Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

Az előző postban írtam, hogy mi rossz vége lett szegény 147-esünknek. Telefonon hívtam a bébiszitterünket, a lányunkat ő vitte haza, minket a mentők kórházba, a kocsi roncsa meg ott maradt az út szélén. A mostani poszt innen indul.

A roncsot egy általam ismeretlen autómentős elvitte, és a telepén igen jó pénzért tárolni kezdte. Kb 2 hét múlva szántam rá magam, hogy a roncsot először megnézzem, nameg kb ennyi idő kellett, hogy újra autóba bírjak ülni elviselhető fájdalomszint mellett. A város szélén egy nagy gazos udvar, kb 1.5 kilóméterre a baleset helyszínétől, rajta sok ilyen-olyan tragacs maradványai, amik közül még roncsként is messze kitűnt az Alfa. Mellette két nagy korcs kutya hűsölt, így csak messziről néztem a kocsit. Jön az autómentős faszi, beszélgetünk, mondja nekem, hogy lesznek ám költségek! Kérdem, mi és mennyi. Hát a mentés az 15 ezer forint, ez még oké, de a tárolás meg napi ezer 1000 forint. Mondom, az udvar vége napi ezer? Ennyiért parkolóházban is állhatna. Hát, ez itt ennyi, mondja, de sebaj, hajtsam be a biztosítótól. Az Allianz biztosító (ahová a károkozó kötelezője kapcsán menni kellett) egy külön történet, sok ide-oda küldözgetés különféle irodáik és telephelyük között, várakozás a kárszakértő helyszínre kiszállására, és mégtöbb levelezés után kiderült pl, hogy fizetnek ugyan tárolást, de csak fix összeget, és alacsonyat. Közben teltek a napok, levelek jöttek-mentek, a biztosító újabb és újabb kérdéseket tett fel írásban, van, amit többször is.
Reménytelennek látszott, végül meguntam az egész szarakodást és megbíztam egy ilyen ügyekre ráállt ügyvédi irodát, hogy tegyen rendet az Allianz-nál. Na, itt sokat gyorsultak az események, hirtelen a biztosító megítélt egy igen kedvező összeget. Szerintem karambol nélkül nem adtam volna el ennyiért kp a kocsit. A tárolási, szállítási költségek is le lettek alkudva az addigra már 100e körüli pénzből 30-ra, így ez is oké. Persze voltak vesztett csaták is. Pl az elszakadt, mentősök által levágott nadrágom, az eltört nem olcsó szemüvegem, párom pár tönkrement ruhája. Itt nem sikerült túllépni a biztosítón, csak azt a formalevelet küldözgették ki, hogy írjunk össze listát a tönkrement, elveszett tárgyakról, mellékeljük a vásárlások számláját és nyilatkozatot a szakszerviztől, hogy a tárgy nem javítható. Ez egy laptop, telefon esetén jó lenne, nade ruháknál? Először is nincs meg róla számla, plusz honnan a francól szerezzek a nadrágomhoz szakszervizet, aki pecsétes igazolást ad?? Ügyvéd felszívta magát, hogy akkor perelünk, de mondtam, a kocsiért tényleg jó pénzt fizettek, már nagyon szeretném lezárni ezt az egész dolgot. Így még olyan 200e forinton elhuzakodhattunk volna jó ideig, de ezt feladtuk. Papírok lezárva, biztosító utalta is a pénzt kellő gyorsasággal.

A slusszpoén az volt, amikor jött a roncsautós nepper. A biztosítóknál van egy zárt kör, akik egy ún. "belső licittel" eldöntik, hogy melyik viszi az autót. Így azután egy nap bejelentkezett egy vállalkozó, hogy a biztosító nevében ő jönne a roncsért. Oké. Faszi érkezik, a telepen a roncs mellett találkoztunk. Akkurátus papírmunka zajlik. Közben olyan zavarbaejtő kérdéseket tett fel, mint pl megvan-e a pótkulcs, van-e vezetve a szervizkönyv és hasonlók. Nézegeti a roncsot, telefonozik a főnökével, elégedett hangon beszél. Gyanús az egész, kérdezem tőle, ugye nem azon mesterkednek, hogy ebből a gazdasági totálkárosra vett roncsból autót csinálnak? Mondja vidáman, dehogynem! Hoznak Németből egy másik Alfát, aminek meg a feneke tört rommá, kettévágják, a kettőből csinálnak egyet. Mondom neki, azért ez így elég meredek, pláne egy nagy biztosító égisze alatt. Á, ne foglalkozzak vele, jó kis kocsi lesz még ebből. Na, mondom neki, ennyit a magyar forgalombahelyezésű, első női tulajdonostól, keveset futott, garázsban tartott, sok extrás nagyon alkalmi vételekről, legalább a szokásos megkímélt szlogent ne írják majd rá, mert most nem túl megkíméltnek látszik. Ezen nevettünk, és a dolog ennyiben maradt.