Jorjie beszámolója:
„A világ autógyártásának szüksége van az Alfa Romeóra. Egyrészt az utcakép kedvéért, mert az Alfák szépek. Másrészt azért, hogy valaki emlékeztessen arra, hogy az irracionális döntések néha több örömet szereznek, mint az értelem által diktáltak.” (Nínó Karotta)
Szokásos helyen a parkolóban gyülekeztünk, az előrejelzés szerint bőséges lesz a létszám. Az idő jó, a társaság jó, a kaja jó… lesz. Kieszeltük, hogy a séfek előbb felmennek, és megkezdik a főzést, hogy legyen étek időben. Így is lett. A fiúk eltüsszögtek (Q4), én pedig szorgalmasan vártam az érkezőket.
Erre az alkalomra beszereztem egy STAFF feliratú pólót, hogy az új arcok tudják, kihez kell fordulni. Ezt a pólót később persze lekajáltam, de mivel számítottam erre, volt váltóruhám. Szóval érkeztek a résztvevők, régi és új arcok, közeliek és távoliak, szebbnél szebb Alfákkal. Volt, aki az utolsó pillanatban mondta le a részvételt, ezt nagyon sajnáltam, remélem jövőre sikerül eljönni.
Majd elérkezett az időpont, irány a Mátra! Cirka huszonautóval nekivágtunk a városnak. A lámpáknál persze szétszakadtunk, de mindig bevártuk egymást, hiszen egy szép nagy konvojt akartam, nem sok kicsit.
Gyerekek, ez a Mátra, hogy még mindig milyen szép!
Egy kis szerpentinezés után megérkeztünk a kalandparkba. Erre az évre is sikerült kiharcolni a külön parkolót. Enélkül nem is lenne az igazi. Leparkoltunk, majd megnéztük, hogy áll a kaja a két(!) bográcsban. Még nem volt kész, úgyhogy megtartottam az eligazítást. Közben előkerült egy kis meglepi, egy pár üveg Alfás bor az aznapi dátummal, amit szuvenírként meg lehetett vásárolni.
Mivel még mindig nem volt kész az ebéd, szétszéledtünk ki-ki az igényei szerint felkereste a bobpályát, vagy a mellékhelyiséget. Fogalmam sincs hány órakor lett kész az ebéd, amiután bográcscipelő verseny következett, mivel a tűzhely és az étkező nagyobb távolságra volt egymástól, mint ami megszokott. GT kiporciózta az ebédet, és lehetett enni. Hát mit mondjak, nem volt rossz a kaja. :)
Ebéd után jött a következő meglepi: Putyesz jóvoltából némi hevesi mézédes görögdinnye került az asztalra, aminek szintén nem elhanyagolható íze volt.
Ebéd után, miután GT bezsebelte a dicséreteket, ismét szétszéledt a csapat. Ekkor pólót váltottam.
Természetesen nem maradhatott ki a hagyományos bobozás sem. Hagyományosan jó célfotók is készültek. Közben azért fogyatkoztunk, ahogy múlt a nap úgy indultak haza a cartársak. Mi még azért TSigával lenyomtunk pár palacsintát a miheztartás végett.
Eljött a nap vége, búcsúzkodás és elindultunk haza.
Jövőre ugyanitt!