Blog >> backstage
AlfaCity. Hát én az ideiből csak arra emlékszem, hogy fel-le rohangáltam a Bazilika, a sátrunk és a szponzorok között, csak néhány pillanatát tudtam élvezni a rendezvénynek. Gyakorlatilag abból állt a napom, hogy folyamatosan egyeztettem a szponzorokkal, kergettem Andust és Teddyt, hogy ezt meg azt mondják be, és próbáltam megoldani a nem várt problémákat. Például 20 perccel a jégszobrász fellépése előtt derült ki, hogy fent nincs CD-jászó, amivel le tudják játszani a produkcióhoz szükséges zenét.
A következő dolgok maradtak meg emlékként:
1. Többször kénytelen voltam inkább a füvön közlekedni, hogy ne állítson meg egyikőtök se, mert akkor sosem végeztem volna el a feladataim :)
2. Fél órát álltam sorba, hogy vegyek egy hotdogot az egyik hostessünknek :)
3. Alig pár emberrel tudtam 5 percnél többet beszélgetni, :(
4. Megnéztem a jégszobrász produkciójának a végét, és a második bringás show utolsó 5-10 percében tudtam egy picit fotózni. Ezek nagyon tetszettek, profik voltak!
Hát kábé ennyi. A többi elment, elszaladt, nagyon gyorsan.
Szerettem volna egyszer nyugodtan végigsétálni, beszélgetni minden ismerőssel, fotózni sokat, dehát ezzel elment volna az egész nap.
A vicces az, hogy sokkal jobban élveztem a tali előtt lévő, és az utána következő napokat. Pénteken már 2 körül megérkeztünk, körülnéztünk, előkészítettük a molinókat (lásd fotók), végignéztük a színpad és a kapuk építését, segítettünk amiben tudtunk. Vasárnap pedig leszedtük a "Csillagos-sávos" matricákat az autókról, és beszélgettünk azokkal, akik ottmaradtak vasárnapra is, és a hazaút előtt még felnéztek a Bazilikához. Szóval ezek a napok kicsit nyugisabbak voltak.
De minden fáradságot megért, amikor olvastam, hogy jól éreztétek magatokat, és igen: a kritikákat is örömmel fogadtuk, még azt is, amivel nem értettünk egyet :) :P
Most már csak azt várom, hogy jöjjön a Selénia Rally, ahol én fogom azt csinálni, amit Ti csináltatok szombaton. :)
A képeken meg lehet röhögni :D
Noakkor. Terveim szerint kisebb minisorozatot indítok AlfaCity-vel kapcsolatban. Rögtön egy egoista bejegyzésel kezdek. Nézzétek el nekem, de ha már összegyűjtöttem a képeket, ne vesszenek kárba... :)
Azt hiszem az eddigi legszebb AlfaCity-s díszítést kapták meg a szervezők autói. Az elmúlt években is igyekeztünk látványosat alkotni, de most sikerült találni egy olyat, amely mind a négy típushoz (GT, GTV, 145, 147) nagyon illik (lásd a többiek fotóit: BeeGee, count M, Teddy, Tommi).
A "csillagok és a sávok" nagyon vagánnyá tették a GT-t. Az autót persze matricák nélküli is megbámulják, de így felcicomázva szinte mindennap legalább egyszer megkérdezik, hogy valami rendezvény lesz? A gumisnál mondták, hogy látták a reklámfilmet is, sőt az egyik étteremben a törzshelyünkön is közölte a pincér srác, hogy az Indavideon elcsípte a filmünket :)
De volt olyan is, hogy egy idősebb bácsika nézegette az autómat, így szóba elegyedtem vele. Rákérdezett, hogy "ez valami esztergomi cég?" :) Felvilágosítottam, hogy nem éppen :)
Szóval az "üzenet" nem jut el mindenkihez, de szerintem az autóbuzik tudják, hogy már megint itt van április, ami egyenlő AlfaCity-vel :)
Nyakunkon a tavasz, nyakunkon az AlfaCity, és itt az ideje kicsit "kulisszatitkokról" is írni.
Idén a rendezvény körítését a nyolcvanas évek hangulata adja meg. Tudományos indoklása a következő; ez a 8. szezonnyitó alfás találkozó, és ha elé írsz egy 0-ást, és megfordítod, akkor 80 lesz belőle. És ez azért jó, mert most kiélhetjük minden gagyiba hajló ötletünket, mondván, hogy akkor ez volt a divat.
Idén harmadjára öltöztetjük harci cicomába a szervezők autóit. Ezt a szokást az a kezdeti szerény méretű matrica alapozta meg, mely mára a tagok számára is kérhető reklám matricává avanzsált.
A mostani dizájn már nem használja az eddigi Safety Car feliratot, mert már nem találtuk viccesnek, és valójában nem is azt a célt töltik be az autók. Tehát most csak a logo elemeiből építkezik a dizájn - rajtszám jellegű 08 és egy összecsukodó versenycsík, mely húsvéti tojáshoz hasonlóan becsomagolja az autót.
A nagy durranásnak a fluoreszkáló feliratot szántuk, ám a fólia nem hozta gyakorlatban azt a hatást, amit laboratóriumi tesztelése alatt - a városban nincs olyan kontraszt, mint egy irodában, ahol leoltod a villanyt és töksötét van.
Ezt leszámítva az idei cicoma sikerült a legjobban az eddigiek közül.
A napok mostanában nem kimondott kabriónak való időjárást produkáltak, mégis csütörtökön, mikor elhoztam a következő tesztalanyunkat - Spider - kimondottan szép nap volt. Sál, sapka, de tető le, fűtés 28 fokon. Aznapra lemondtam a fontos éles munkákat, így elindultam Visegrád felé, hogy átautózzak a dombok között Szentendrére. Mikor rákanyarodtam az útra, gyönyörű táj fogadott - színes őszi erdő, jó minőségű út, izgalmasan kavargó avar.
És egy mohás, ufó-szikla a nyomvonalon...
Azért ufó, mert csak nyomokat találtam, hogy mire mehettem rá - nem tudom, hogy milyen formájú, mekkora, miért volt pont ott. De a pusztítás amit véghez vitt, az autóban, az sokkoló.
A képeken egy hosszában szétnyílt felnit láthattok, amiből két tenyérnyi darab hiányzik. valamint 2 defektes gumit, egy benyomódott küszöböt és egy megtört sárvédőburkot. Az út további részét tréllerrel tettük meg.
Szörnyen érzem magam. Más autóját (FAM tesztautó) leamortizálni, úgy hogy egy egész stábot hoztunk össze a hétvégi forgatáshoz, fotózáshoz, elég nyomasztó. Még akkor is, ha véletlen műve volt a baleset.
Így elnézést kéréssel tartozom felétek, amiért kimarad idén a Spider teszt. Továbbá a stáb többi tagjától, amiért keresztülhuztam a számítást. ..és nem utolsó sorban az autótól és tulajdonosától.
Most hogy a végére érünk az Alfa Amore eddigi legteljesebb tesztjének írásához, kirázom a maradék grafomániát az ujjaimból és összefoglalom, hogy:
jó móka volt versenypályán csapatni. Igaz, az autót nem erre találták ki. Két nézőponton gondolkozom. Az egyik, hogy a dízelel versenypályázni eléggé sótlan. A másik szerint, ha már dízellel kell versenypályáznod, akkor a Q2 meglepően jó társ.
A pár órás teszt alatt elradíroztunk 'vagy 5000 km-t a gumikból, de mind megérte. Az viszont nem tetszett, hogy az ülés elkezdett sámlihoz hasonlóan nyikorogni a kanyarokban.
Vendégek is voltak, nekik külön köszönet: Blacky és dyRo. El kell ismernünk Halesszal, hogy mindketten jobb sofőrök nálunk, ezért kissé keresztülhúzták a várakozásunkat :)
Cikk hamarosan!
