Az Afa 159 pályafutásának vége felé sem kápráztat el különleges „limited” szériákkal, inkább az egyre több kompromisszumot kívánó konfigurátor teszi emlékezetessé a leköszönését. Vélhetően az utolsó tesztautónk sem mondható igazán különlegesnek, ám mégis képes volt maradandó élményeket okozni és valamelyest helyrebillenteni a rajongást.
Mielőtt elindulunk fontos tisztázni, hogy az autót hogyan kell használni, hogy ne csalódjunk benne. Ne gondoljuk, hogy mi leszünk a piros lámpák rémei és kibérelhetjük az autópálya belső sávját, mert nem kell sokáig várni, hogy valaki körbeautózzon bennünket. Ne gondoljuk, hogy mindenhol, minden körülmények között minden közlekedési szituációt meg tudunk oldani erőből. Nem így van, bár a forma még mindig ezt sugallja. Helyesen cselekszünk, ha nem érdeklődünk a forgalom felől, csak autózzuk a saját tempónkat. Az is helyes gondolat, hogy előre gondolkozunk pár lépést és lendületből oldjuk meg a helyzeteket. És roppant menő szabályosan leparkolni vele, pláne ha ezt egy nyitott kávézó mellett tesszük a belvárosban – ilyenkor az ajtó becsukását azért határozott erővel tegyük, akkor nem pattan vissza. Tanulni kell az autót, ami mindenképpen pozitív, hiszen ez jelenti azt, hogy ezt az autót nem akárkiknek tervezték, hanem nekünk.
Ha hölgy utasunk akad, nyugodtan nyissuk ki az ajtót előtte, de ne hívjuk fel a figyelmét arra, hogy a combtámasz állítható. Ugyanis előfordulhat, hogy a kezében marad a kerete. Mi ezt megtanultuk lazán kezelni, de ő nem biztos. Egyébként bármihez nyúlhat, jól fogja érezni magát még a legválogatósabb utas is.
Azzal sem rontjuk el az élményét, hogy ez csak egy dízelmotor. Mert ez A dízelmotor. Még nem volt szerencsém ennyire lelkes, majdnem benzinesen szép hangú (az új benzinesek sem szólnak szebben) öngyulladós motorhoz. Az illúzió menet közben is megmarad, az erőátvitelt nagyon jól összehangolták. Hosszú tartományban pörgethető, kettesben pont megfutja a 80-at! Egyedül egyesben és kettesben szembesülünk a szörnyű tétlenséggel, ami az agyonfojtott és komputerizált technika átka. Súlyos másodpercek telhetnek el, amíg az autó elfogadhatóan megindul. Rendkívül kellemetlen tud lenni, ha mellékútról kanyarodunk főútra és határozottan kell gyorsítani, mert arra bizony várni kell. Ijesztő tud lenni, ha a 30 tonnás nyerges vontató lejtmeneti lendülete elé még épp befordultunk. Ugyanilyen kellemetlen, ha emelkedőn, klímával csorgunk felfelé, és fekvőrendőrön hajtunk át lassan. Utána agyő Cuore Sportivo, 3-4-5 másodperc is eltelik, mire a komputer kiadagolja a turbónyomáshoz szükséges üzemagyagot, és vele együtt a fordulatot.
Magasabb sebességfokozatokban szerencsére kisebb ez a tétlenség, kis odafigyeléssel megszokható. Mikor megindul, akkor szépen húz, és ami fontos, hogy nem szögletesen, hanem szép ívesen, egyre jobban tol és nem hirtelen esik a teljesítmény, hanem finoman, így szép sprinteket tudunk végrehajtani. Bár hiányzik, hogy kettesben nem tud elindulni az autó, és nem tudunk fokozatokat kihagyva 2-4-6 sorban váltogatni, pedig az autó nyugodt karakteréhez nagyon illene.
Városi autónak nem ajánlott, igazi terepe az országút, ahol megérti az utas, hogy miért olyan szűk az ülés és milyen hasznos a kapaszkodó. Közúton egyszerűen nincs az a kanyar, ahol épeszű sofőr képes besokallni. Lehet az derékszög, nyújtott ív, vagy szerpentin. Az sem zavaró, ha rossz az út, autónk meg se rezzen rajtuk. A futómű ugyanúgy etalon, mint a motor. Nem kell félni a 18 de a 19es kerekektől sem, mert nem megy a komfort rovására a felszerelésük. Egyedül akkor érezzük az autó tömegét, ha kanyar közben fékeznünk kell. Ilyenkor a majdnem a fizika győz, az autó imbolygásba kezd, de érezhetően nagy küzdelem árán megfogja a stabilizátor rendszer az autót. Amit sajnálok, hogy az autóval nevetségesek lehetünk egy nyílt napon, de még egy húzósabb szerpentinezés alkalmával is. Nyílván ért pár tizedet NCAP pontot, de röhejes, ahogy vészvillogózik egy határozott fékezésnél, illetve akkor is, ha elpattog a kerék az útról.
Az autó ideális könnyebb városi etapokra de főleg hosszú távokra, ingázásra, utazásra született. Ilyenkor kiteljesedik a harmónia, semmiben sem találhatunk hibát. A fogyasztásában sem, ami ilyenkor 7 liter körül tartható. Városban ez inkább 9,5 liter ami a tömegét tekintve még elviselhető.
Természetesen a prémiumérzésnek megvan az ára. Az Alfa 159 SW 2.0 JTDm a gazdag Distinctive felszereltséggel 9,3 millió forinttól hozható el. Ha ehhez hozzátesszük a TI csomag (895.000 Ft) és az egyedi fényezés felárát (585.000 Ft) már bőven belesétáltunk a lélektani tízmilliós határba. Sok pénz ez, ám teljes mértékben megérthető az, aki egy ilyen autóra költi el.
Ha a 159-es karrierje úgy indul, ahogy ez a motor muzsikál és amilyen harmonikus az autó, biztos vagyok benne, hogy nagyobb sikerre számíthatott volna, és több alfás szívbe lopja be még jobban magát.
Motor: dízel, 1956 ccm, S4 Teljesítmény: 170 Le @4000 rpm 350 Nm @1750 rpm Tömeg: 1615 kg Végsebesség: 216 km/h 0-100 km/h: 9,0 mp Szabvány átlag fogyasztás: 5,4 l /100 km Alapár: 9 310 000 Ft
