Mutasd

>> Szerviz2010-05-17

Figyelem, a poszt a nyugalom megzavarására alkalmas szavakat tartalmaz…

Az előzőt ott hagytam abba, hogy már majdnem Brüsszelnél jártam. Majdnem. Egész pontosan Mosonmagyaróvárnál.

Meg kellett álljak osztrák autópálya matricáért, gondoltam egyúttal tankolok is. Szépen 5. fokozatban gurultam be a kúthoz, majd preciz gázfröccs, hogy kiméljük a syncrokat, vissza 4., újabb gáz. De mi ez? A motor felpörög, hajtás nincs. Mi a f**z? Én váltottam volna mellé, mint egy remegő kezű hétvégi úrvezető? Nem...itt bizony baj van Houston.

(Megtankoltam. Közben a vérnyomásom exponenciálisan emelkedett.)

Ülök vissza az autóba, tenném sebességbe, erre a váltó kedélyes hangon közli: RECCCS. Változatos szavak jöttek a számra, pláne mikor odasomfordált hozzám egy kétes kinézetű autómentő figura: "Helló, csak nincs valami gond? Nem veszi, nem veszi?" A jó k**** c****y an***, az nem veszi... most hagyjál békén, épp felrobbanni készülök!

Ejj Rózsagyuribátyám, a 20forintos kérdés: mi lehet a gond? Illetve hogy jutok ki Brüsszelbe még MA, hiszen másnap vár a munka! A még fennmaradt lehetőségeim közül a telefonos segitséget választottam a hiba felderitésére. Konklúzió: valószinű a kuplung munkahenger adta be a kulcsot.

Akkor most örülünk Vincent? Hát k****ra nem. :(

Más választásom nem lévén - kicsit le is nyugodva -, és mivel az automentős fószer a kezdeti sokk után végülis normálisnak tűnt (felajanlotta, hogy azonnal ránéznek és mitöbb, igyekeznek meg is javitani az autót), igy feltettük a kocsit a trélerre és már úton is voltunk Győrbe.

Győrben újabb idegbaj, lábon kihordott infarktus, csalódott düh:
Azzal fogadott a szerelő, hogy ne is reménykedjek! (Én persze illedelmesen: Jónapot kivánok!) Ő meg ilyen kocsit nem látott (szerencsétlen flótás), szerinte ehhez alkatrész sincs. Persze kinyittathatja bármelyik helyi boltot, de az ilyen akció alap esetben 30ezerbe kerül. Ekkor a jobb szemhéjam kissé elkezdett remegni az idegességtől... nem szeretem a flegma embereket.
Ráadásul ahogy nézegette az autót, pattantak elő az agyából a sületlenségek, és ami még rosszabb ezeket meg is osztotta velem. Pár perc után leállitottam, mert a látómezőmbe kezdek beúszni a forint százezrek...
10 gyomorba vett mély levegő után gyors telefon kalizsoli-nak, akinek hála sikerült felhajtani az embert, aki a GTV-t eddig szervizelte. A szakember, illetve a “szakember” pár perc elemzés útán megtalálta a probláma forrását: egy 5Ft-os csavar lazult ki a kuplungnál, ami a végálláson túlnyomta a kapcsolóvillát és ez elszakitotta a kuplung munkahenger szilentjét. Olaj elfolyt. Bagatell. Mondhatnám azt, mint eddig is, egy laza kézlegyintéssel kombinálva: Ugyanmár semmiség, hisz 26 évesek vagyunk, ráadásul a Csizmából... de a kisördög azt sulykolja a vállamon, hogy itt bizony volt egy kis hanyagság is a szituáció mögött. Én pedig megittam... fenékig. Aminek majdnem 6 számjegyű lett a számlája.

Természetesen Vasárnap délután lévén, már nem volt értelme alkatrészért kujtorogni - igy mily meglepő - a “szakember” érdekeltségi körébe tartozó motelben töltöttem az éjszakát. Hozzátenném, tökéletes kiszolgálást és udvariasságot kapva. Le a kalappal.
A munkehenger javitókészlet beszerzése és a fixálás az előző napi tortúrához képest gyorsan és fájdalommentesen zajlott. A megfelelő pénzösszeg átnyujtása, valamint a névjegykártya átvétele után folytathattam utam a célállomás felé.

Innen már minden rendben volt! Semmi meglepetés, semmi rossz, csak egy nyugodtan duruzsoló V6, valamint egy alig hallhatóan remegő kardán adta az aláfestést. A boldog (bár anyagilag lekönnyült) tulaj az autóstársak elismerő pillantásaitól ekkor kissé elérzékenyült...