A történet onnan indul, hogy már előző autónak is Alfát szerettem volna, 147-est, 1.6 TS motorral. Igen benzinest, olyan az életvitelem és az autó használatom, amihez badarság lenne diesel-t venni. Akkor rengeteget megnéztem, a pénzügyi keretből ami volt, csak leharcolt darabokat találtunk, pedig el se mentünk megnézni mindet. Aztán bejött egy kivételes állapotú Citroen Xsara, amit vétek lett volna ott hagyni, így az alfás álmokat későbbre halasztottam. Kiváló kis autó volt a Citroen, rácáfolt mindenféle francia előítéletre, lehetett mellette spórolni. :)
Így eljött a pillanat, amikor már komolyabb tőkével rendelkeztem, és kissé szintet lépve belevághattam egy 159-esbe. A keresési paramétereim a következők voltak: sedan, FL utáni, benzines. Ezután elkezdtem olvasgatni, a JTS motorokról, és azok váltóiról sok jót nem sikerült találnom, így maradt az 1.8 MPI, lévén a TBI nem fért bele a költségvetésbe. 1.8 ellenérvei, hogy GM motor, hogy csak 5 sebeséges váltó, hogy nagyon kevés ekkora kasztnihoz. Engem egyik se zavar, sose voltam száguldozós típus, sportosan szeretek vezetni, de azt ami nekem kell tudja ez a motor is.
A leszűkített keresési feltételekkel összesen 2 db-ot találtam az országban, egyiket Győrben, elmentem, megnéztem, beleszerettem, nagyon rendben volt, egyáltalán nem a leélt autó képét mutatta, hanem az ellenkezőjét. Pár napig rágódtam, majd lefoglalóztam. :) Kicsit több mint 1 hónapot vártam rá, mire a nevemre került, ugyanis külföldről behozott, osztrák autó volt. Ennek ellenére egyelőre nem rozsdásodik. Remélem így is marad, majd teszek érte. :) A szervízkönyve 2017-ig vezetett, bár kissé hihetetlen, de elméletileg 8 év alatt kb 40e km került az autóba. Ezután 4 év alatt 60 ezer, második tulajdonosa már hajtotta rendesen, az biztos, ha valós a km állása, mert kicsivel több mint 100e km-el vásároltam.
A hazaút csodás volt, Citroen után valami elképesztő érzés volt ez a futómű, a direkt kormányzása, meg az egész vezetési élmény. És persze az integetések, villogtatások. ;)
Most vásárolt autómmal a múlt hétvégén tesztvezetős hétvégét tartottam.
a megtett km-ek vegyesen, autópálya, országút, város Budapest.
A legfontosabb adat, amire általában kíváncsi az ember a fogyasztás: autópályán:7.5l országúton:6.5-7l városban:10l, az átlag így 8l körül van.
Ami számomra fontos a fogyasztáson túl, az az autó maga.
Vásárlása, szerelem volt az első beülésre, ami meghatározza viszonyomat az autóval.
A külső: talán a legszebb limuzin ami eddig legurult a gyártósorokról.
Letisztult formák, sportos vonalak igazi olaszos kinézet. Az eleje szinte mindent elmond a tervező hitvallásáról. A sportosság mindenek felett. A számomra egy kicsit negatív:
Csomagtér nyílása kicsi, és nem igazán lehet kinyitni anélkül, hogy az ember ne koszolná össze magát.
Nagyon merev karosszéria, sportosra húzott futómű.
Beülve az autóba mintha egy sportkocsiba ülnék. A sportosság érzetét fokozza a start gombbal indítható motor, a három küllős kormánykerék, feszes ülések.
A műszerfal, az az egyik legjobbra sikeredett műszerfal amit eddig valaha is autóban láttam.
Minden a vezető elvárása szerint van elhelyezve, logikusan és teljesen egyszerűen átgondolva. Mindennek megvan a helye, ott ahol az ember keresné egyébként is. Minden kézre esik, mindent megtalálni elsőre.
Olyan érzés mintha mindig is ebben az autóban ültem volna.
Sok rakodó rekesz nincs benne, kicsi szűk ajtózsebek, kesztyűtartó mérete is lehetne nagyobb, de mindez nem hiányzik mihelyst elindulunk az autóval.
Az 1.8 140le motor relatíve jól mozgatja a 1.5 tonnás karosszériát.
Más tesztek panaszkodnak ennek a motornak a lomhaságára, illetve gyengeségére, de bátran állíthatom, hogy megközelítőleg ugyanazt az élményt nyújtja mint a 120 le disel motorral szerelt változat.
Kíváncsisággal indultam el, mit tud a 140 lóerő kezdeni az 5 sebességes váltóval.
Az első meglepetésre, egészen jól autózható, szinte 50-töl használható 210-ig. Benzineshez képest nem kell visszaváltani előzéseknél, sem pedig hegymenetnél.
Megjegyzem, azért egy hatodik sebességi fokozat elkelne benne, mivel a fogyasztására is kedvező hatással lenne, és nagy sebességnél csökkentené az amúgy sem nagy motorzajt.
A fenti sorok az átlagos, normális vezetési stílusú vezetőkre érvényesek. Nyilvánvaló, hogy ha szeretnénk az autó sportosságából adódó érzetet kicsikarni akkor férfiasan bevallom, vissza kell kapcsolni és talán tényleg kevésnek bizonyul a nyomaték a motorban.
A futómű páratlan vezetési élményt nyújt. Limuzinhoz képest nagyon jól viselkedik kanyarokban, szélsőséges helyzetekben. Kanyarokban, íveken nem nyúlik, nem csúszik, befordul úgy, ahogy a kormánykereket elfordítom. Már már az az érzése támad a vezetőnek mintha egy sportkocsiban ülne, és rosszabb minőségű utakon ez érezhető is. Kissé kemény, de nem zavaró.
A fékek jók, nagy sebességnél használva sem ijeszti meg a vezetőt, pontosan jól adagolhatóan működik.
Kormányzás pontos, kanyarokban semlegesen viselkedik, jól érezhető kapcsolat az úttal.
Ami egy kényelmes, jó kiránduláshoz kell az is megvan benne, Ülések a hosszú vezetés során sem bizonyultak fárasztónak, kemények, jól tartanak. Vezetési pozíció jól beállítható, visszapillantó tükrök nagyok, A műszerek a vezető felé fordulnak, jól és pontosan leolvashatóak az értékek napsütésben is. A műszerek, kezelési berendezések megvilágítása esti, illetve éjszakai vezetéshez nagyon kellemes szín árnyalattal bír, otthonossá teszi az autó belsejét, amiben a gyári hifi berendezés is hozzájárul.
A teszt során összegyűjtött tapasztalat: kissé magas fogyasztás, 6 sebességi fokozat hiánya, kevés rakódó illetve pakoló rekesz, de mindez nem érdekes mert mindezért kárpótol minket az autó vezetési élménye. Szinte ki sem akartam belőle szállni.
2010 11 05
