Az 1964-ben, a párizsi autókiállításon bemutatkozott Canguro tanulmány a TZ alapjaira épül.
Megszületésének körülményei elég érdekesek. Amikor a Zagató stúdió megtervezte a TZ versenygépet, az Alfa szeretett volna egy hasonló autót, de hétköznapi használatra. Odaadták a TZ kasztniját a Bertone és Pininfarina stúdióknak, hogy kezdjenek vele valamit. A Cangurót végül a Bertone Stúdió alkotta meg, amelyet akkor a fiatal Giorgetto Giugiaro vezetett. A TZ karosszériája kellőképpen hosszú volt, így Giugiaronak már akkor sem esett nehezére áramvonalasítani a szénszálas kasztnit.
Ebben jelent meg először a ragasztott szélvédő, amivel világelsők voltak. Bár az autó osztatlan sikert aratott, az Alfát mégsem győzte meg a prototípus és elvetették a TZ alapú utcai autó tervét. A döntésben közre játszott az is, hogy az Autodelta akkoriban nem tudott volna elegendő karosszériát gyártani.
Bár a Cangurót soha nem gyártották szériában, mégis nagy nyomot hagyott mindenkiben. Pár részletmegoldást az Alfa később felhasználta saját autóin és a Zagato műhely sem átallkodott tanulni a Canguróból. Egy német Alfa-szerető még a 70-es években megpróbálta újra felépíteni az autót, akkor neki nem sikerült, egy japán gyűjtő viszont a 2005-ös Villa d'Este kiállításra elkészített egy darabot a Canguróból.
