Blog >> sziporka
Az Alfa zölden csillogott
Ottan parkolt a tisztáson
Hol a fű még sárga volt
S az ég is ragyogott
A fák kopasz ágai körülölelik
Az Alfát,ahogy alattuk terpeszkedik
S a távoli hegyek körvonalai
Kiemelik nemes vonalait
Túl hegyen-völgyön és ágon-bogon
Egy messzi,csendes réten
Egy Alfa pihen szép csendesen
Szépséges formáját büszkén viselte
Beültünk ma az Alfába
Túl sok volt a kilóméterhiánya
Morogva életre kelt a motorja
Alig várta,hogy kiérjen az útra
Abroncsa tapadt az aszfalthoz
Hangja sportosan morajlott
Kormányához tapadt kezem
Bőr a bőrhöz ér és én élvezem
Markomban a váltó gombja
A fokozat vajpuhán helyére csusszan
Tetőt eltolva,hajam borzolódik
Zenét feltekerve kedvem fokozódik
Az Alfa falja a kilómétereket
Jönnek erdők,hegyek,völgyek
Suhannak tova a fák
Egyik a másik után
Csodálatosak a kanyarok
Ahogy az ülésbe nyomódom
Ember és gép a természetben
Összhangban a környezettel
S ahogy változik a táj
Úgy száguldunk egyre tovább
S ha a kormányra pillantok hirtelen
Ott ragyog rajta a kígyó és kereszt
A mai napon egyáltalán nem történt semmi az autómmal.Csak egyszerűen álldogált a ház előtt,várva,hogy beszállok.Ugrásra készen állt,hogy életre keljen a motorja,szép lassan elindulva méltóságteljesen végigvonuljon a falun,azután pedig egyre mohóbban szürcsölve a benzint falja a kilómétereket.De én nem elégítettem ki az éhségét.Csak néztem,és jólesett a tudat,hogy bármikor beülhetek és máris tova repít.Így hát biciklire pattantam és azzal faltam a kilómétereket,mert vannak más világok is.Kerékpárral is jó úton lenni,érezni a szél erejét,látni a táj változását,érezni,ahogy dolgoznak az izmok és később elfáradnak jólesőn.Addig meg pihen az Alfa a ház előtt,míg feladat nem jut neki,várja a jelet,mikor indulhat útjára.Sokáig nem fog vesztegelni,mert egy Alfának az úton a helye.Addig is formásan,büszkén vár rám.