Miről is beszélgetnének, mint a pár napig náluk járt 159 2.4 JTDm-ről?

– Azért ahogy megszoktam a 159-es formáját, kezd tetszeni – szakítja félbe a csendet Mr. Pink. A most uralkodó "hűdebrutál vagyok" trendben talán ez sikerült a legjobban. -–Nagyon tetszik, hogy megtartották az a sziluettet, amiről éjszaka már messziről fel lehet ismerni, hogy egy Alfa jön/megy előtted. Elől a lámpák lent és kint vannak a sarkokban, hátul pedig behúzva... és hát az izmos terpesz, az összetéveszhetetlen.

– Nekem már az elején tetszett. És ahogy meglátták a haverok, mindegyik odáig volt, meg vissza, hogy de durva az eleje! Pedig képeken látták már, de hát ez is, mint minden Alfa élőben sokkal szebb. Seat Leon és társai fel sem tűnnek mellette – vélte Finn és körülnézett, hogy hol késik a hosszú kávéja.

Vincent Vega folytatta: – Nekem elsőre tetszett. Az eleje olyan durván "majdbekaplak", mindenkit lesöpörtem vele a pályán, mondjuk a xenon is rásegített. De a hátulja annyira nem sportos, ha hátulról utolérnék egy 159-est, hát simán levillognám.
– A hátulja szerintem tökéletesen passzol az elejéhez. Visszafogott, de még így is tökéletesen passzol az orr brutalitásához, pont olyan, mint amilyenre számít az ember – vélte Finn.
Mivel sötét volt, Mr. Pinknek egyből az futott át a szeme előtt, hogy milyen szép is volt az autó az éjszakai fényekben:
– Szerintem éjszaka a legszebb, amikor a lámpák határozzák meg a karakterét.
Finn és Vincent egyetértett vele, mondván ezen a karosszérián a kicsit unalmas belvárosi világítás is életre kel.
– Kivittem a Dunapartra este, amikor elhoztam. Annyira jól mutatott, hogy a fények a Duna vizén és az autón is játszottak...kár, hogy nem volt nálam akkor fényképezőgép – sajnálkozott Finn.
Ezek után egyetértően bólogattak, hogy ez az autó bizony mindenhol szép.

Közben megérkezett a kávéjuk. Épp ideje volt, az olasz, frissen őrölt kávé illata dobott valamit az étterem hangulatán.
– Azt viszont nem mondanám, hogy tipikus csajozós verda... Ahhoz túl nagy – mondta Mr Pink és kortyolt egyet a forró kávéjából. – Ha meglátnak vele, akkor maximum irigylik a feleséged és a két kisgyereket.
– Ahogy mondod Pink – bólogatott egyetértően Vincent. Csajozós verda ez, de nem nekünk, hanem a 40-es apukáknak Miután kitetted a srácokat az oviban, ezzel dudálsz a többi anyukának! Akik tuti utána(d) fordulnak.
Szép perspektíva 10 év múlva – gondolták mindhárman. De akkor már nem a 159-es lesz…

Pinket hirtelen magával ragadta valami filozófiai gondolatmenet. Finn és Vincent csak néztek, amikor szóról szóra ezek a mondatok hagyták el Pink száját:
– Míg az előd formája azt súgja a gazdájának; Lara Croft vagyok. Egy vad nő, akit mindenki rólam álmodik, de csak a legbátrabbaké leszek. Törékenynek tűnök - vigyázz rám, de ne félts! Megvédem magam. Izmaim csábító érzékiséget sugároznak, amit csak neked fedek fel. Ülj belém és vezess! Egy kacsintásomtól kitisztul az út előtted, és csak mi ketten vagyunk. Ezzel szemben mit súg a 159? Igazából nem súgja, hanem ordítja. Én vagyok az elit kommandó parancsnoka, ellentmondást nem tűrők. Félsz tőlem? Akkor menj a sunyiba, nincs rád időm. Akarsz velem élni? Akkor szedd magad és taposs belém. Ellentmondást nem tűrök. A kis csírákat lekiabálom az útról. Én vagyok a felmentő sereg kapitánya, akinek az a dolga, hogy elpusztítson minden ellene irányuló rossz szándékot. Lehet, hogy nem fogsz szeretni, de profi vagyok, nemes feladattal. Na.. gyere öcsi, megmutatom miről beszélek!

Finnek eközben valami teljesen máson járt az agya, melynek hangot is adott.
– Én először arra gondoltam, hogy egy kurva. Mert valljuk be, akár kurválkodásnak is fel lehetne fogni ezt a pár napot. Ő is akarta, én is, nem ismertük egymást előtte és mindketten élvezni akartuk az életet. Csúnyán megerőszakoltam és még csak nem is tiltakozott, sőt, élvezte. És én is, bár ha nem lett volna ilyen dagadt…nem tudom miért ilyen nehéz.
– Hát sok csillagot akartak a törésteszten! – vágott közbe Vincent. Én ennek örülök. Bátran beültetném a gyerekeimet, bízva az autómban. De Kíváncsi leszek honnan csippantják majd le azt a felesleges 200 kilót.
– Ettől függetlenül nekem kifejezetten tetszett, hogy a gyorsításnál fognod kellett a kormányt, mert kitépte a kezed közül. Érezted benne az erőt. Bár ebbe is elkéne a Q2-es sperrdiffi, én így is nagyon élveztem. És az országúti előzés mekkora flash! Begyújtod a turbót, megindulsz, mintha muszáj lenne, és csak néz a sok birka. Fantasztikus...
Finn folytatta volna az ömlengést, de Pink bele folytatta a szót…
– Kedvenc fokozatom a második! Ott nagyon érzékelhető a motor ereje. Rálépsz a gázra, turbó bekapcsol, és mire a 3.-at váltanád, már meg is jött a következő lámpa.

Miután megbeszélték, hogy az autó alul-felül, minden fokozatban húz Vincent, a racionális egyből rátért ennek az anyagi oldalára.
– Nem lehet, hogy 160-nál valami hibrid hajtásra kapcsol át? Mert a fogyasztásmérő mindössze 8 liter mutatott 160-nál! – megitta az utolsó korty cappucinóját is és folytatta volna, de Finn kihasználta az adódó lehetőséget és magához ragadta szót:
– Én nem emlékszem, hogy 160-nál mennyit mutatott, nekem csak az átlag fogyasztási adat maradt meg, ami vegyes használatban 8.4 liter volt! Ennyit eszik az én autóm is, pedig az "csak" 1.6-os. És ez meg egy atomreaktor hozzá képest. Mégis beéri ugyanannyival.

– És Nektek hogy tetszett a belseje? – tette fel a következő kérdést Vincent.
– Olyan, mint ha egy hajóé lenne. Tetszett, de szokni kellett ezt is. Nem tetszett, hogy az műszerfalba írt Alfa Romeo felirat nem világít, viszont tetszett a két piros led, ami megvilágította a váltó körüli részt. 
– Igen, egyetértek Pink. Amikor megláttam fotókon, akkor nekem germanoidnak tűnt a túl sík középkonzol. Aztán beültem és olyan egységes, egész, széppé állt össze. Jól harmonizált az előttem levő műszerekkel. És végre van benne turbónyomás mérő
De azért azt ismerd el Finn, hogy a három beömlő középen és alatta a három óra egy műremek. Viszont az egész nekem egy ergonómiai kavalkád volt. Nagyon sok minden jó helyen van, de pár dolog zavaróan bosszantó. Van például pohártartó, ami ugye hosszú utakon fontos dolog. Mégis, ha fél literes palackot teszel bele, nem tudsz váltani. Szóval használhatatlan. Ezt a két zavaró apróságot leszámítva tökéletesen kényelmes üléspozíciókat lehet beállítani.
– Vincent, egy Alfába nem kell pohártartó! Ez olyan németes divatizé, amivel blamálni lehet az olasz vasakat – szakította félbe Finn.
– Maga az ülés nem rossz, de én lötyögtem benne az alig 70 kg-mal... még egy jel, amiből kiderül, hogy nem hozzám szabták a kocsit – tért vissza az ülés témakörére Pink. Engem jobban zavart, hogy a klíma kezelőgombjait kitakarja a váltó. A kormány az viszont nagyon jó!! Valami van benne, mert akkor világosodsz meg, mikor gyorsan kell ide oda tekerned! Iszonyat jó fogása van és nagyon kézre esik. Márha lehet egy kormánynál ilyet mondani...
– A hátsó térkihasználásban nekem nagyon tetszett, hogy az első ülések hátlapjából lefaragtak egy kicsit. Elindul fentről vagy 10 centi vastagon és ahol a hátul utazó lába kb. kezdődik, ott meg elvékonyodik. – Nehéz körülírás, de Finnek mégis sikerült kimásznia ebből a nyelvtani gubancból.
– Ezek szerint Ti is kipróbáltátok hátul. Szerintem kényelmes – állapította meg Vincent tréfásan.

– Tehát összegezve – zárta le a beszélgetést Pink – az autó megfelel a piaci elvárásoknak, de az alfás ízlést nem minden téren elégíti ki. Nem nekem találták ki ezt az autót – mondta Mr. Pink – Na persze, ha választanom kellene a 159-esek közül ez a verzió kellene. Úgyhogy inkább beteszem az „fél áron kellene” kategóriába. De persze azt nem mondanám el senkinek, hogy fél áron vettem! Tudjátok, van az az autó, ami még ingyen sem kéne, van ami akciósan kellene és van, amiért kifizetném a teljes árát. Szóval nem lett a szívem csücske az autó. Jó autónak tartom, de annyira nem szerethetőnek, mint az elődeit.
– Igen, viszont nagyon sok olyan dolgot kínál, ami a nem-alfásokat elcsábíthatja – kontrázott egyből Vincent. – Ha tíz évvel idősebb, vagány családapa lennék, ez lenne a jó választás. Meg sem nézném a kategóriatársait. Ha megcsinálják belőle a GTA-t Q4-gyel, nem lesz probléma a lomhasággal sem. Csak kérdés mennyibe fog kerülni. Mert ez a 2,4-es 159-es nem olcsó, ennyi extrával több, mint 10 milliót kóstál.
Végül Finn így vélekedett az autóról:
– Összegezve egy abszolút szerethető autó. Én beleszerettem, de nem vagyok szerelmes. Pont azért, mert úgy érzem, nem köszön vissza a személyiségem az autóban. Kérdés, hogy a gyárnak mi a fontosabb. A jelenlegi Alfásokat kiszolgálni, vagy újakat szerezni. Szemmel láthatólag mindkettő, mert mindkét tábor talál benne olyat, amiért megveszi.

Ezek után a három alfamániás megállapította, hogy igenis szép napokat töltöttek együtt a 159-essel. Felálltak, maguk mögött hagyva a hangulatos pesti pizzériát, beültek a saját autóikba. És mindhárman egy lefogyott 159-ről álmodoztak.

Technikai adatok:

Motor: 5 hengeres, elöl, keresztben beépített soros, dízelmotor
Teljesítmény: 200 Le @ 4000 ford./perc
Nyomaték: 400 Nm @ 2000 ford./perc
Lökettérfogat: 2387 cm3
Erőátvitel: 6 sebességes kézi váltó
Felfüggesztés elől: kettős-keresztlengőkar
Felfüggesztés hátul: Multilink
Menetkész tömeg: 1630 kg
Max. sebesség: 235 km/h
Gyorsulás 0-100-ra: 8.4 mp
Fogyasztás (l/100km)
                  lakott területen: 9.3
                  lakott területen kívül: 5.4
                  vegyes: 6.8

Fotók: Halesz

A tesztautót a Fiat Auto Magyarország Kft. bocsátotta rendelkezésünkre.