Bálesz beszámolója:

Mivel Bányán nem fogadták el a helyfoglalásunkat, így Somogygesztiben rendeztük meg a találkozót! Próbára tett bennünket a gyors helykeresés, de minden fáradtságot megért. Ez úton is köszönet a résztvevő Cartársaknak a rugalmas hozzáállásukért.

De térjünk a lényegre! A találkozót még szórólapokkal is igyekeztünk népszerűsíteni a környékbeli alfások körében, és ami azt illeti egész szép számmal gyűltünk össze.

Kaposváron a "nagy" bevásárló központok által közre fogott parkolóban kezdtünk gyülekezni szombaton délelőtt. A borús idő bizonyos szempontból segített minket, mert Vincze Józsefék (még nem Amore tag) a zenében "gazdag" 33-as SW-t nem a szegedi autó tuning kiállításra vitték, hanem nekünk mutatták be Kaposváron (volt részünk hátmasszázsban is). A matricázást és ismerkedés után lassan, de biztosan összeállt a csapat.

Ezt követően elindult a tizenöt autóból álló Alfa kígyó Somogygesztibe. Természetesen egy rövid tiszteletkört is tettük a városban - a kígyó néha meg-megszakadt, de szerencsére gyorsan regenerálódott.

Útközben Somogygeszti felé beigazolódott a mondás: "az nevet, aki utoljára nevet!" Ezt a régi mondást egy (most már) exfolkszvágenes igazolta nekünk. Diadalittasan nagy tempóval két részletben előzte meg a konvojt. Miután megelőzte Mirkó cartás felvezető Lanciáját, óriási lendülettel folytatta útját, ami nem tartott tovább, mint a következő falu első kanyarjáig, ahol átcsúszott a szembe jövő sávba egy arra poroszkáló Lada elé. (sérülés nélkül szálltak ki az autóikból) Ez úton is köszönjük a kaszkadőr bemutatót és reméljük leszűrte a tanulságokat, és volt cascója. Érdekes, hogy a mi Alfáink és Mirkó Lanciája nem esett le az útról egyszer sem...

Sajnos mire elértük úti célunk az autók nem a napfényben csillogtak, hanem az esőben fürdőztek. Itt később csatlakozott hozzánk Arthur és Tibe.A gulyás elfogyasztása után kezdetét vette a fedett termes villatusa a finom rétesekért. Sajnos az esős idő miatt nem tudtuk kihasználni a hely nyújtotta lehetőségeket, de kárpótolt minket Bifidusz Eszenzis néhány mókás története.

A találkozón minden Alfa a kerekén érkezett és ment el saját ménesével hajtva. Miki Langelo és családja türelmét próbára tette a már említett kaszkadőr bemutató nyomainak eltüntetése és nem értek ki hozzánk. Ez úton köszönjük a lelkesedésüket legközelebb a bemutató elmarad (reméljük).

Köszönet: a résztvevőknek a részvételért, a szakácsnak az ételt, pincérnek a felszolgálásért, az egységnek az erőt, az időnek a járást… na azt azért nem! Mirkónak és Sax 155-nek (Sztane fiának, Ákosnak, aki igaziból Szabolcs ;) ) a jó csapatmunkáért!