Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

Az autó számára. Kedden nekiestem a szelepfedél-tömítés cseréjének. A szétszedés zökkenőmentesen ment, szerencsére Bognár Zoli barátom kölcsönzött egy-két szerszámot, hogy megkönnyítse a dolgom. Mikor levettem a szelepfedelet (vagy vezérműtengely-házat) kicsit meghűlt bennem a vér. Az egyik kipufogószelep himbája le volt esve a helyéről és a nyomai tisztán látszottak a hengerfejben. Kellemetlen látvány, csodálom, hogy a motor nem akadt meg. Szétszedéskor egyáltalán nem csodálkoztam, hogy nem tömített már semmit és orrán-száján folyt az olaj. A vezérlés melletti rögzítő csavar menete nem létezett, csak a helyén volt a csavar, illetve a többi csavar se volt igazán meghúzva.
Másnap az előkészítéssel kezdtem a dolgokat, minden menetet zsírtalanítottam, átfúrtam, újra zsírtalanítottam. Kivéve azt az egyet, ahol már nem létezett a menet. Ott a bevált HeliCoil menetjavítót használtam, imádom ezt a cuccot. A csavarokon is ugyanilyen módszerrel végigszaladtam, majd ment a helyére a himba, tömítés és a szelepfedél. Most minden egyes csavart menetrögzítővel kentem meg és úgy lettek nyomatékra meghúzva. Miután összeraktam mindent, kapott a motortér egy Brigéciolos, magasnyomású meleg vizes mosást, majd nagynyomású levegős szárítást.
Mióta nálam az autó sosem volt ennyire tiszta a motortere (valószínűleg fejlődöm). A porlasztók tűzkarikáit is kicseréltem, a fészkeket óvatosan felmartam, a teljes biztonság érdekében pedig ki lettek lágyítva a tömítések, hogy biztosan tegyék a dolgukat.
Tök jó lett a motor most, hogy végre dolgozik 20 szelep, könnyebben forgatja a motort az önindító, illetve mintha több kedve lenne pörögni.

Próbaút, Várpalota.

Mivel az autót Április 11.-én sikerült összerakni és 12-én már nem tudtam elvinni futóműállításra, így gondoltam valahogy óvatosan elsurranok Várpalotára, hátha nem lesz olyan szar.
De az volt. A kerékösszetartásnak köszönhetően fura zajok jöttek elölről, majd az M7 után a 8-as főúton elkezdett kicsit rázni a kocsi. Mivel már nem volt sok hátra, nem fordultam meg, elértünk az Alfa Romeo Club Magyarország évadnyitó találkozójára. Visszafelé keményebb utam volt. Már indulástól fogva ütött/rázott az első tengely, a km-k szaporodásával pedig csak rosszabb és rosszabb volt. Élmény volt így 110 km-t megtenni. A városon keresztülvágni pedig egyenesen imádtam, alig volt necces.
Este még ellátogattam egy kisebb találkozóra, amit a fóti Auchan parkolójában rendeztek meg, de ide már kb 70-80 km/h volt a csúcssebességem.
Mivel nem hagyott nyugodni a dolog, így ma begurultam munkahelyemre és nekiláttam a vergődő közlekedés oka után kutatni. Nem tartott sokáig, hamar megtaláltam a probléma forrását. A két első gumim szálszakadt lett a belső oldalon. 195/35 ZR18 vs. magyar utak 0:1. Ha már úgyis ott jártam, feljebb tekertem a futóművet, meg kellett húzni a jobb külső csukló anyáját, mert nem volt teljesen meghúzva, észrevettem pár apróságot, de aránylag jól ment a munka. A kerékösszetartáson annyit tudtam segíteni, hogy 3-3 menetet tekertem az összekötőkön, bár ott is észrevettem egy kisebb-nagyobb problémát, így ennek a korrigálása is felkerült a teendők listájára. Amúgy motorikusan nagyon jól teljesített az autó, a hangja jó, teljesítménye megvan és még mindig rendesen suhan. Miután sikerül a futóművet gatyába rázni, nem lesz akadálya a napi szintű használatnak.