Svájc messzeföldön híres arról, hogy az autókat különösen nagy becsben tartják, és ez az Alfákkal is így van. Mivel a kis alpesi országban nincs minden hónapban találkozó, ellátogattunk Attikonba, egy kis falucskába Zürich mellett, hogy részesei legyünk a svájciak idei egyik legnagyobb találkozójának, amelyet a nálunk is híres CuoreSportivo.ch oldal szervezett.
Fura módon a találkozó nem szombaton, hanem vasárnap volt, erre talán csak az adhat magyarázatot, hogy a legtöbb Alfa "sonntagauto" volt, szó szerinti fordításban tehát vasárnapi autó. Lehet, ha szombaton van a találkozó, akkor ki sem hozzák őket? :)
A rendezvény egy fafeldolgozó üzem területén volt, ami első hallásra meredeknek hangzik. Megérkezvén is azt gondoltuk, hogy biztosan van ennél jobb helyszín is. Aztán kiderült, hogy - bár nem a legautentikusabb a környezet - mégis nagyon jó helyszíne volt a mintegy kétszázautós találkozónak. Az Alfákat típus szerint parkoltatták le, sőt, szétválasztották a régi és új modelleket is, a fatelep tagoltsága miatt pedig gyakorlatilag minden nagyobb modellnek saját szekciója volt.
Ahogy elnézegettük a régi Giuliákat, 2000-eket, Giuliettákat, RZ-ket, Duettókat, GTV6-osokat arra lettünk figyelmesek, hogy 1.) mindegyik autón olyan gumi van, amiben 100 km-nél nincs több 2.) a kerékjárati ívekben se kosz, se rozsda. Az egyik tulajdonos fejtette meg a nagy kérdést. Sokan az Alfát hobbiautónak tartják, a hétköznapokban "offos" autóval járnak - mondja egy nitrós GTV tulaja és előhúzza a zsebéből R32-es Golfjának kulcsát. Ha ez az ára, hogy ilyen gyönyörű és megkímélt Alfákkal örvendeztessék a világot még nagyon nagyon sokáig, ám legyen.
Svájban valamiért a krómfelni-őrület is nagyon dívik, ez a találkozó autóira is jellemző volt. A legtöbb autón 19-es, de inkább 20-as kerekek voltak, nem krómozott pedig szinte alig. De az autók iránti bütykölés, szépítés vágya nem csak a felnikben manifesztálódik. Mattfekete, teflon-hatású fényezés, egyedi küszöbök, lökhárítók, motortuningok, minden mi szem-szájnak ingere. Az egyedivé tétel azonban könnyen áteshet "csicsásítássá", ami nem feltétlenül a gagyit jelenti.
Külön bekezdésben emlékeznénk meg arról a Spiderről, ami egyöntetűen elnyerte a legszebb Alfa díját tőlünk. A 19-es kerekeken guruló 3 literes kabrió a fényezésével érdemelte ki tőlünk a címet; lenyűgözően szép volt a meggypiros, alfa piros és rosso proteo keverékének tűnő szín.
Ezek után jött az eredményhirdetés, de azt pontosan nem tudtuk, hogy milyen eredményeket fognak közölni. Szépségversenyre tippeltünk, de nem volt matricázás és zsűrit sem láttunk. Végülis kiderült, hogy a legrégebbi, legszebb új és régi Alfákat díjazták, illetve nem kis meglepetésünkre az Alfa Amore hatfős csapata is kapott egy serleget, mint a legmesszebbről érkezett résztvevő(k).
A másik meglepetés, hogy G-MANN volt az egyetlen, aki Brerval érkezett a találkozóra, az övén kívül csak egyetlen Brera Spider volt, az viszont ugyanolyan fehér színben. A Brerát tehát ezért nézték meg. BeeGee GT-je is kicsit fehér holló volt, mert Q2-es GT-ből ez volt az egyetlen. A GT-t tehát ezért nézték meg. A 145 QV-ból ugyan volt vagy 4-5 darab, de a gyárihoz legközelebb lévő állpotban az én QV-m volt, őt meg ezért nézték meg. Nem vallottunk szégyent egyik Alfánkkal sem.
Annak ellenére, hogy program nem nagyon volt, a nap mégis nagyon hamar elszállt. Ilyen gyönyörű és ritka alfák között tobzódik az ember, az idő pedig csak múlik és múlik. És most azt kívánom, mint a kisgyerek az autó reklámjában: Apa, menjünk még egy kört!
Ezúton is köszönet Marionak, a rendezvény szervezőjének a segítségért!