Egy újabb típusbetegség utolért. Vagyis már üldöz vagy két éve, de kibekkeltem. Már két éve nyáron is és tavaly is figyeltem, hogy autópályán emelkedőn melegszik a vas, ha kint nagy a meleg. Na ez mostanra jutott el oda, hogy a minap Budapestről hazafelé választhattam a klíma és a belsősáv közt. Ha nyomtam neki és klímáztam, már kúszott is a 100-as pöcökre a vízhőfok.
Erhard szerzett nekem gyorsan olcsón hűtőt, remélem tartós is lesz, vagy legalább pár évet kibír.
Tegnap délelőtt ki is cseréltük, némileg segédkeztem a dologban, mert egyrészt ketten könnyebb, másrészt a lámpák már nem mindenhol gyári módon rögzülnek, hála a porrá rohadó lámpatartó tőcsavaroknak. Szóval a lámpákat én szereltem vissza, már tudom hova kell alátét, mi hova megy, hogy szépen álljon végül.
A hűtőcserét végül megúsztuk úgy, hogy nem vettük le a lököst. Nem hittem benne, de ketten összehozható, csak kicsit nőgyógyász meló.
Közben a közeli bontóból hatalmas mázli, de sikerült gyári rögzítőpatentokat szerezni, így a szétszedéskor elporladt darabokat rögtön cseréltük is. Kicsit fájlalom, hogy a kézifék gombot nem adta a csóka, azt mondja csak komplett kézifékkel együtt. Hát jó, majd lesz.
Mikor nézegettem a hűtőket, gondolkoztam azon, hogy vajon a réz hűtő nem jobb e. Drágán, de van ilyen. Végül olcsón lett alu hűtő, és egyelőre nem bánom. Ugyanis ami kijött, az pont az a drága Valeo rézhűtő volt. Valójában 5 év élettartammal, amit én 7-re kihúztam. Merthogy 7 éve új hűtőkkel vettem az autót.
