Idén ünnepeljük az 1954-ben bemutatott Giulietta Sprint 70., valamint az 1974-es Alfetta GT 50. születésnapját. Mindkettő közkedvelt és kereskedelmi szempontból sikeres modell volt, és mindkét autó - a maga módján - két emlékezetes korszak történetét meséli el, az olasz autóipar történetének rendkívüli időszakát.
Ebből az alkalomból az Alfa Romeo Centro Stile grafikusai két új logót készítettek, amelyeket szándékosan az év elején mutattak be. Céljuk, hogy a klubok és a márka eseményeit támogassák a 2024-es év folyamán, így jelképei lehetnek annak a tisztelgésnek, amelyet az Alfistik tanúsítanak két olyan autó iránt, amelyek méltó helyet foglaltak el a kollektív tudatalattiban, mint a funkcionális szépség és a nemes olasz sportosság ikonjai.
A minimalista és elegáns vonalakkal megkülönböztetett logók a két autó jellegzetességeit követik le, azokat karosszérián lévővel megegyező betűtípussal díszítik.
Az ünnepségek teszik teljessé a tiszteletadást. Az aresei Alfa Romeo Múzeum három eseményt is tervez e nagy évfordulók megünneplésére.
Május 5-én az Alfetta GT kerül reflektorfénybe, június 2-án pedig a Giulietta kerül sorra. A kontextust a Backstage adja – nem az Alfa Amore Backstage-e! -, egy 2018-ban indult előadássorozat, amely az Alfa Romeo történetét tárja fel a Dokumentációs Központ kiadatlan anyagai és azon történészek, tervezők, tesztvezetők és szerelők beszámolói alapján, akik aktív szerepet játszottak az adott autóban vagy projektben vagy alapos ismeretekkel rendelkeztek róla. Az előadásokra a múzeum Giulia-csarnokában kerül sor, amelyet egy felvonulás előz meg, amelyre az adott Alfa Romeo modell tulajdonosai is meghívást kapnak.
A harmadik rendezvény, a Tribe Days, amely minden bizonnyal az ünnepségek csúcspontja: október 5-6-án lesz és a Mugello versenypálya ad neki otthont. Egy egyedülálló esemény, amely minden négykerekű rajongónak szól: Alfistik és mások, klubok, gyűjtők, lelkes rajongók, pusztán kíváncsiak, akiket a márka iránti szenvedélyük egyesít.
A Giulietta
Az autó, amely az Alfa Romeo jelentős autógyártóvá válását jelezte, kétségtelenül a Giulietta, "Olaszország barátnője" volt. 1952-ben az Alfa Romeo gyártása kizárólag az 1900-asra összpontosított, így egy modernebb, kisebb lökettérfogatú autó ötlete is előkerült. Miután elvetették a 350 köbcentis kisautó és egy másik 750 köbcentis, elsőkerék-hajtású modell kezdeti terveit, 1952 augusztusára világossá vált, hogy az autó elrendezése hagyományos lesz, elöl lévő motorral és hátsókerékhajtással.
Egy éven belül az első prototípus az utakra került, egy kompakt kupé, amelyet Ivo Colucci karosszériaosztálya készített és egy 1100 köbcentis, négyhengeres motorral volt felszerelve. A hengerűrtartalmat később 1300-ra (1290 köbcentiméter) növelték. 65 lóerőt teljesített, 165 km/órás végsebességgel, de pályafutása végén, az 1958-as legújabb fejlesztéssel 79 lóerőre emelkedett a teljesítménye és akár 170 km/órás sebességgel is száguldhatott.
Az autót 1954. április 21-én mutatták be a Torinói Autószalonon, de két héttel korábban a Portello udvarán előzetest tartottak a bennfentesek és a hatóságok számára: két színész szállt ki egy helikopterből Shakespeare Rómeójának és... Júliának öltözve.
A Giulietta már bemutatásakor nyomot hagyott az eladásokban. Néhány nappal később a megrendeléseket fel kellett függeszteni; az üzem máris túlterhelt volt. A sportos és sikeres vonalvezetés mellett a sikert a teljesítménynek köszönhette, amely az autót olyan szintre emelte,
amire korábban nem volt példa a kategóriájában, és felülmúlta a jóval magasabb kategóriájú versenytársakat.
A Giulietta gyártása a különböző változatokban 11 éven át folytatódott: összesen 177 513 darab készült belőle, ebből 24 084 darab volt a Sprint.
Az Alfetta
Ugorva az olasz gyártó történelmében cirka 20 évet, már az Alfettáknál járunk. Az Alfetta bemutatása után két évvel egy kupé változatot dobott a piacra a gyártó, amely azt a nem épp irigylésre méltó feladatot kapta, hogy leváltsa a legendás, legkelendőbb Bertone kupét, amelyet Giorgetto Giugiaro 1963-ban tervezett a Giulia sportváltozataként.
Az Alfetta GT 1.8 tengelytávja azonban 110 mm-rel megrövidült és a felfüggesztés is sportosabb lett. A karosszériát továbbra is Giugiaro - aki ekkorra már saját vállalkozását, az Italdesignt vezette - tervezte, méghozzá nagyon modern szabványok szerint, amit részben már egy néhány évvel korábbi, az 1750 GTV alapján készült prototípus is előrevetített: ferdehátú, fastback farral, amely nagyon magasan végződött, és egy leheletnyi spoilerrel. A vonalak feszesek és szögletesek voltak; az orr a négy süllyesztett fényszóróval alacsony és magabiztos volt. A vezetőülés is a sportos hatást tükrözte, alacsony pozíciójával és egyetlen műszerrel - egy nagy sebességmérővel. A fordulatszámmérő és a másodlagos műszerek a műszerfal közepén helyezkedtek el.
Az Alfetta GT-t azonban inkább túraautónak szánták, mint extrém sportautónak és nagy figyelmet fordítottak a praktikumra: négy embernek is elegendő hely volt benne, a hátsó ablakokat ki lehetett nyitni és a nagy csomagtartó a hátsó ajtón keresztül könnyen hozzáférhető volt.
1976-ban debütált a 109 lóerős 1,6-os motorral szerelt (csak 1980-ig gyártották) és egyszerűsített specifikációkkal ellátott belépőszintű változat, valamint a kétliteres motorral szerelt GTV (az angol piacon GTS).
A gyártás 1986-ban ért véget, miután a különböző változatokból 136 275 darab gördült ki a gyárból.
