A sofőroldali zár egy éve rossz. Zár. De nem nyit. Így aztán lehet kerülgetni az autót. Beledugod, elfordítod.. á tényleg, ez nem jó. Átmész, túloldalról nyitod, visszajössz, beülsz. Sportos, de nem túl kényelmes :-)
Most, hogy úgyis ki kellett vennem, szétszedtem és belenéztem. Érteni még nem értem, hogy pontosan miért is nem működik, de tény, hogy a két kis spiáter pöcökből az egyik letört. A műanyagban úgy van kiképezve a helyük, hogy elvileg ettől még működnie kéne, és mégsem.
Jobb ötletem nem volt, elsőre pótoltam a letört pöcköt egy implantátummal, ami soha az életben le nem törik onnan.
Ehhez egy elektronika panel távtartót használtam fel. A letört pöcök helyére a "tuningolt" precíziós akkus fúrómmal készítettem egy M3-mas menetes furatot. Aztán a távtartót nagyjából méretre vágtam, majd gravír gép mini vágó/csiszoló korongjával formára csiszoltam. Végül beragasztottam. Egy bő óra precíziós munka pár mondatban. A zárat összeraktam, majd az autó összeépítésekor kiderül, hogy feleslegesen dolgoztam e.
Youngtimerre vágysz? Felújítanád? Ne Tedd!
Olyan, mint egy örvény, beszippant, aztán csak arra eszmélsz, hogy szervezel, alkatrészeket vásárolsz, logisztikázod a ki-be szerelendő ócska lomokat. Hogy mindenből az a számodra gyönyörű ócska lom kerüljön a számodra gyönyörű ócska autóba, amit a képzeletedben élő végeredményben látni vélsz.
Úgy indul, hogy javítsuk meg szegényt. Úgy folytatódik, hogy hú de szépen fiatalodik, legyen teljes fényezés.
És ekkor válik a kasznis megrendelője projekt gazdává. Amikor rájön, hogy az ő vízióját csak ő tudja olyanná tenni, ahogy a fejében él. Rájön, hogy a "teljes fényezés" nem azt jelenti, hogy odaviszem az autót lyukasan, és visszakapok egy újat. Van ilyen, és van olyan autó ahol jobb ülni és várni néhány évet, mire a hozzáértők újjáépítik.
De ez egy értéktelen youngtimer, egy kopott öreg autó, aminek legnagyobb értéke, hogy szeretik.
Beleestem szépen ebbe a csapdába, naponta rontom a levegőt a Robi műhelyében. Ha fél órám van annyit, ha kettő, annyit. A munkáimat csúsztatom ide-oda, reggelre, estére, annak rovására nem mehet. Így a szabadidőére megy...
Le kell fúrni a jelet hátul? Csavar megrendelve! A kilincs törött? Ugyan, van otthon másik. Rossz a zár? Hát oké, valahogy megjavítom. Á és tényleg.. jut eszembe. Mit is mondott Kingám amikor lecseréltem a gyári rozsdás ajtókat a bontottakra?
"De ez nem az én ablakom!"
Hát jó. Cseréljük csak vissza azt is eredetire. Áhh és koszosak az ajtó borítások, jöjjenek csak haza, ha lesz időm letakarítom. És áll halomban a sok apró alkatrész, fejben már tudom, hogy mi hova kerül. És azt is, hogy mennem kell és szervezni, csinálni, hogy minden oda kerüljön.
Megéri? :-)
Már rég az autónak kellene gurulnia, de nem. Két ember találkozott, akik nem szeretik a félmunkát, úgyhogy be lesz fejezve úgy ahogy kell. Nem lesz romantikusan kopottas, itt ott javított. Tudtam rá időt is szakítani, úgyhogy beletettem én is jópár óra munkát, nekiálltunk szétszedni és előkészíteni az autó elemeit a teljes fényezéshez.
És igen, az ott egy Alfetta ami várja majd a sorát, talán egyszer elkészül.
