Ah, ezt a bulvár hülyeséget – gondolta Flavio, majd egy nagyot harapott a müzli szeletbe. Nem volt éhes, de ma izgalmas napja lesz ezért sok energiára és rostra lesz szüksége. Valamiért úgy gondolta, hogy erre ez az étel pont ideális. A márkás müzlibe kevert adrenalin-adalék okozta függőségről nem is tudott.
Közben Nina is felébredt és vidáman melléült a morzsás Mac Surface asztal mellé.
- Mikor indulunk, Kaszanova?
- Mire lezuhanyozol, indulhatunk is! Addig feltöltöm az útitervet az autóra. Igyekezz!
Flavio rábökött a garázs menüpontra az asztalon, majd lehívta az autó fedélzeti számítógépének menüjét. Ráhelyezte noteszét és áttöltötte a tegnap összeállított útvonalat. Miután végzett vele, feltöltött 800 kreditet az autót üzemeltető lízingcég számlájára. Majd még 20-at, mert titkos megállót tervezett, ami miatt kerülő úton kell menni.
Nina szemében az autó, amit nem régóta használnak, nagyon izgalmas és most csak úgy örömautóznak vele. Egy Alfa Romeóval. A színe érdekes arany fekete, de ha ráesik a napfény, egészen a narancsig elváltozik. Mindezt ezüstre fújt műanyag betétek dobják fel a küszöbnél és a kerékíveknél. Hatalmas, 150 küllős retro stílusú kerekei vannak, de nagy a has magassága. Két ajtaja van csak. Egy terepjáró és egy sportautó keveréke, ezért a neve Alfa CT, vagyis CrossTurismo.
Belül szintetikus marhabőr borítású, fehér ülések vannak, amiket lakkfekete betétes kokpittal vettek körbe. Középen a selymes borítású hatalmas érintő képernyőn programozható az autó hangulata. Flavio autójában klasszikus V8 motorhang van beállítva, bőr és levendula illattal. A műszerfal grafikáját saját maga rajzolta és töltötte fel. Ninának nagyon tetszik, mert azzal a betűtípussal rajzolta ki a számokat, amivel az esküvői e-meghívójukat írták.
Csak két ülés van benne, de ez nem számít. Ha megszületik a gyermekük, úgyis előfizetnek egy nagyobb járműre. Flavio sora igazán jól megy.
És már itt is van, indulnak.
A szervó mozgatású hatalmas ajtók halk kattanással záródnak. Az autó belsejében abban a pillanatban elindul az üdvözlő animáció, és egy kellemes hang megkéri őket, hogy csatolják be magukat.
A forgalmas város néma mozifilmként cammog az ablakokon. Nina szívesen lehúzná őket, de ez utoljára 12 éves korában volt divat. Manapság már az ablakokat nem lehet lehúzni balesetbiztonsági okokból. Egyébként is, akkor kidobott pénz lett volna az illat szimulátor kifejlesztése. A V8-as motor alapjáraton dörmög. A nehéz kasztnit erőlködés nélkül gyorsítja, minden fordulatszám tartományról.
Flavio koncentráló képességével egy ideje bajok vannak. Állandó zsibbadtság van az agyán, már évek óta, ami folyamatos punnyadtságban nyilvánul meg. Nina sincs ezzel másként, ezért örül ennek az útnak nagyon.
„A 112-s számú úton torlódás alakult ki. Az útvonal újratervezése folyamatban”
- Végre kiérünk a városból.
Flavio az ing zsebébe nyúlt és egy memóriakártyát adott Nina kezébe.
- Tedd be ezt, kérlek az olvasóba!
- Mi ez? Csak nem az amire gondolok? – kérdezte széles vigyorral az arcán
- De igen! Este kaptam meg Carlotól. A következő lámpánál tedd be!
A kártyán a legfrissebb hidrogén visszaforgató program verzió van, amit a gyár adott ki. Használatával időlegesen megnövelhető a dúsítás, ami nagyobb vezetési élményt ígér. Igaz, csak lakott területen kívül használható, mert csak ott oldódik fel a teljesítmény korlát.
A behelyezés után felvillan a kék piktogram a kijelzőn, majd az átvitel folyamatát jelző csík szalad le.
„A H-pluss 1.45 programot sikeresen telepítette. A használatához kérem, indítsa újra járművét! A program használata lakott ter..”
>> Kuss.
A sikeres installálás és város határának elhagyása után Flavio átvált a sport programra. Hatására a teljesítmény tartalék kijelző csíkozása meghosszabbodik, jelezve a többlet erőt. Nem is kell több, az autó elektromos pedálja a padlóba ütközik. Utasai kissé hátrabillennek, szemük előtt gyorsítva peregnek az útirányt jelző piktogramok a szélvédőn. Flavio minden erőlködés nélkül kezeli az Alfát. Hanyagul tekergeti a volánt, néha elveszi a gázt néha lepadlózza. A menetstabilizáló diszkrét villogását észre sem veszi, a gondolataiban most ő az interneten sokat látott régi versenyzők egyike. Hamilton vagy Kimi, nem is tudja pontosan, de úgy uralja a gépet, mint annak idején ők azt a kis lélekvesztőt. Az út melletti bóják izzadva küldik a központba a jeleket, nincsenek hozzászokva ekkora elhaladási sebességhez.
A következő kanyar után városhatárt jelez a navigáció. A tábla mellett elhaladva az autó megtorpan kissé és síri csöndben gurul tovább. Halk sistergés a futómű felől és kis szuszogás az ülésekből. Összenéznek, mert nem kerek valami. Elment a hang szimulátor.
Aggódva félreállnak, és egy kis tanakodás és üzenetváltás után hisznek Carlonak:
„Mondtam, hogy … -re fizess elő, abban nem akadnak össze a programok, mert az német, öcsém!”
Újraindítás után úgy döntenek, hogy jobb lesz a gyári beállítás, mint a síri csönd. Újra nyugodt tempóban haladnak. Az utazás unalmát filmnézéssel oldják fel. Flavio fél szeme az úton, neki csak kormányozni kell. A sebességet és a távolságot az automatika elintézi. Gondolatai nem itt vannak, de nem is olyan távol. A karnyújtásnyira pihenő combokon és tulajdonosának egyéb tájairól fantáziál.
Az ég lassan hasonló színekben pompázik, mint az autó. Az eltűnő nyári nap narancsba robbantotta az eget. Az Alfa egy erdei csapás mellett lassít és ráfordul. Nina arcán kaján mosoly ül ki. Ugyan arra gondoltak. A műszerfalon halk csipogás jelzi, hogy elhagyták a GPS által lefedett területet, már csak a wifi-re számíthatnak, ha eltévednek. Ez őket nem zavarja, félreállnak egy üres parkolóban. A két ülés sisegve hátradől, a hőmérséklet emelkedik, a zene mélyebbről szól. Csak egy fénylő test áll a sötétben, aminek az alján két piros led villog. Nem kattog a fém, nem perceg a kipufogó. Diszkréten kis víztócsa keletkezik az ütemesen imbolygó autó alatt. Nem is veszik észre, hogy egy másik autó is megállt mellettük.
„Magas prioritású üzenet: 4588 számú polgárőr vagyok. Kérem, igazolja magát!” - rezzentette össze a párt a kellemes hang az autóban.
Flavio kipattant az autóból és meglepve látta az előtte álló helyi erő autóját. Készségesen átadta az okmányokat és bediktálta a felhasználónevét. A polgárőr határozott kiállású, idős úr volt. Miután tisztázták, hogy a gyorshajtás és a wifin küldött vészriasztása ellenére az autót nem ellopták, a polgárőr barátságosabb hangnemre váltott.
- Flavio, Flavio, tudja, hiába a szép Alfa előfizetés, hiába a kedves barátnő, mégsem irigylem magát. – kezdte az őr.
- Ez igazán kedves, de miért mondja ezt? – Remek, egy újabb „savanyú a citrom” alak, gondolta közben.
- …de nem is hibáztatom. Tudja én is voltam fiatal, nekem is volt egy Alfa Romeom. Maga most levezetett vagy 400 km-t, de teljesen friss és mégsem emlékszik az útra. Nem maradt meg egy izgalmas perc sem. Igaz?
- Hm.. A 445-ös úton a visszaforduló kanyar és utána a nyújtott ív.. a G mutató kiszaladt egészen narancsig.. azt hiszem..
- Ugyan. Látja, maga hisz neki. Tudja, hogy az oldalgyorsulást mérő G mutató nem a valós értéket mutatja, hanem az ideálisnak szánt érték túllépését rögzíti? Az igazi G mérő a gyomrában van. Az igazi gyorsulást az ember a tüdejében érzi, a kanyarba a lábával teszi be az autót, a motorhang pedig kívülről jön, mert igazi. Azt nevezem én örömautózásnak. Ezért nem irigyelem én magát, mert ezt megtapasztalni már sosem lesz esélye. De ami még rosszabb, nem is vágyik rá. Hogyan is vágyhatna, hiszen a gépek lassan, de biztosan elaltatták minden vágyakozását az igazi iránt…
Flavio gúnyosan mosolygott a furcsaságokat beszélő öregre, és egy biccentéssel magára hagyta. Visszaülve az autó kedélyes hangnemben üdvözölte, majd megkérte, hogy kapcsolja be az övét, az útvonal újratervezése folyamatban van…
A polgárőr egy darabig nézte a némán elguruló autót, de gondolatai már máshol jártak. Valahol egy távoli benzinkúton, ahol megcsapta a kicsapódó benzinpára, mikor kihúzta a pisztolyt kedvenc autója tankjából…