút Hollópatakig, mentem kettőt, az a biztos. Elindultam lefelé a hegyről, majd jön amikor jön a Giulia Q, nem lehet eltéveszteni, nem kerüljük el egymást.

Nyilason haraptunk egyet, közben megbeszéltük a tapasztalatokat, hogyan kopnak a gumik, merre mi hogyan volt. Magam részéről összeszoktunk az új abroncsokkal. Ők is idomultak, meg én is. Múlt túrán még sokat küzdöttem a kanyar előtti fékezésekkel, de a hideg, néhol kicsit nyirkos aszfalton nem várhatom el azt amit nyáron még a régi gumi teljesített. Egyébként a Nyilas-Veszverés közötti durva aszfalton nagyon jól ment. Ez maradt a nap hátralévő részére a fő terep.

Készült még pár emlékfelvétel a Q mozgásáról egy jól kiválasztott kanyarban, aztán elváltak az útjaink.

Én maradtam még besötétedésig, vagy három-négyszer végigkanyarogtam a távot, pazar gépészkedés, pont az autónak való útszakasz. Gördülékeny, sima haladás, semmi felesleges gépnyúzás, jól ment, vigyorogtam. Persze ekkor már a madár sem járt a hegyen.

Miután a benzin kezdett elfogyni, el kellett menni Rozsnyóra (bő tíz kilométer), majd kigondoltam, hogy újszerű lesz, ha teljes sötétben megnézem a Krasznahorkaváralja feletti kis keskeny utacskát. Sajnos a korabeli lámpa néhol picit korlátozta a haladást, így csak egy kör lett belőle, meg kellemesen el is fáradtam ekkorra már. Jobb is, nem kellene legyalulni az autó oldalát.

550km

Ózdon
Nyilas felé napsütésben
Ugyanott
Nyilas felé alkonyatkor
Fagyos reggel Aggteleken (másnap)
Kánó felé (másnap)
Szőlősardó után, még soha nem láttam napfényben, mindig délután jártam ott (másnap)
Bekoptatva (másnap)
Torna vára romja (másnap)
Kiskovácsvágása (másnap)