Szeptember 10-e. Egy átlag ember nem tanúsítana túl sok jelentőséget ennek a napnak.
Talán, hogy ezen a napon ünneplik névnapjukat a Nikolettek és a Hunorok (ezúton is sok boldogságot Niki, NikiGT, stb.), vagy ha kissé érdeklődőbb típus, akkor még eszébe juthat, egy bizonyos merénylet 1898-ból, amikor is egy igen kedves osztrák császárnét, nevezetesen "Sissi" Erzsébetet, a Genfi-tó partján leszúrta séta közben, egy anarchista. Vagy a vízipólót kedvelő és művelő Kuci cartárs esetleg még hallott róla, hogy 1946-ban, e napon halt meg Halassy Olivér, kétszeres olimpiai bajnokunk, de nagyjából ennyi.
Autós jelentőséggel- e nap, végképp nem rendelkezett. Eddig!
Mindössze másfél hetes szervezés gyümölcseként megszületett a Zsámbéki találkozó! A résztvevők egy része aktivizálva magát, Kuci cartárs invitálása nyomán, már Pestről konvojban jöttek ki Zsámbékra, így keltve kellő meglepetést és ámulatot, az amúgy csendes és nyugodt zsámbéki vasárnapjukat élő benzinkút dolgozóinak, ahol is a találkozó volt megbeszélve.
Az érkezőket elsőként a szervezők, Rita & Bazsa72, valamint a tárnoki elit várta, és szép lassan megtelt a parkoló szebbnél szebb Alfákkal.
Üdvözlések, kávé, autómustra, kávé, fényképezgetés, kávé, programegyeztetés, kávé, és így tovább kb. 9-ig, mikor is Alfákba pattanva és csatasorba állva megindultunk, hogy bevegyük Páty település szentélyét és origóját, a Veterán autók és motorok múzeumát, melyet Tabányi Sándor tulajdonos ural.
Gyönyörű régi és kevésbé régi, de ritkaságszámba menő autót láthattunk egy rövid "hogy jutottam hozzá és mi is ez" elbeszéléssel fűszerezve.
A legfőképp német és olasz autócsodákat sajnos nem fotózhattuk le (bár egy-két fényképezőgép önálló életre kelt egy gyönyörű Alfa láttán), de mindenképp csodálatos volt látni a múltat.
Ezután újra sorba rendeződve megindultunk a Zsámbéki Rom-templomhoz, ahol a csoportos belépő (100,-Ft/fő) hatása alatt egy perces néma elmélkedés mellett könnyes szemmel megemlékeztünk a pátyi 500,-Ft/fős belépőkre, majd a romok körüli és belüli kószálás után, összeállt a csapat egy csoportkép erejére.
Lassan dél lett, a nép már éhes volt, és mint az olasz hagyományokat tisztelő ember, nem akarván, hogy a szieszta idejébe nyúljon e program fárasztóbb fele, megindultunk napunk végcélja felé, a pusztamaróti Sólyomfészek táborhoz.
Itt szeretném megragadni az alkalmat és elnézést kérni a résztvevőktől az ezután történő terep rally-s élmény miatt. Amikor is a terepfelmérést végeztem, úgy másfél hete, az út még olyan állapotú volt, mint fenn a tábornál. Sajnálatos módon az időjárási elemek amortizációs tevékenysége folytán kritikus változások mentek végbe a murvás út állapotában, így egyes "sportosabb" autóval rendelkezőknek különdíjat kellett volna osztani a táborhoz való feljutásért.
És egyben szeretném azt a rémhírt is eloszlatni, miszerint a szervezőket támogatja valamelyik autómosó... :) Azért mert direkte bevittünk mindenkit a poros útra, meg mert a vezetéknevem IMO, még nem kell összeesküvés elméleteket gyártani (Rich1)! Ez csak a puszta véletlennek az ő szeszélye! :)
A viccet félretéve, a hely mesésen szép volt, és az előre igényelt 25 fős ebéd ellenére, mind a 34 éhes száj is meleg ételhez jutott.
Úgy délután 3 körül szépen-lassan kisebb csoportokba rendeződve, az emberek elindultak haza, akik meg maradtak, a fűben heverészve sztoriztak, beszélgettek.
Egy utolsó csoportkép a megmaradt Alfákkal, majd elhagyva a tábor környékét, mindenki elindult hazafelé, egyre rövidebb konvojra csökkenve.
Összességében, amolyan őszi/nyárvégi hangulatú találkozó kerekedett e mától a krónikákban is szereplő szeptember 10-ei napból.
Végül is minden megvolt, hogy kijelenthessük, szép nap volt. Szép idő, gyönyörű helyek, természet, izgalmas, váratlan fordulatok, közel 50 kedves arc és kb. 25 gyönyörű Alfa.
Szeptember 10-e mától az Alfa Amore Zsámbéki Találkozó napja is. Köszönjük mindenkinek a részvételt.