Ez az ad-hoc jelleg aztán az odafelé vezető úton is érződött. „Merre menjünk? Arra? Vagy inkább erre? Áh, menjünk Kaposvár felé, a 66-oson úgyis jókat lehet majd ugratni, meg van pár szerpentines útszakasz is.” Hát így esett, hogy kisebb kitérővel ugyan, de megérkeztünk Pécsre. Addigra már az előbb említett utaknak köszönhetően folyt ki a fülünkön az adrenalin.
Mint navigátornak, tudtam, hogy nagy felelősségem van, mert ha benézünk valamit, akkor az én fejem hullik porba. Még akkor is, ha sokan szőke alakulatként tartottak minket számon, szóval egyikönk sem volt különb a másiknál. Jó, ebben azért van is valami :) Ezzel a teherrel indultam neki a – kérésre – 76-os rajtszámot kapott GT-vel, Halesz oldalán.
A GPS a mi barátunk, gondoltam… aztán ezt a nézetemet 2 mp után revidiáltam. A szalon megtalálása ugyanis GPS segítségével sem ment :) Nem is használtuk a tájékozódás alatt.
5, 4, 3, 2, 1…rajt! Szűk jobb3, majd hosszú bal3 szigorú tő, 300, nyújtott sima jobb, 400 told neki, majd nagyon fékes bal3 és rajta bal3 tő. És máris megérkeztünk az első feladathoz. A Selénia „standjánál” miután megméricskélték a fékolaj és motorolaj szintjét és minőségét, kézhez kaptuk a tesztlapokat. Amíg én gondolkodtam azon, hogy vajon hogyan írják a Selénia Star-t, addig Halesz fotózott. Persze, szenvedjek csak egyedül a lapokkal, mi ez, mélyvíz?! Hát az volt. Telefonos segítség nem jött be, közönség tett ránk nagy ívből, felező nem volt…maradt a saját kútfő. Meg is szívtuk, bűnrossz lett az olajos tesztünk. A KRESZ tesztet már ketten töltöttük, lett is rajta 2 hibapontunk.
A második állomásnál éreztem először, hogy szívatás hegyek várnak még ránk. Adott egy tó, mellette egy út, amin jöttünk és a kérdés: hány pad van az út és a tó között. Először nagy naivan, csípőből beírtuk, hogy kettő. Aztán megláttunk még ötöt, de azok – szerintünk – nem az út és a tó között voltak. George-ék szerint viszont igen. Buktuk az egy pontot.
Zárójelben jegyezném meg, hogy itt arra a felismerésre jutottam, hogy a helyieknek sincs előnyük. M-Gege panaszkodott, hogy benéztek egy kereszteződést. Pedig ők „helyi hülyék” és mégis eltévedtek :)
A harmadik feladatnál erősödött meg bennem a gondolat, hogy a szervezőknek bizony toll a fülükbe. Hány lyuk van a hordókon? Na mondom, egyszerű a kérdés. Arra már Tommi hívta fel a figyelmem, hogy szerinte az is lyuk, ami a tetején van. Szerintem meg nem. Neki lett igaza.
A négyes feladat előtt nem sokkal nagy meglepetésünkre egy birkahadsereg fogadott minket az út közepén. Kihagyhatatlan fotó téma. Maga a feladat egyébként azok közé tartozott, amiket gond nélkül oldottunk meg. Illetve oldottam, mert Halesz megint fotózott. Ő egy ilyen fotomán ember.
Az ötöske feladatnál úgy éreztem, hogy kezdem felvenni a ritmust. Nem dőltünk be a kis csapdáknak (bibí :P) és 100%-ra hoztuk a feladatot. Ez is az egyszerűbbek közé tartozott, ennek köszönhető a kiváló teljesítmény.
A hatodik feladathoz némi veszekedések árán jutottunk el. Történt ugyanis, hogy BeeGee és Tommi nem tudták eldönteni, hogy hova tovább. Pontosabban merre. Mivel volt nálunk walkie-talkie, a kommunikáció gyors és hatékony volt. „Balra vazz!”
Megérkezve a borospincéhez átvettük a tesztlapot és követtük baj- és sorstársainkat a pincébe. Egy pohár cabernet sauvignon és jópár szendvics legördítrése közben filóztam. Gyorsak vagyunk, lassúak vagyunk? Mennyivel kéne menni, hogy jó időt produkáljunk? Megegyeztünk abban, hogy a saját tempónkat fogjuk autózni és Halesz elhiszi nekem, ha azt mondom, hogy bal, akkor az bal. Továbbra sem hitte el, bár néha én is adtam rá okot.
Gond nélkül megérkeztünk a gólyafészekhez és a mászókákhoz. Itt Haleszban ismét eluralkodott a gyerekszellem és amíg én számolgattam, addig ő mászókázott. Hurrá…
A nyolcas feladatot – az előbb leírtak miatt – Haleszre bíztam. Dolgozzon egy kicsit ő is. Addig én jól megérdemelt cigiszünetemet töltöttem. Gyors keresgélés, meglelés, írás és go! Be kellett hozni a lemaradásunkat.
Aztán a lemaradást olyan "jól" behoztuk, hogy többet veszítettünk a réven, mint amennyit nyertünk a vámon. Történt ugyanis, hogy a kilencedik feladatot elkerültük. Fordulás vissza. Megállás, helyes válaszok megadása, majd újabb tanácstalanság következett. Merre is? Elvesztettünk vagy további 5 percet. Újabb eszeveszett száguldozás, hogy behozzuk magunkat.
A tizedik feladatnál a lépcsők, kivágott fák, stációk megszámolása nem okozott, okozhatott nagy gondot. És tényleg nem.
A tizenegyesnél Halesz ismét önállósította magát és amíg én számoltam serényen, ő ismét….igen! Fotózott. Csak azt nem tudom, hogy mit. Na mindegy, menjünk tovább, már csak egy van hátra.
Örömmel konstatáltam, hogy behoztuk a lemaradásunkat, – ekkor még azt hittem kis naivan - utolértük BeeGee-t és kompániáját, akik kettővel előttünk indultak. Az már fel sem merült, hogy ők is késnek. Dzsaltunk a hídra számolni, aztán a templomhoz ismét számolni, majd nézni kifele a fejünkből, hogy miféle számok azok a betűk, amiket a templomajtóba faragtak. Nem túl magabiztosan, de azért odaírtam a feladatlapra, hogy „Nem szám, hanem betű vazz!”
Ezek után, mint aki jól végezte dolgát, elindultunk visszafelé. Egyre csak azon járt a fejem, hogy gyorsak voltunk. „Zsola, mindenhol többel jöttünk, mint kellett volna, 40-es táblánál vígan 100-zal, álljunk meg két percre!”. Halesz menni akart, én fogtam vissza. Ez önmagában nem volt rossz döntés, mert, mint később kiderült, nem osztott, nem szorzott…
Úgy indultam neki ennek a versenynek, hogy nyerni akarok. Meg a Halesz is. Nem is lett volna bunda szaga, ha az Amore két szerkesztője nyert volna, akik ráadásul szőkének vannak elkönyvelve…áááááá. Aztán jött CGO és elhappolta előlünk az első helyet. Meg a többiek az összes többit :) 23 perccel léptük túl a megadott időkeretet. Szóval benéztük. Nagyon. Csak az vígasztalt minket, hogy Betonláb, Komlót is megjárva lett az utolsó, több órás késéssel.
Így esett, hogy megesett szüzességem elvesztése, már ami a Selénia Rally-s részvételemet illeti. Soha nem tudtam rávenni magam, hogy rajthoz álljak a Selénián, de ezek után azt mondom, hogy ott a helyem jövőre is, akkor már a saját autómmal, Alfonsoval. Köszönet a szervezőknek ezért a nagyszerű találkozóért! És köszönet Halesznek, hogy olyan sokat fotózott, hiszen akkor nem lennének itt a képek a cikkben :) Illetve azért is köszönet jár neki, amiért felkért navigátornak.
Jövőre ugyanitt, ugyanekkor, ugyanveletek!
Mint navigátornak, tudtam, hogy nagy felelősségem van, mert ha benézünk valamit, akkor az én fejem hullik porba. Még akkor is, ha sokan szőke alakulatként tartottak minket számon, szóval egyikönk sem volt különb a másiknál. Jó, ebben azért van is valami :) Ezzel a teherrel indultam neki a – kérésre – 76-os rajtszámot kapott GT-vel, Halesz oldalán.
A GPS a mi barátunk, gondoltam… aztán ezt a nézetemet 2 mp után revidiáltam. A szalon megtalálása ugyanis GPS segítségével sem ment :) Nem is használtuk a tájékozódás alatt.
5, 4, 3, 2, 1…rajt! Szűk jobb3, majd hosszú bal3 szigorú tő, 300, nyújtott sima jobb, 400 told neki, majd nagyon fékes bal3 és rajta bal3 tő. És máris megérkeztünk az első feladathoz. A Selénia „standjánál” miután megméricskélték a fékolaj és motorolaj szintjét és minőségét, kézhez kaptuk a tesztlapokat. Amíg én gondolkodtam azon, hogy vajon hogyan írják a Selénia Star-t, addig Halesz fotózott. Persze, szenvedjek csak egyedül a lapokkal, mi ez, mélyvíz?! Hát az volt. Telefonos segítség nem jött be, közönség tett ránk nagy ívből, felező nem volt…maradt a saját kútfő. Meg is szívtuk, bűnrossz lett az olajos tesztünk. A KRESZ tesztet már ketten töltöttük, lett is rajta 2 hibapontunk.
A második állomásnál éreztem először, hogy szívatás hegyek várnak még ránk. Adott egy tó, mellette egy út, amin jöttünk és a kérdés: hány pad van az út és a tó között. Először nagy naivan, csípőből beírtuk, hogy kettő. Aztán megláttunk még ötöt, de azok – szerintünk – nem az út és a tó között voltak. George-ék szerint viszont igen. Buktuk az egy pontot.
Zárójelben jegyezném meg, hogy itt arra a felismerésre jutottam, hogy a helyieknek sincs előnyük. M-Gege panaszkodott, hogy benéztek egy kereszteződést. Pedig ők „helyi hülyék” és mégis eltévedtek :)
A harmadik feladatnál erősödött meg bennem a gondolat, hogy a szervezőknek bizony toll a fülükbe. Hány lyuk van a hordókon? Na mondom, egyszerű a kérdés. Arra már Tommi hívta fel a figyelmem, hogy szerinte az is lyuk, ami a tetején van. Szerintem meg nem. Neki lett igaza.
A négyes feladat előtt nem sokkal nagy meglepetésünkre egy birkahadsereg fogadott minket az út közepén. Kihagyhatatlan fotó téma. Maga a feladat egyébként azok közé tartozott, amiket gond nélkül oldottunk meg. Illetve oldottam, mert Halesz megint fotózott. Ő egy ilyen fotomán ember.
Az ötöske feladatnál úgy éreztem, hogy kezdem felvenni a ritmust. Nem dőltünk be a kis csapdáknak (bibí :P) és 100%-ra hoztuk a feladatot. Ez is az egyszerűbbek közé tartozott, ennek köszönhető a kiváló teljesítmény.
A hatodik feladathoz némi veszekedések árán jutottunk el. Történt ugyanis, hogy BeeGee és Tommi nem tudták eldönteni, hogy hova tovább. Pontosabban merre. Mivel volt nálunk walkie-talkie, a kommunikáció gyors és hatékony volt. „Balra vazz!”
Megérkezve a borospincéhez átvettük a tesztlapot és követtük baj- és sorstársainkat a pincébe. Egy pohár cabernet sauvignon és jópár szendvics legördítrése közben filóztam. Gyorsak vagyunk, lassúak vagyunk? Mennyivel kéne menni, hogy jó időt produkáljunk? Megegyeztünk abban, hogy a saját tempónkat fogjuk autózni és Halesz elhiszi nekem, ha azt mondom, hogy bal, akkor az bal. Továbbra sem hitte el, bár néha én is adtam rá okot.
Gond nélkül megérkeztünk a gólyafészekhez és a mászókákhoz. Itt Haleszban ismét eluralkodott a gyerekszellem és amíg én számolgattam, addig ő mászókázott. Hurrá…
A nyolcas feladatot – az előbb leírtak miatt – Haleszre bíztam. Dolgozzon egy kicsit ő is. Addig én jól megérdemelt cigiszünetemet töltöttem. Gyors keresgélés, meglelés, írás és go! Be kellett hozni a lemaradásunkat.
Aztán a lemaradást olyan "jól" behoztuk, hogy többet veszítettünk a réven, mint amennyit nyertünk a vámon. Történt ugyanis, hogy a kilencedik feladatot elkerültük. Fordulás vissza. Megállás, helyes válaszok megadása, majd újabb tanácstalanság következett. Merre is? Elvesztettünk vagy további 5 percet. Újabb eszeveszett száguldozás, hogy behozzuk magunkat.
A tizedik feladatnál a lépcsők, kivágott fák, stációk megszámolása nem okozott, okozhatott nagy gondot. És tényleg nem.
A tizenegyesnél Halesz ismét önállósította magát és amíg én számoltam serényen, ő ismét….igen! Fotózott. Csak azt nem tudom, hogy mit. Na mindegy, menjünk tovább, már csak egy van hátra.
Örömmel konstatáltam, hogy behoztuk a lemaradásunkat, – ekkor még azt hittem kis naivan - utolértük BeeGee-t és kompániáját, akik kettővel előttünk indultak. Az már fel sem merült, hogy ők is késnek. Dzsaltunk a hídra számolni, aztán a templomhoz ismét számolni, majd nézni kifele a fejünkből, hogy miféle számok azok a betűk, amiket a templomajtóba faragtak. Nem túl magabiztosan, de azért odaírtam a feladatlapra, hogy „Nem szám, hanem betű vazz!”
Ezek után, mint aki jól végezte dolgát, elindultunk visszafelé. Egyre csak azon járt a fejem, hogy gyorsak voltunk. „Zsola, mindenhol többel jöttünk, mint kellett volna, 40-es táblánál vígan 100-zal, álljunk meg két percre!”. Halesz menni akart, én fogtam vissza. Ez önmagában nem volt rossz döntés, mert, mint később kiderült, nem osztott, nem szorzott…
Úgy indultam neki ennek a versenynek, hogy nyerni akarok. Meg a Halesz is. Nem is lett volna bunda szaga, ha az Amore két szerkesztője nyert volna, akik ráadásul szőkének vannak elkönyvelve…áááááá. Aztán jött CGO és elhappolta előlünk az első helyet. Meg a többiek az összes többit :) 23 perccel léptük túl a megadott időkeretet. Szóval benéztük. Nagyon. Csak az vígasztalt minket, hogy Betonláb, Komlót is megjárva lett az utolsó, több órás késéssel.
Így esett, hogy megesett szüzességem elvesztése, már ami a Selénia Rally-s részvételemet illeti. Soha nem tudtam rávenni magam, hogy rajthoz álljak a Selénián, de ezek után azt mondom, hogy ott a helyem jövőre is, akkor már a saját autómmal, Alfonsoval. Köszönet a szervezőknek ezért a nagyszerű találkozóért! És köszönet Halesznek, hogy olyan sokat fotózott, hiszen akkor nem lennének itt a képek a cikkben :) Illetve azért is köszönet jár neki, amiért felkért navigátornak.
Jövőre ugyanitt, ugyanekkor, ugyanveletek!
