Ha csak azt írnám le, hogy egy 23 kilométer hosszú betoncsík 48 számozott hajtűkanyarral, sokan már erre is rámozdulnának és fordítanák az indítókulcsot. Valóban, a Stelvio lényege nagyjából ez, de a környezet, az autók, és a feeling annyi színt tesznek a palettára, amit nehéz szavakba önteni.
Az egész a ráhangolódással kezdődik, aminek az első lépése nem Magyarországon, hanem már Olaszországban van. Bergamóig az autópálya nem túl izgalmas, de onnan Lecco, azaz a Como-tó felé fordulva kezdődik az igalom. A festői környezetben lévő tó után pedig jönnek a magasabbnál magasabb hegyek. És egyszer csak azon kapja magát az ember, hogy Bormióban van 1500 méterrel a tengerszint felett. Sűrűsödik a forgalom, egyre több autós, motoros és kerékpáros gyűlik össze, és mindannyian azért, hogy legyűrjék a híres Passo dello Stelviót.
Az út innen indul el, hogy aztán uszkve 15 kilométerrel később 1200 métert emelkedve megérkezzen a hágó tetejére, és innen újabb 10 kilométernyi lejtő jön Svájc, vagy az olaszországi Trafoi felé. A Giro d’Italia királyszakasza minden évben érinti a Stelviót, ezért az aszfalton rengeteg, a kerékpárosokat buzdító felirat van, és van köztük magyar is, a nyíregyházi Vinibike szurkolói hagyták ott a kéznyomukat. Elképesztő belegondolni, hogy aznap a bringások másik két olyan hegyet is megmásznak egyszerre, mint amilyen a Stelvio.
Az út lágyan kezdődik. Élesebb kanyarok, felezővonal. Aztán beszűkül, eltűnik a felező, jönnek a sziklába vájt, lámpával biztosított alagutak, majd jönnek sorjában a mámorító hajtűkanyarok. Korlát persze sehol, és a kanyarok egyre élesebbek. A panoráma pedig lenyűgöző. Ahogy egyre feljebb kapaszkodik az ember, annál nagyobb mélység tárul elé, a hegy oldalából egyszer csak előtör egy forrás és vízesésként hull alá a napsütésben szivárványt képezve. Egy mormota pedig kinéz a hegyoldalba vájt odújából, és tapasztalja, hogy ma sincs kevesebb látogatója, mint tegnap.
A meghódítás, a csúcsra való felérkezés maga a mámor. Főleg egy erőltetettebb, adrenalindúsabb kör után. Kiszállsz az autóból, elégedetten végigméred magad, aztán a technikát, elájulsz a látványtól és nézed, ahogy többi autóstársadon ugyanaz az eufória lesz úrrá, mint rajtad. Igen, megcsináltam!
Mindenki megcsinálta! Az újautós, az oldtimeres, a motoros, a kerékpáros és a futó is - kortól, nemtől függetlenül. Kiállsz az út szélére és nézed, ahogy a többiek vigyorgó arccal elmennek melletted. Egy-egy régi gép kövérebb gázfröccsénél pedig libabőrös leszel.
És 20 perc múlva konstatálod, hogy a 2757 méteren azonnal leégsz. De nem számít. Semmi nem számít, mert tökéletes volt ez a nap a Stelvión.
Fotók: Szakács-Kovács Lóránt
A Stelvio goes to Stelvio túra ötlete Tedi és Halesz fejéből pattant ki, Rákóczi Feri pedig azonnal igent mondott az ötletükre. Badánkhoz csatlakozott az FCA-csapata, és közösen egy nyereményjátékot is hirdettünk a Facebookon. A játék nyertese elkísérhette a csapatot a háromnapos túrára. Tünci lett a szerencsés, aki egyébként a legnagyobb alfás csoport adminja a Facebookon.
Természetesen a Passo dello Stelvio táblán elhelyeztük az Alfa Amore matricáját! :)
Fotók: Szakács-Kovács Lóránt
A túrát rengeteg fotóval dokumentáltuk az Alfa Amore Facebook- és Instagram-oldalán, illetve egy három részes vblogot is forgattunk. Ezeket itt tudod megnézni: