Nem hanyagságból, hanem mert nem megy annyi kilométert (tavaly kb 3-4 ezer km-t futott/év) az autó, ezért megtörtént az éves periódusú olaj és olajszűrő csere (levegőszűrő az BMC). Természetesen gyári ajánlású Selenia került bele. ;))
Munkámhoz kellett egy viszonylag keveset fogyasztó nem túl erős gépjármű. Annyi kitétel volt hogy legyen olasz, és ne legyen túl messze hozzám helyileg,no meg persze ne is legyen túl drága az eladni kívánt autó :). Mórahalmon sikerült ráakadnom egy frissen feltett hirdetésre amiben egy Lancia Delta 1.9 TD-t kínáltak eladásra. 97-es az autó, meg nem is volt túl drága így felkészültem hogy nem is lesz makulátlan! Elmentünk megnéztük és elsőre megtetszett, meg egyébként is szerettem volna egy Deltát (igaz inkább HF Integrálét, de hát nem nyertem a lottón). Nos megtetszett elhoztuk, és nem csalódtam eddig. Vannak rajta hibák, de hát ilyen korú autó ennyi pénzért nem is várható el hogy makulátlan legyen. :)) Az Alfa így most már tényleg maradhat megkímélt állapotban, és továbbra sem kell havat lásson! ;)))
Ismét a futómű volt porondon. A múltkori stabrúdcsere közben derült fény egy két újabb hibára. Ezek közül sürgősen orvosolandó volt a jobb első alsó lengőkar cseréje, illetve a stabilizátorok cseréje. Ezek megtörténtek. egy igen veszélyes hiba is javítva lett, ez pedig a két első fékcső cseréje volt. Cserélve lett még egy kartergáz szabályozó szelep is.
Ma sor került a már kissé fáradt stabilizátor rúd cseréjére, hogy egy új alkatrésznek adja át helyét. Csere éretté vált már a motortartó bak is, ebből kifolyólag ki is lett cserélve.
Elérkezett az ideje egy nagyobb lélegzetvételű karbantartásnak. Éves periódusú (6-7000 km/év) olajcsere, természetesen Alfa Seléniával. Kicsivel több mint három év után a teljes vezérlés ( balance szíjjal együtt) is nyugdíjazva lett, és átvette helyüket a fiatalabb generáció, természetesen vízpumpával az élen. ;) A hosszbordás szíj is cserélve görgőstől feszítőstől. Cserélve lett a váltóolaj (Tutela ZC75) és a fékolaj is. Nos röviden ennyi. ;))
Mai napon az utolsó őzike által okozott szépséghiba is orvosolva lett (B-oszlop fóliázása), ezzel már tényleg csak egy rossz emlék, ami remélhetőleg nem is fog visszajönni. ;)))
Mivel nagyon tavaszi hangulatom támadt (talán azért mert végre itt a tavasz), és már a kíváncsiságomat sem tudtam türtőztetni, ezért úgy döntöttem felpattintom a Csöri hathatós közreműködésével (köszi,köszi) beszerzett gyári 18-as felnit. Nem kellett csalódjak, nagyon jól áll a 156-osnak eme felnigarnitúra is, és meg kellett állapítsam (ismét) hogy csak a sokküllős az igazi. ;))) Ennek örömére csinálódott pár kép is az új összeállításról. ;))
Hazánk egyik nem túl jó minőségű útján ( tudom ritka az ilyen ) alfázgattam egy szép nyárias időjárással fűszerezett őszi hétvégén. Az imént említett okok miatt szó sem lehetett alfás tempóról, sőt még a 30évvel ezelőtti maximális sebességhatár is szinte soknak tűnt. Tehát így mentem mendegéltem egy offos autó mögött, mikor is már-már úgy gondoltam hogy kicsit forszírozom azt a 70-es tempót amit diktált, és talán szélárnyékból kilépve meglépem a megelőző szándékú manővert. No ekkor egy kedves állat -igen egy olyan aki az öreg nénikének is van- úgy gondolta hogy no akkor ő most átoson az út egyik oldaláról a másik számára talán sokkal jobb lehetőségekkel kecsegtető másik oldalra. Olyannyira éghetett benne tettvágy hogy ezt a manővert szét és össze-vissza nézés nélkül szándékozott véghezvinni. Csak hát ugye ottan közlekedett pár gépjármű, köztük az enyém is. No kedves állatunk -nevezzük őznek- az előttem lévő autót meglátván majd hogy nem szívinfarktust kapott, hogy ez meg mi ez vagy hogy merre, no de ő bátor és úgy gondolta szó szerint megugorja az előtte tornyosuló akadályt. Az ugrás íve és kivitelezése akár tíz pontos is lehetett volna ha be tudja fejezni, de hát sajnos nekem kellett megállítanom a folyamatban. No én egy pontra sem értékeltem eme ugrást, főleg a csattanás hallatára, mert majdnem magamat pontoztam ki a hirtelen sokktól, hogy ez nem iiigaaaz. De sajnos igaz volt. Az őzike pont a szélvédő jobb sarkát kapta el, ami ugye ekkora nyomást nem bír el maradandó károsodás nélkül, Szóval szélvédő kuka. Szilánkok mindenütt az utastérben. Lehet majd porszívózni, de legalább ki lesz takarítva. ;) Sajnos a B oszlopnál is sikerült benyomnia az autót, és a jobb oldalán ejtett még horzsolásos sebeket. Szeretem ez őzikéket a messze távolból, meg őszintén szólva pörköltben, de így ilyen formában valahogy nem kedveltem meg. Abban is lehet valami hogy amitől nagyon parázik az ember azt előbb de utóbb biztos bevonzza. Jöhet a rehabilitáció, mert azért csak ne már hogy sebesült legyen az az autó amit féltek óvok már évek óta. Azért asszem gallytörő vagy őzikelepattintó rácsot nem fogok felapplikálni a seles elejére. Mindent összegezve végül is szerencsém volt, mert ennél jóval nagyobb károm is lehetett volna.
Kicsit hosszabban és jobban kerregett már a motor egy bizonyos alkatrésze mint eredetileg ildomos lett volna neki, ezért hát a gondolatokat tettek követték és midőn minden összejött átvette helyét egy vadonatúj ámde ugyan olyan funkcióval bíró alkatrész. ;)