Az autó mellett leginkább erre voltunk kíváncsiak, hiszen nem mindenki mondhatja el magáról, hogy egy Alfa Romeo Montreal tulajdonosa. Egészen pontosan alig négyezren. Alessandro Lippi, a Warm Up Kft. olasz tulajdonosa ezen szerencsés emberek egyike.

– 2002-ben vettem az autót Olaszországban, akkor már megvolt rá a veteránautó minősítés és nagyon jó állapotban volt – kezdte a történetet Lippi úr. – Kb. 4 millió forintért vettem, de ráköltöttem még hármat, mire ilyen állapotba hoztam. A motor és az erőátviteli rendszer alkatrészeit kellett jobban kezelésbe venni, a karosszériával nem volt túl sok problémám.

Többek között ezeket – Lippi úr a Spica befecskendezőkre mutatott – kellett cserélnem, illetve a sperrdiffivel és az átviteli rendszerrel voltak gondok, de orvosoltuk őket. Ahhoz képest, hogy ritka autóról van szó, nem volt olyan nehéz alkatrészt találni hozzá. – mondja.

Elég nagy áldozat egy ilyen autóért. Ehhez már fanatizmus kell, ami Alessandroból nem hiányzott. Azért tetszett meg neki a Montreal, mert nagyon kedveli a Lamborghini Miurát, ez az autó pedig vonalvezetését tekintve szinte ugyanaz.

Bár alig múlt el 30 éves (1971-es gyártású), mégis mítosz és örökös kíváncsiság járja körül a Montrealt. Nem egy sűrű látvány az utakon. Soha nem is volt az. A raktárban, ahol állt Ferrarik, Maseratik vették körbe, illusztris társaságban volt/van része. Érdekes módon viszont nem lógott ki közülük.

Az autó történetének rövid bemutatása után magától adódik a kérdés: Miért válik meg a Montrealtól? Lippi úr rámutat egy fekete, utolsó szériás 512 M Ferrarira, majd egy kék 4700-as Maserati Indyre. A Montreal mellett többek között ezt a két autót tartja és az Alfával megy a legkevesebbet. Így gyakorlatilag kihasználatlan és szeretné, ha olyan valakihez kerülne, aki többet használja, mint ő.

Bár logikusnak tűnik, hogy egy Ferrari és egy Maserati mellett az ember nem nagyon használ egy Alfát, mégis felmerült a kérdés, hogy mi ennek az oka. A válasz megnyugtató:
– A Ferrarit ugyebár nem kell bemutatni. A Maserati egy igazi, kényelmes granturismo, van benne szervokormány, klíma, szóval teljesen jól használható. A Montrealban nincs szervokormány, minden teljesen manuális, egy igazi vaddisznó. Minden tekintetben. – mondja. "Én pedig már inkább a kényelmes vezetést tartom szem előtt".

Bepillantva a beltérbe egyből a 70-es évek feelingje fogja el az embert. A bőr illata, a műszerek, az elrendezés látványa nagyon könnyen magával ragadja az embert. Ha az egészet egyben vizsgáljuk, akkor is csodálatra méltó, de ha szétszedjük apró elemeire, talán jobban tudjuk értékelni az autót. Ilyen részletek a magasra emelt sebességváltó box, a Nardi fakormány, melynek fém küllőiben Alfa Romeo kaligráfia díszeleg, a fém küszöbön lévő Alfa Romeo felirat, a műszerek egy helyre csoportosítása és nem utolsó sorban a kilométeróra. Abból ugyanis egy számot, az utolsó nullákat lehagyták.

Kívül legalább ennyi érdekesség található az autón, Bertone műhelye itt sem fukarkodott az ötletes és szép megoldásokkal. A fém tükörházba nyomott Alfa Romeo embléma, a légbeömlő a motorháztetőn, a lámpákat félig eltakaró rostélyok, a motortérben uralkodó rend legalább annyira megfogják az embert, mint a beltér okos megoldásai.

A beszélgetés végére már csak egy információra voltunk kíváncsiak: mennyiért veheti meg az emberfia ezt a gyöngyszemet? 6.5 millió forintot kell letenni érte az asztalra, ami szerinte nagyon jutányos ár. "Tényleg nagyon jó állapotban van és igazi kuriózum, nagyon megéri az árát".

Ezúton is köszönet Papp Gábor (Pidap) tagunknak, és Alessandro Lippi úrnak, hogy lehetővé tették a találkozót.

Kapcsolódó írásaink:
Alfa Montreal típusleírás