Nos, Mrs. Robinson, a Te barnaszemű, modellalkatú, eminens törvénytisztelő szépfiúd is öregszik. Az ő könyvében is az vagyon megírva, hogy egy plasztikedény gyár ranglétráját járja be és éljen úgy, mint a szomszédai.
És igen, őszintén szólva maga is hozzájárult ahhoz, hogy a naiv fiúból hétköznapi kenyérkereső vált. De mit is látott benne? Egy egyszerű, jól nevelt, nyakkendős pattanásos fiú volt, akinek van egy kis piros sportautója. …apropó, milyen? Igen, egy Alfa Romeo-ja. ÓÓÓ egy Alfa Romeóó. Igen, azaz. No de, mi lett ezzel a kis autóval? Hát, azt kell hogy mondjuk, Benjamin nincs egyedül az uniformizálódással, ami a világ törvénye. Persze, a piros sportautó nem lett lélektelen, műanyag közlekedési eszköz, de mégsem az az Alfa, ami régen volt. Az ok a motornál keresendő. De haladjunk sorjában.
Az előd 1600-as hengerűrtartalmát 1.570 ccm-ről megnövelték 1.779 ccm-re. A típusjelzés mégis 1750. Ennek az oka, hogy egy, a harmincas években sikeres versenyautóra – szintén 1750 – emlékeztessen. Ez mégiscsak jobban hangzik, mintha egyszerűen ezernyolcasnak hívnák.
De vannak más dolgok is, amik az autó előnyére változtak. Például az elektromos hibák már a múlté, a nagy név újra makulátlan. Azonban még jó ideig dolgozni kell az étékesítőknek, hogy az Alfára – főleg, ha használt – ne úgy tekintsenek, mintha a leprás kuzin faggyú gyermeke lenne. Ez a manapság már elfogadhatatlan előítélet sajnos úgy hozzáragadt az Alfához, mint a rágógumihoz az, hogy betegséget okoz.
Aztán itt van még az új SPICA üzemanyag befecskendező rendszer, ami az idei évtől az összes modellen megtalálható. Manapság minden kereskedőnek, szerelőnek, rajongónak, versenyzőnek azt illik mondania erre, hogy egyetlen célja van az új befecskendezésnek; erősebb tőle a motor. De 1969-et írunk, ma már nem csak a verseny hagyományokat illik figyelembe venni. A legújabb környezetvédelmi törvények szerint – ami a szolgáltatásukat, imidzsüket féltő marketingeseket aggódásra készteti – az államokban csak a megfelelő károsanyag-kibocsátású autókat lehet forgalomba helyezni. De lássuk be, ez az indoklás nem hangozna túl jól az Alfa szájából.
Szmog-törvény, szmoking-törvény… mi a fene, az Alfa beszürkül?
Nyugodj meg, az új tulajdonságokkal is hamar megbarátkozol.
Nemrégiben teszteltük az 1750 Berlina változatot, ami kellemes sportos szedán benyomását keltette. Tagadhatatlan a rokonság e két modell között. Akkor az egyetlen kellemetlen élményt az új befecskendezős motor nagy reakcióideje okozta. A még sportosabb karakterű Duetto Spiderben és GTV-ben ez a tulajdonság még zavaróbb. Ha ezt a problémát orvosolni tudnák, tökéletes motor lenne!
Amiben az Alfa mindig is jó volt, az a motor gázreakciója. Csak padlózd le az 1600-ast, és tömény szívóhang kíséretében a 27-es Weber karburátor elönti erővel a masinát. A folyamat azonnal lejátszódik, és ez kell, hogy szívszorító élmény legyen az autó terelgetése egy képzett sofőrrel a volán mögött. Kiélezett helyzetekben is uralható, minden legális és illegális sebesség tartományban elegendő erőtartalékot ad – hála a nagyszerűen kiosztott váltóáttételnek. Annak ellenére, hogy az 1750-es nyomatéka nagyobb (186 Nm @ 2800 ford/perc vs 156 Nm @ 2800 ford/perc) és egyenletesebb is a nyomatékgörbéje – ami által könnyebben vezethető - a direkt és pontos reagálású Weber karbis 1600-as mérhetetlenül élvezetesebb autózást nyújt egy sportos beállítottságú sofőr számára.
Az imádnivaló autó-szerű alkotást tehát - ami sikerét nagyban a Diploma előtt c. filmnek köszönheti - az új 1750 Duetto Spider és egy kevésbé sikerült 1750 GT Veloce követte. Mikor az első Duetto megjelent 1966 végén igazi sokkhatást váltott ki az 59-es Buick szerű sík oldalával, amit alul és felül csupa ívek, kúpok vesznek körbe. Az esztétikum erősen szubjektív és egyéntől függ, de a Pininfarina tervezte forma már elég ideje a piacon van ahhoz, hogy előnyére fordítsa a szokatlan megjelenést. Ez azonban nem jelent új trendet, mi szerint minden praktikumot nélkülöző karosszériaformát el lehet adni az amerikai piacon. A formát nézegetve sokan elgondolkoznak, hogy vajon hány perc alatt tudnának párhuzamosan parkolni vele egy bevásárló centrum parkolójában.
A kicsit idősebb GTV kevésbé szokatlan külsejű, ám határozottan több esélyünk van, hogy megóvjuk a koccanásoktól. A Bertone tervezte forma megjelenése óta (1965) szinte változatlan. Az egyetlen változást a belsőben érjük tetten, a tetőt és a tetőkárpitot módosították, hogy megfeleljen a FIA II csoport előírásainak. A hátsó ülés még mindig gonosz vicc azok számára, aki 4 személyes autónak használnák a GTV-t…