Február derekán fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy venni kellene egy foglalkozós járművet, mert túl sok a szabadidőm :-) Valami olyasmire gondoltam, ami nem hétköznapi, vagy gyakori, mindenképp számomra valami újdonság és különleges érdekelt. Sokféle autómárkát megnéztem Rover-től Lancia-ig, de az Alfa az első helyen szerepelt.
500K volt a projektre, ezért viszonylag szűkös volt a mozgásterem, bár saját véleményem szerint a gyakori és felkapott autómárkák nem gyengén vannak túlárazva a használt piacon. Egy Opelből nem nagyon akarózott átülni egy Volkswagenbe, 500 ezerért nem lett volna semmiféle minőségbeli ugrás.
Szóval sok olvasgatás, utánajárás kellett, hogy körvonalazódjon a végcél egy 156-os Alfa. Mindig is tetszett, csak nem ismertem és mint sokan mások féltem a típustól.
Hamar rájöttem, hogy két lehetőségem van, vagy kicsit toldom az összeget és veszek egy hibátlannak gondolt szép kocsit és vagy beválik, vagy nem, vagy olcsón veszek egy lestrapált példányt, és feltámasztom. Elég sok járgányt megnéztünk a haverral a Dunától Keletre, hogy belássam a drágábban hirdetett 156-ok sem feltétlen lesznek költség mentesek sajnos, ezért húztam egy 350 ezres határt magamnak.
Állapot gyakorlatilag mindegy lett, agyaltunk, hogy veszünk kettőt és egyet faragunk belőlük, szóval lehetőség az volt bőven. Mindenképp magyar papíros érdekelt, műszakival.
Március végén megtaláltam egy kockázatos példányt Pesten. 2000-es évjárat 1.6ts. Zőld, na mondom ez milyen szín, nem tetszett de láttam benne fantáziát és reményt, hogy jó gép lehet majd belőle. Igazi elhanyagolt autó, de már akkor látszott rajta, hogy valamikor jó kezekben lehetett. Amore matrica a szélédőn? Persze a tulaj azt sem tudta mi az :-)
Na mindegy a 380 ezres vételárból láttam, hogy jócskán lehet faragni, mert az autót hibátlannak hirdette a srác, de nagyon nem volt az.
Elektronikai gondok, világítás, légzsák, motorból hol az olaj, törött bal első ajtó, generátor csapágyhang, vezmód kerregés stb. ezekről szó nem volt a hirdetésben. Tudtam, ha a moci nem gatya, akkor a többi javítható. Végül 280 lett a vége, reszketve kipengettem a zsét és reménykedtem, hogy a 3 liter olaj amit a kúton vettem bele kitart majd hazáig és nem döglik meg alattam a motor 270 km alatt.
Ahogy távolodtam a fővárostól oda léptem néhányszor neki éreztem, hogy van erő a motorban, jó volt vezetni nagyon, szépen feküdt az úton. Néha megálltam körbe vizsgálni, minden rendben van e. Minden ok egyre szélesebb vigyor az arcomon, felbátorodtam, 160-180-ba is bele néztem párszor. Szerencsésen hazaértem vele, asszonypajti megnézte, én féltem, hogy leszedi a fejem, de nőből van ő az autót látta, nem a hibáit, beleszeretett egyből.
Nekem hatalmas kő esett le a szívemről, mert így szabad utam lesz belehányni az összes pénzem ebbe a kocsiba és megpróbálni szerethető családtagot varázsolni belőle.
