Mutasd

>> Szerviz2022-04-11

Megmondtam, ugye... Tudtam, éreztem, hogy ez lesz. Ez az év is úgy indult, hogy meghorpasztották szegény autót, ezúttal a másik első ajtót. Valahogy jobban esik így, hogy eleve úgy választottam autót, hogy ez nem számít. Majd most is megjavíttatjuk, ugyanolyan szép lesz megint, mehet tovább. Ezúttal egy anyuka tolatott bele az óvoda előtt. Nem láttuk az esetet, és le is lépett a tettes annak mostanság szokásos rendje, módja szerint. Mindezt két térfigyelő kamera látóterében. Hívtuk a rendőröket, kijöttek, tojtak rá. Nem volt kedvük dolgozni. Szerintük nem működnek azok a kamerák.. egy jegyzőkönyvet sem voltak hajlandók felvenni.
Nem maradt más, feljelentettük az ismeretlent. Eltelt egy hét, másfél, amikor csodák csodája csörrent a telefon, és egy zavart női hang kért sűrűn elnézéseket. Most voltak a rendőrök, ő volt, nem vette észre.
Ajajj...az súlyos baj, ha nem vette észre, kétszer biztosan belenyomta a vonóhorgot, és az bizony hangos amikor a lemezen csattan. Szóval pesze... Nekünk meg szerencsénk volt, mert tisztán látszott a rendszám a felvételen, így bejelentettük a kárt, jött a szemle, leadtam a meghatalmazást a fényező műhelyben.
Illetve időközben Föckös barátom közbenjárásával vettem egy komplett, újszerű jobb első ajtót. Szerencsémre króm keretes darab, így lett egy tartalék krómos kédergumim, ablakemelő, és minden sallang. Hosszú távon még jól jöhet.