Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

1. fejezet
Na hol kezdjem? az elején? vagy in medias res?

A jó anyját minden olasznak, a jó apját mindenkinek, aki kitalálta a xenont, a jó mamáját mindenkinek, aki xenont árul és a jó papáját mindenkinek, aki xenont vásárol.

Inkább mégis az elején.

Szóval vettem én is egy ilyen xenon izét. Marha jól láttam a gyárival is, de mégis meg kellett vennem, mert fejre vagyok esve. A jobb oldalon kezdtem. Kiszedtem az izzót, rákötöttem a levegőben a xenon izzót, bekötöttem a trafót, ellenőriztem és röhögtem egyet, hogy ez nagyon egyszerű - 5 perc alatt kész voltam. Bekapcsolom - semmi, lóg a levegőben az izzó és nem vilagít. Fél perc meditació után rajöttem, hogy a reflektor helyére kötöttem be, nem a tompított helyére. Visszaoperáltam hát a reflektort és elkezdtem gondolkodni, hol a tompított, ha már a sárhanyó tövében vagyok és a reflektor a világítás belső része. Féltem odapillantani, de muszáj volt és tényleg, van ott egy 2 centis lyuk és ott rejtőzik a tompított. Leszedtem a jobb oldali takarólemezt és kiderült, hogy van ott hely elég. Naaa, megy ez, ha akar az ember. Fogtam a lámpa takaróbúráját és a frissen vásárolt baumaxos 25-os fúróval nekiestem. Vagyis pofára estem. Mert a fúró elgörbült a műanyagtól. Egy kézzel visszaegyenesítettem, erős gyerek vagyok én. Sajnos teljesen egyenesre nem tudtam visszacsinálni, ezért a 25-ös lyuk helyett 27-es ellipszis lett a vége. Ez a kupak is megér egy misét, a xenonhoz ugyanis vagy egy szilikon kupak, ami nagyszerűen lezárja a műanyag kupakot, csak éppen azzal számol, hogy kupak maximum 2 mm vastag, nem úgy, mint ez - az egyik felén ugyanis olyan vastag, mint a kisujjam (szellőző hasáb?). Ezt megoldottam ragasztópisztollyal, körbekentem, így olyan 23-24-es lyuk maradt. Persze az alján a szellőzőt, mely a lyuk miatt kiszakadt, szintén foltozni kellett. A következő lépés az volt, hova kerüljön a trafó. Kapásból kiszúrtam 5 helyet, szépen fel is szereltem mind az 5 helyre, de egyik se tetszett. Nem tetszett a kínai felfogató sem, úgy hajlik, hogy a trafó súlyát alig bírja el, és attól féltem, hogy állandóan rezonálni fog majd. Végül mégis találtam egy egész jó helyet és a végső helyére került. 8-as kulcs kell hozzá, amit egy kézzel akartam kivenni a szekrényből. A doboza persze kinyílt és az összes kulcsom szétgurult a garázsban. Az egyiket majdnem elkaptam, de csak majdnem, mert közben rámesett a feleségem biciklije. Mivel a bicikli csomagtartójában volt a xenonkészlet, azt kellett mentenem. Meg is mentettem, de így rámesett a másik bicikli es belerúgtam a 20 kilós satuba. Félig rokkantan, de nagy kedvvel fogtam neki az izzó behelyezésének. Mivel Punto II-n edződtem, úgy gondoltam, elég tapasztalatom van. A 156 lámpája nagyon izgi alkatrész. Olyan, mint a fóka segge, mély es sötét. Nem mintha sok fókasegget láttam volna, de nagyjából így képzelem el. Mivel lemerült az elemlámpám, vettem egy fejre rakható bányászlámpát, így spóroltam egy kezet. Nagyon ügyes vagyok. Olyan elégedett voltam, hogy a csavarokat le is vertem. Szépen beestek a motortérbe, a motorvedőre. Jó széleset mosolyogtam, mire levertem a 8-as kulcsot is. Szerencsére ezt már ismerem, addig csapkodtam alulról a motorvedőt, míg a végén ki nem estek az alkatrészek. Engem nem lehet csak úgy átverni!

Szóval a xenon. A jobb kezem beraktam a 10 centis résbe, ahol jól elvolt a többi kábellel együtt. Pici kézimunkával sikerült rászúrnom a piros kábelt a barnára és a feketét a sárgára. Mehetünk pudingra! Nagy büszkén beülök az autóba, kulcsot fordítok, lámpát kapcsolok, és... és semmi. Nem világít. Trafót cserélek. Semmi. Izzót cserélek - semmi. Erhardnak hívok, azt mondja jól csinálom. Andrisnak hívok, ki van kapcsolva. Gondolkodjunk egyet, elvégre van egy villamosmérnöki diplomám és otthon is én cserélem a kamrában az izzót, tehát tehetségem is. Ha nem a barna a plusz, akkor kizárásos alapon csak a sárga lehet az. A kínaiak is sárgák, ez jó előjel, isteni sugallat. Kiköt, beköt, beül, fordít, kapcsol - ez az! Világít, éljen, éljen. Ezt le is kell fényképezni! Csinálok 3 képet, de látom, hogy valami furcsa történik az izzóval - nem felolvasztotta a védőburkot? Gyorsan lekapcsolom, nem történt semmi baj, csak a védőtok fogyott el. Picit. Ezzel meg is volnank, hiszen már csak a nőgyógyász gyakorlat jön - feldugok, kapcsolok és kész is lesz. Jobb kéz 10 centis lyukba beszúr, 1 ujjal rögzítem az izzót, 1 ujjal félrenyomom a kábelt és 1 ujjal kattintom a szorítórugót. Vagyis nem kattintom, mert több ujj nem fér be, csak kettő. Két centi, két ujj. Ez van. Újra. Semmi. Megint. Semmi. Kitépem a szilikongyűrűt, nyerek meg egy centit. Most már befér a harmadik ujjam, de nem tudom rögzíteni az izzót. Még párszor megpróbálom, de ez teljesen más, mint egy izzót behelyezni, ugyanis minél beljebb nyomom az izzót a fókaseggbe, annál kisebb a hely az ujjaimnak, húzom ugyanis a kupakot magam után. És ez ráadásul a jobb, vagyis a könnyebbik oldal. Kitartó ember vagyok, de ez mar kettőnek is sok, szépen elcsomagolom a xenont es visszarakom a fantasztikus H7-es izzót. Nem sértődött meg, világít. Örülök. Csomagolok. Viszlát.

2. fejezet
Éjjel latomasom volt. Nem olyan, hogy megyek az utcan es a Feri latom-as. Olyan igazi. Mint a Buddha ur, mikor fejen talalta az alma. Vagy az a Newton volt? Fene ismeri ezt a sok lusta hiresseget, mind a fa alatt hever ahelyett, hogy xenont szerelnenek.

Apropo xenon. Szoval felebredtem es a fejemben ott volt a pontos terv, mit hogyan fogok csinalni. Most az izzoval kezdtem, minden mast hagytam a fenebe. Berakni gyerekjatek, de eppugy, mint tegnap, nem tudtam mit kezdeni a rogzitorugoval. Rajottem, hogy a xenonizzo kb. 1 mm-el hosszabb, de a foglalat ugyanolyan. Mi lehet a gond? Vegul ugy dontottem, ugy a brute force technologiat valasztom. Azt tippeltem ugyanis, hogy az izzo fem foglalata is sokkal vekonyabb, mint a kinai muanyag foglalat. Az ujjamon mar mar kiszakadt a butyok, de csak nyomtam, nyomtam es egyszer csak bekattant. Mivel nem szeretem a felmegoldasokat, a kovetkezo 5 percet azzal toltottem, hogy bepattintsam a masik oldalt is. Picit feltem, hogy a muanyag eltorik, de kibirta. Ugyanezt elismeteltem a bal oldalon is - kisebb a hely, de nem volt gond. Alig tiz perc alatt bekerult a ket izzo, ujabb perc volt a pozitivnak kikialtott sarga es a barna kabel rakotese. Picit tobb ido volt a kupak felfuzese, az egesznek gyarinak es szepnek kellett kineznie. Erdemes fuzesnel mar a vegso allapotaban tartani a kupakot, hogy ne csavarodjon majd a kabel. Tegnap mar kineztem, hova kerulnek a trafok, az egesz alig 2-3 perc volt. Vegul jott a harom kabel osszekattintasa es elrendezese ugy, hogy az egesz trafos-xenonos dologbol semmi ne latszodjon. Summa summarum alig fel ora alatt bekerultek a xenonok es mehetett a probaut. Amitol tartottam, hogy nagyon forrosodik majd es karosodik a lampa, de a 20 km-es ut alatt nem vettem eszre semmit. A latas tesztre este hatig varni kellett. A szin fenomenalis. Nagyon termeszetes, a szemnek kellemes, viszont a reflektor sarga szine nagyon kiabrandito mellette. Akarcsak a parkololampa. Ezzel meg valamit kell tenni. Akarcsak a beallitassal, a bal oldal igencsak feljebb van, pedig szerviz állította be - igaz másfél éve.

A különbség a képen látható, aki nem tudná, a bal a H7 halogén, a jobb a 6000es xenon.

Epilógus
Az elmúlt napokban 3x fordult meg a fejemben, hogy kiszedem, főleg az előttem álló autó felgyújtása a legnagyobb félelmem. Többször látom, ahogy perzselem a sofőr nyakát. Aztán a fényt is jobban szórja, nincs a fénynek "vége" az úttesten, hanem tovább teríti, ami miatt lényegében egy gyengébb reflektort simán helyettesíthet. Az is idegesít, hogy belém köthet a rendőr. Szóval tesztnek jó volt, de nekem inkább gyári megoldás kell.

Aztán vannak a wow de jó pillanatok. Például január 20-án olyan 120-130 km/h körül megérkeztem egy erdős részre, ahol a bolyongó fénysugár (ami halogén esetén már le van nyírva ugye) kiszúrt egy fekete, fényelnyelős nagykabátú úriembert az út szélén sétálni. Mivel szemből jöttek az autók, de a kanyar miatt elvilágítottak, a legkisebb esélyem se volt, hogy észrevegyem. Túlzás nélkül mondom, a xenon életet mentett. Ha elkapom, rögtön vége. Ahogy sötétebb szakaszokra érek, a különbség szignifikáns és az autózás biztonságosabb.

Egyelőre marad, aztán majd meglátjuk.