A tali igazából már fél kettőkor elkezdődött, mivel jó házigazdaként korábban a helyszínre autóztam, de még így is megelőztek: lesből várt egy Alfa.

Kettőre szép kis csapat gyűlt össze és így már a népes tábor fogadta a további érkezőket! Kettő után befutott a kaja is, egy hotdog-os kocsi formájában Zepi156 jóvoltából.

Eközben persze ment az autómustra és az ismerkedés: ismét voltak páran, akiknek ez volt az első találkozójuk.

Úgy negyed négy körül elindult a csapat a Velencei tó melletti kilátóhoz. A városban megtöltöttük a két sávot a gyönyörű Cuorékkal. Nagyon szép látvány volt a visszapillantóban a majd’ 50 Alfa, ahogy hasítják az aszfaltot.

Aztán a körfogalmat szépen megállította néhány kollega (Törpe, Zepi és Wikicica). A Palotai úton haladtunk a város szíve felé, sokan dudálva, mint aki megveszett :)  Kisebb dugót okozva rákanyarodtunk a Budai útra a kilátó felé. Itt-ott megálltunk, hogy a kígyó végét bevárjuk és szép, komótos tempóban folytattuk utunkat Velence felé! Mindeközben próbáltuk navigálni az eltévedt báránykákat - ugye EDDI!? :)

Megérkeztünk a szerpentinhez, amely a kilátóhoz visz fel. Arthur kolléga - potyautasként Don Gombóccal - valami oknál fogva valahogy előbb ért oda, mint a konvoj. Azt mondták, hogy a szerpentinen úgy néztünk ki, mint az a bizonyos állat, amely minden Alfán megtalálható.

Sajnos kicsit ránk sötétedett, így a csoportkép elkészítése nem volt egyszerű. Ám mivel leleményes nemzet a magyar, gyorsan megfordultunk két autóval s lőn világosság!

Aztán elindultunk vissza, útközben beültünk egy vendéglátó-ipari egységbe egy kis evés-ivás-beszélgetésre. És ekkor ugrott be, hogy van köztünk egy szülinapos is, így gyorsan elmentünk a Tescoba egy tortáért. Otto 155 arcára minden kiült, jól sikerült a meglepi. :)

Alfa Totti