Dávidot akkor ismerte meg az ország autós társadalma, amikor fél évvel ezelőtt felkapták a 127-es Fiat remake-jét. A Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen végzett fiatal formatervező 12 éve dolgozik Olaszországban, most a bergamói Officina Italiana Design nevű cégnél a Riva luxushajók formatervéért felelős, de megjárta a Fiatot és az Alfa Romeót is, a mindennapokban egy 500-as Fiattal jár. Szerdán Budapesten előadást tartott a Design hét keretein belül, ekkor sikerült pár szót váltanunk vele arról, merre is haladnak a dolgok.

Kezdjük egy alapvető kérdéssel, hogyan kerültél az Alfa Romeóhoz?

Még 2001-ben a diplomamunkám az akkori Fiat Stilón alapult, egy egész modellcsaládot képzeltem el retró stílusban. Akkoriban még sem a Mini, sem az 500-as Fiat nem volt piacon, az olaszoknak nagyon megtetszett a munkám, ezért szakmai gyakorlatra hívtak Torinóba. A Fiat Advanced Design útmutatásai szerint dolgoztunk az Alfa Romeónál, a távolabbi jövőre készítettünk koncepciókat arra, hogy hogyan fognak az emberek közlekedni. Mi elsősorban a vezető nélküli autókkal foglalkoztunk.

Fotó: Horváth Miklós - Autószektor.hu

Ezt a területet szinte mindenki kutatja, így az Alfa Romeo is, ki is számolták, hogy mikor fognak az automata rendszerek elterjedni. Jelenleg csak egy-egy helyzetre, például parkolásra vannak automata rendszerek, de hamarosan szinte mindenre lesz, és ezek egy automata autót adnak majd ki. Ebbe most borzalmas belegondolni, de mire odaérünk, nem lesz már ennyire idegen a technika.

Merre halad a formatervezés? Milyen irányok bontakoznak most ki?

Hogy pontosan merre halad, azt nem lehet tudni, mert a gyáraknak alapvető érdeke, hogy titkolják, mire készülnek. Nagy általánosságban el lehet mondani, hogy az autók mostanság nagyon túlrajzoltak, túl sok jelet, formát használnak a tervezők. Ez várhatóan elkezd letisztulni, ez a folyamat lehet a következő irány, de nagyon fontos, hogy ne vesszen el az autó karaktere. Ebbe a hibába beleesett a Volkwagen-csoport, akik ugyan elsők voltak ebben a tisztításban, de elveszett a modellekből az a megmagyarázhatatlan vonzó elem, amitől karaktere volt az autóknak.

Dávid nagy sikert aratott koncepciója a 127-es Fiatról

Az, hogy most ennyire túlzsúfoltak az autók részben annak is köszönhető, hogy nagyon nagy a konkurenciaharc, mindenki "hangosabb" akar lenni a másiknál. Az már egy másik kérdés, hogy mit pakolnak az autóba. A VW-csoport megteheti, hogy az autót a műszaki tartalmával adja el és nem bonyolítja túl a formát. Pont ez a veszélye ennek a folyamatnak, úgy kell tisztítani, hogy a karakter megmaradjon. Ez már nem csak a formatervezés, hanem egy nagyobb kérdéskör, a márkaarculat irányát is befolyásolja.

Hogy áll ezzel a Fiat-csoport? Szépek a mostani autóik?

Csoportszinten a Maserati az új modelljeivel nagyon jó irányba halad, az Alfa Romeo pedig, ha egyszer végre elkezdenek új modelleket csinálni, amik meg is jelennek, akkor nagyon jó felé indulnak el, ők azért nem szoktak hibázni. A Fiatnál egyelőre kérdéses a helyzet. Sokszor mire eldöntenek valamit és elkezdik megvalósítani, addigra megváltoztatják az ötletet. Amit most kitaláltak, hogy két brand, a Panda és az 500 marad és erre húznak rá minden modellt, nagy jó. Hogy ezekre konkrétan milyen modelleket építenek fel az kérdéses, de benne van a siker lehetősége. Nekik volt bátorságuk ahhoz, hogy azokból a szegmensekből, amik nem voltak az elvárt szinten profitábilisak, kilépjenek, míg mások ragaszkodnak egy-egy kategóriához. Így valószínűleg nem lesz sem a Puntónak, sem a Bravónak közvetlen utódja.

Kicsit beszéljünk az Alfa Romeóról, mit tapasztaltál náluk?

Még 2002-ben voltam az Alfa Romeónál fél évet töltöttem náluk. Akkoriban a 159-esen, a GT-n és a 8C Competizionén dolgoztak. Furcsa volt, mert pont egy olyan pillanatban léptem be, amikor két formai nyelv, a 8C-é és a 159-esé gyakorlatilag egymásnak ment. Nem tudom, hogy milyen erővonalak mentén, de akkor még a 159-esé nyert, de az új modellek már a 8C formáját követik. Az is biztos, hogy megmarad ez az irányvonal, a 4C, a Duetto és a további modellek is ugyanezen formatervezési nyelvet fogják használni. Ennek én személy szerint örülök, mert annak ellenére, hogy a 159-est is szépnek tartom, a 8C-s vonal arca sokkal előre mutatóbb.

Ha már itt tartunk, neked, mint formatervezőnek mi az, ami szép? Milyen a személyes ízlésed?

Ez egy elég nehéz kérdés, az olasz nyelvben ugyanis azt, hogy szép, sokkal több mindenre használják, mint mi, magyarok. Ők szépnek mondanak egy filmet is, vagy az 500-as Fiatot, amit Magyarországon nem feltétlenül neveznénk szépnek. De ettől függetlenül nekem az egyszerű formák tetszenek, amik nincsenek túlzsúfolva. Emellett azonban fontos, hogy legyen karaktere az autónak. Nagyon jó formatervnek tartom például a Nissan Juke-ot, ami ugyan nem letisztult, de nagyon koherensen visz végig egy gondolatot.

Mostanában nagyon elterjedt a retró az autótervezésben is. Mit gondolsz erről? Szükséges rossz?

Sokan azzal vádolják a retrót, hogy túlzott nosztalgia az egész. Szerintem a formatervezésben ez a nyelv nem túlgondolás, vagy túlzott nosztalgia, hanem lehetőség: új utakat nyit meg a jövő felé azzal, hogy visszanyúl azokhoz az elődökhöz, amiket egyébként elfelejtenénk. Sokan másolással is vádolják ezt a stílust, de nem erről van szó. Részben a régi elem hozadékát felhasználva új, modern dolgot alkotnak, ami a mai világhoz jobban kötődik, mint a múlthoz és nem is abban rejlik az ereje, hogy bizonyos megoldásokat újrarajzolnak, hanem abban, hogy rámondjuk valamire, hogy retró. Ez olyan ikonná tette például az 500-as Fiatot, amellyel hatalmas népszerűségre tett szert.

Hogyan terveznek ma autót? Mekkora különbség van a jelenlegi és a 10-20 évvel ezelőtti technológia között?

Mostanában az autótervezés nagyon sztenderdizált, iparosodott lett. Ahogy például Pio Manzoni tervezte a 127-est, vagy Giovanni Michelotti a cápa-BMW-ket, az ma már romantikus hozzáállásnak számít. Akkoriban egy ember felfogása tükröződött egy modellben, de mára ez is olyan lett, mint a politika. Nagyon sokféle vezetői szint van, mire eljut egy autó a szériagyártásig, addigra rengeteg ember véleménye benne van, és ez látszik is a formán. Ezért sem akartam autót tervezni, mert nem lehet akkora karriert csinálni. Ahhoz, hogy azt mondhasd: ez az én munkám, nagyon sok minden kell. Nem tudom például, hogy Walter da Silva mennyire mondhatja magáénak azt, amit neki tulajdonítanak, és azt sem tudjuk, hogy mennyi saját gondolata van benne.

Egy másik jelenség a kisebb formatervező stúdiók esete. A gyárak egyre nagyobb titokként kezelik a dizájnt, ami árt ezeknek a cégeknek. Korábban még Giugiarótól vette az Alfa a 159-es tervét, ma már ez nem valószínű, hogy bekövetkezne. Maga a folyamat úgy néz ki, hogy a gyár saját formatervező részlegénél elkészítenek egy koncepciót, majd a külsős gyártóktól is bekérnek egyet-egyet, és eldöntik, hogy melyik legyen. A nagy titokkezeléssel viszont ez a gyakorlat elveszik, bár a Pininfarina azért továbbra is tervez autókat a Ferrarinak, a többiek pedig gyárakká válnak, mint a Bertone.

Most egy kisebb stúdióban dolgozom, ahol a Riva luxushajók külső formatervéért vagyok felelős. Nagyon szeretem ezt a munkát, mert az elejétől a végéig én foglalkozom vele. Egyébként szórakoztató dolog egy tanulmányt végigvinni, és örülök is, hogy elterjedtek az interneten, de jelenleg elégedett vagyok a hajótervezéssel.