Nagyon nehéz nem azonnal nekiesni a Giuliának, főleg Alfásként, hiszen régóta vártuk már a 156-os és 159-es után az újabb nagy dobást, aminek most ráadásul hatalmas tétje van. De ezt úgyis tudjátok. És ott van a tudat, hogy végre megint hátul hajt, mint a régi Alfák. A vágy azonnali és elfojthatatlan.

 

Láttuk már párszor ezt a formát. A Quadrifoglio, majd a normál verzió külföldi premierjén és magyarországi bemutatóján, AlfaCityben is, sőt, már a szalonokban is, de amikor átvettük az autót, újra földbe gyökerezett a lábunk. Nem számít, hogy nem piros, ez a Montecarlo kék is tökéletes, nem számít az sem, hogy ismerős már. Semmi nem számít, mert amikor megláttuk az orrát kikandikálni, egyből elfogott az a furcsa érzés, amit mi alfások érzünk, amikor ránézünk az autónkra.

 

 

Nem is túl régen még olyan kommenteket lehetett olvasni, hogy a Giulia nagyon BMW-s, vagy hogy csúnya az új logó. Mintha ezek elültek volna. Meg tudjuk érteni. A tekintet megesz reggelire, főleg ezekkel a bi-xenon lámpákkal szerelt verzión. Az arányok tökéletesek a kicsi első túlnyúlással, amely a hosszában elhelyezett motornak is betudható. Az utascella hátrébb tolása is emiatt történt, a vezető pont a középpontban ül.

 

 

Emiatt a Giulia oldalnézete is abszolút harmonikus, bár itt nincs levegőztető nyílás az első kerekek mögött, mint a Quadrifoglión, de nem is baj, anélkül is látványos. A felnik, a króm ablakkeretek, a halvány övvonal így is dobnak a formán. A hátulján megvan a klasszikus éjszakai Alfa-sziluett a fényvisszaverők és lámpatestek szokásos elrendezésével, és a dupla kipufogóvég is szemnek való. Rendben van, na. Lehet BMW-zni, de nincs értelme, szép úgy, ahogy van, még akkor is, ha kompromisszumos megoldás. Az első tengely mögé helyezett motor, a hátsókerék-hajtás és az 50-50 százalékos súlyelosztás következtében ezek az arányok adottak, erre kellett építkezni.

 

 

Tegyük a szívünkre a kezünket, soha nem azzal volt gond, hogy hogyan nézett ki egy Alfa Romeo. Pont a minap a dél-olaszországi Leccében egy 145-ös után is ugyanúgy fordultunk meg, mint húsz éve. Ennek tudatában huppantunk be először az ülésekre, ahol a Poltrona Frau bőr illata fogad. Tapintásra, üléspozícióra nem lehet egy rossz szó sem. Utóbbi elég alacsonyan is van ahhoz, hogy sportos legyen. A kormányon elhelyezett nyomógombok, ahogy a középkonzol többi kapcsolója finom tapintású, finoman jár, kattan. A központi kijelző tekerője kicsit talán túlzottan is. 

 

 

Végre rájöttek a formatervezők, hogy béna dolog egy 7-9 colos kijelzőt csak úgy odaragasztani a műszerfalra. Az Alfa Romeo ebben is hozott valami újat: belesimította a kijelzőt a műszerfal vonalvezetésbe, így egységes, letisztult formaterv jött létre. Csak hát ott sántít a dolog, hogy - az egyébként csaknem 750 ezer forintos extraként rendelhető nagyobb, 8,8 colos - kijelzőn megjelenített dolgok igazán lehetnének nagyobbak. Ebben a tolatókamera gyenge felbontása viszi a prímet. Egy Toyota Aygoban nagyobb a kamerakép, a kamera felbontását pedig a BMW-kből irigyeljük. Ráadásul 2016 van, ha már prémium autót csinálunk, hol van az első kamera, nem beszélve az oldalra nézőkről??? Basszus, egy Nissan Note-ba 360 fokos parkolókamerát lehet rendelni. Itt sajnos jó pár éves lemaradást érzünk…

 

 

Nem bántuk volna azt sem, ha alternatívaként lenne lehetőség az Apple CarPlay vagy az Android Auto rendszerek rendelésére. 

 

Lehet érvelni azzal, hogy egy Alfa Romeóba nem kellenek ilyen extrák, de az elmúlt hónapok kommunikációja arról szólt, hogy a többi prémiummárkától akarnak vásárlókat elcsábítani. Ezek az extrák szinte az összes gyártónál megvannak már. Nem értjük, tényleg.

 

Pedig a fedélzeti rendszer mindezt leszámítva rendben van, áttekinthető a menüje, könnyen párosítható a telefonnal, bluetooth-, aux- és usb-csatlakozással is lejátszhatjuk a zenéinket. Apró geg, de tetszik, hogy a telefont csatlakoztatva egy kis alfás ikont jelenít meg: egy régi Giuliát, egy Quadrifogliót, vagy egy új Alfa Romeo logót.

 

 

A beltér tekintetében tényleg nem tudunk több rosszat mondani. Hátul nagyon jó az ülőhelykínálat, jó a lábtér, a fejtér, azon meg ugye senki nem lepődik meg, hogy egy hátsókerekes autónak bazi nagy kardánalagút kell, és ez az ötödik ember ülőhelyét korlátozza. Na és? Valamit valamiért. 

 

 

Csak a dokumentálás kedvéért van isofix üléscsatlakozás, meg a kategóriatársakéval milliliterre megegyező méretű, 480 literes csomagtartó. Persze az extralista is kezd németes lenni, például külön kell rendelni az osztottan dönthető hátsó üléseket (80.000 forint), a hátsó-középső légkivezetőket pedig csak egy klímacsomag beikszelésével kaphatjuk meg (háromzónás légkondicionáló nincsen) 65.000 forintért, de így már jár a hűtött kesztyűtartó és a hűtött tároló rekesz is.

 

 

Ha még üldögélünk egy kicsit hátul, nem lehet nem észrevenni, hogy az első ülések hátulja műanyag. Praktikum? Spórolás? Kinek hogy tetszik. Nem mi fogjuk rugdosni, üljünk inkább vissza előre.

Cikkünk folytatódik!