Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

Transzfogaras, Transzalpina, sokak által magasztalt autós útvonalak. Egy olyan kanyarvadász autóval, mint a Giulia Q, bakancslistás tétel.

RomeoOne fiatal, lelkes kilométergyűjtő meg is szervezte kis csapatunknak ezt az emlékezetes túrát. Feri, denpet, Rimóczi András, jómagam, ki-ki asszonyával együtt jártuk be az erdélyi utakat.

A szombat délelőtti indulás az M43 Mol kútról rövidesen egy órás határátkeléssel folytatódott. Schengeni határokhoz szokott ember lévén, kellemetlen volt a várakozás. Az akadály után az A1 autópályán gondtalanul tudtunk haladni. Mivel nem beszéltük meg a sebességet, kicsit szétszakadt a mezőny. Feri húzott elöl valami űrtempóban. Én fokozatosan emeltem ugyan a tempót, hátha beérem, de ezzel csak a többieket hagytam el.

Egészen Igazfalváig jól haladtunk, de a pálya következő szakaszán balesetet jelzett a térkép. Emiatt kicsit hamarabb kellett áttérni a 68A főútra, mint terveztük, ugyanis a pálya Marzsina után egy szakaszon nem épült meg. Így fordult elő, hogy Facsádon a google egy mellékútra terelt a főútról – ami a jelentős kamion forgalmat tekintve jó ötletnek tűnt. Csakhogy a főútra visszatérés egy stop táblás kereszteződésen keresztül történt és mások is jó ötletnek találták erre kerülni. Szóval újabb dugó, talán csak fél óra.

Szászsebesen a Mol kúton találkoztunk újra. Tankolás után ebédre egy kebab a belvárosban. Irány a 67C.

Az út sokáig a falvakkal teli völgyben kanyarog, Sebesláz után kezd tisztulni és meredekebbé válni. Itt már tempót tudtam menni. Az aszfalt jó, széles is. Amikor a feleségem megunta a jobb1-ben hánykolódást, cseréltünk. Egészen Obarsiáig Ő vezetett, ügyes.

Rövid szusszanás után felvágtattunk a Transalpinán a csúcsra. Kissé forgalmas volt, 19 óra körül jár az idő. Az autó hasított, előzés könnyen tisztán ment. Sok a visszafordító, szűk kanyar, de élmény a kigyorsítás. Amíg mások a fokozatot keresik, mi már el is mentünk mellettük. Lassan elfogynak a fák, messzire látni, ahogy kanyarog az út a hegyen. Üvölt a V6. Hamar felértünk.

Megálltunk, séta, bámészkodás, csapatfotó. A levegő hűvös, pulcsiért kiált. Szamarak, juhok a mezőn, meg amit hátra hagynak. Figyelni kell hová lépsz. A látvány lenyűgöző.
Későre járt, még egy órára van a szállás, holnap ugyanitt. Voineasaban várt minket a panzió. Az oda vezető 7A jelű út kanyarokban nem szenvedett hiányt. Úgy tűnt, sosem lesz vége. A burkolatot átlagosnak mondanám. Pár kátyú, néhány süllyedés, figyelni kell. Még éppen alkalmas élvezetes autózásra. Többnyire lefelé vezet, szinte csak gurultunk. Fáradt voltam már, nem éreztem az út ritmusát. 40-70 közötti sebességgel haladtunk, egy örökkévalóságnak tűnt az az egy óra.

Az este jó hangulatban telt, későn kerültünk ágyba. Másnapi cél a Transalpina.