Késő délután hívott Attila /a szerelő/, hogy készen van Lukrezia. Gyorsan el is szaladtam érte, és valóban, teljesen kisimult a motor járása. Nem is volt nagy baj, a pillangószelep tengelyének volt valami beállítási problémája, illetve a kompjuter teljesen rosszul értelmezte a lambda-szonda jeleit. Ezért is volt, hogy miután lehúztam a szondát és a fűtését, sokkal jobban vezethető volt a kocsi, de persze nem tökéletes. A hangolás után ezen egy reset és újratanítás segített.
Most már tényleg olyan az autó, mint lennie kell: erős, rugalmas, kultúrált járású, és már 1700 táján fel lehet váltani. Szinte hangtalanul siklik, mint egy vitorlás, csupán némi gumihanggal kevert háttérzaj szűrődik be, miközben épp csak hallható a V6-os motor sejtelmes morajlása. Végre itt az igazi 164-érzés. Heuréka!
Addiktív.