Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

Ma tovább indultunk dél felé. 200 km vár ránk a 2.000 méter feletti hegyekben. 2018-ban már jártunk erre, de akkor idő hiányában kimaradt a 2.744 méter magas Col Angel, most tettünk egy kitérőt.

Brianconból kihajtva találtunk egy Carrefour áruházat így meglátogattuk a benzinkútját.
24,97 litert tankoltunk 251,1 km-re 51,14 €-ért, ami 9,94 l/100km-nek felel meg. A lassú hegyi szakaszok akár indokolhatják is. (pl. a Montvernier szerpentinen 1-esben mentünk fel mert olyan szűk volt az út hogy a kettes már sok volt)
A fontosabb pontok a nap során:
- 2.290m Refuge Napoléon du Col d'Izoard - Napóleonnak építették hogy legyen hol megpihennie. A táj megért volna egy kávészünetet de még hatott a reggelihez elfogyasztott így csak pár kép erejéig álltunk meg.
- 2.360m Col d'Izoard - itt sajnos építkeztek. Lefelé tele volt az út a Tour felirataival. (5.kép)
- Most jött egy kilátópont (44.8113562, 6.7369358 ) a kerékpárosoknak szóló emléktáblákkal, de az egyetlen parkoló foglalt volt. (6.kép)
- 2.220m Platriere-Pass
- 2.520m Refuge Angel - eredetileg bementünk volna, de az éles kövek miatt nem mertem megkockáztatni egy defektet. Még erősen élt bennem Fornitore esete a Balatonparton. Ugyan a múltkor vettem pótkereket, de a csomagoláskor az volt az első amit ki kellett tenni a helyhiány miatt.
- egyik faluban találtunk egy kis boltot, feltankoltunk innivalóból (8.kép)
- 2.744m Col Agnel - Colle dell'Agnello - a nyilvántartásom szerint a 9. autóval elérhető legmagasabb pont. A levadászás miatt kerültünk, de maga az út is megérte, kiváló minőségű út gyér forgalommal és sok látnivalóval. (9.kép)
- Visszafelé megálltunk egy kávéra. A 10. képen látszik a háttérben a benzinkút az árakkal: 2,20 és 2,23€/liter. Reggel 2,048-ért tankoltam.
- Találtunk egy emlékművet egy szerpentinkanyarban (44.744447, 6.7678635) megálltunk megnézni. A kilátás innen is lenyűgöző.

folyt. köv.

A korábbi évek tapasztalataival ellentétben most nagyon hamar zárni kellett a tetőt mert nagyon tűz a nap. A levegő hűvös elég volt lehúzni az ablakot. Kicsit hiányzott a tető nélküliség...
A nap további része:

- Kis kitérő a főútról, de megéri - 1.924m Col du Glandon
- 2.067m Col de la Croix de Fer
- Grand Tunnel (45.211543352, 6.306823021)
- Útközben valahol bekaptunk egy gyorskaját, már errefelé is tele volt az út széle a Tour szalagjaival. Pár nappal ezelőtt erre járhattak. (4.kép)
- 796m Montvernier-Straße - Valamikor tavaly találtam teljesen véletlenül, de úgy gondoltam hogy egy ilyet nem szabad kihagyni. A net szerint is érdekes. A felvezető út is tele volt szalagokkal. (5.kép)
- A szerpentin után egy faluban meg is álltunk és emlékként hoztam egy-egy darabot a szalagokból (6.kép)
- 1.566m Col du Télégraphe - Itt már jártunk, most ittunk egy kávét
Innentől jön az igazi hegyi rész 2.000 méter feletti utakkal, anno 2018-ban már megjártuk ezt a szakaszt:
- 2.556m Tunnel du Galibier
- 2.642m Col du Galibier - nyilvántartásom szerint a 17. autóval elérhető legmagasabb pont.
- 2.556m Refuge du Galiber
- 2.058m Col du Lautaret

Végül Brianconban szálltunk meg a Hotel De Paris-ban. A napot pizzával és némi helyi sörrel zártuk.

93.991 km
Bár már volt egy hegyi szakasz tegnapelőtt de a 2022-es túra igazi hegyi szakaszai most jönnek.
Elsőre elgurulunk Briancon-ba - 272 km 6 óra 8 perc.
A város határában teletankoltunk. Tetszett hogy az áruházlánc kútján lehetett nyelvet választani, így aki nincs otthon a francia nyelvben az is tudja kezelni. 27,07 litert nyelt el PHuBi 303 km-e ami 8,92 l/100km-t jelen. A hegyi szakaszokra tekintettel elfogadható.
-Eredetilag a D220 balkonút lett volna az első cél, de a reggelinél úgy dönöttünk hogy kimarad, inkább a párját (D211) nézzük meg.
- 1044m - Barrage du Chambon - a mérnöki munka és az emberi leleményesség példája. (4.kép) 2015-ben volt némi földcsuszamlás ami elsodorta a régi alagutat a hegyoldalban. Később építettek egy újat. Az 5. képen a régi és az új alagút bejárata.
- D211A az egyik pont amiért elindultunk. (6-7. kép) A youtube videó mindent elmond hogy miért mentünk ilyen messzire. Szemben a hegyoldalban jól lehetett látni a D220 menetvonalát (8.kép)
- A következő a 770m-en lévő Eau d'Olle duzzasztó volt. Jót kávéztunk az aljában. (9.kép) A gát a következő célpontunkkal együtt egy hatalmas erőműrendszert alkot. Ha villany kell onnan jön ide a víz és áramot termel, ha felesleg van akkor innen szivattyúzzák oda vissza a vizet. (10.kép)
- 1698m Lac de Grand Maison - a rendszer felső tárolója. Ismét egy remek példa a mérnöki munkára és a kihasznált lehetőségre. (11-12.kép)

folyt.köv.

Amíg PHuBi jól megérdemelt pihenőnapját tartotta a parkolóházban mi szétnéztünk a városban.

A nap elején érdekes dolgot vettem észre a hotelszobában. A polcon volt egy széf amit használtunk is, de csak most vettem észre hogy nincs rögzítve a bútorzathoz. Magyarul vihető mindenestől, ki se kell nyitni. Innentől jobban megnéztem a széfeket mielőtt belepakoltunk :-DD
Ma átmegyünk Grenoble-ba. Lehetne egyszerűen is (147 km és 2 óra) de nem ezért jöttünk ilyen messze, hanem hogy kocsikázzunk a hegyekben. Sokáig tartott a tervezés hogy minél több magassági pontot szedhessünk össze. 274 km és 5:30 lett az össz út és hogy mit találtuk?
- több kamionoknak kiépített menekülési utat, ha elmelegülne a fék (3.kép)
- 1.291m Col de Romme
- 1.613m Col de la Colombière
- 956m Col de St Jean de Sixt
- 1.477m Col de la Croix-Fry - itt sikerült egy eredeti Jeep mellé parkolni és némi üdítőt és kávét inni.
- 630m Col de Bluffy
- Hogy tudjunk sétálni is egy várkastély volt a következő - Château de Menthon-Saint-Bernard
- 1.157m Col de la Forclaz-Montmin - itt terveztünk egy kis kávézást de nem volt parkoló, még egy motort is nehéz lett volna leparkolni. Ekkora tömeget régen láttam, vajon miért jöttek ide? Máshol szinte senki. Szóval mentünk tovább.
- egy út menti fogadóban megebédeltünk - mit is lehet enni a franciáknál? Természetesen rántottát :-)
- 907m Col de Tamié
- Ismét egy kis csemege, egy egykori völgyvédő erőd hihetetlen kilátással - Fort de Tamié
- 1.134m Col du Granier
- ...és most jön egy igazi hegyi szakasz, egy balkonút. Az út hihetetlen helyen vezet, elképzelni se tudom hogy jutott eszükbe ide utat építeni és hogy mekkora melóval járhatott. - 660m Pas du frou
Innen már csak be kellett gurulni a szállásra. Korábban üzentek a szállodából hogy 15:30-ig minden út le lesz zárva a Tour de France miatt, de mire ideértünk már semmi nyoma se volt a biciklis világ talán leghíresebb versenyének.
Eddig 1.734 km-t jöttünk, holnap körülnézünk a városban úgyhogy PHuBi kap egy pihenőnapot amit a szálloda parkolóházában tölthet el...

Már kétszer jártunk erre, de még volt pár dolog amit szerettünk volna megnézni úgyhogy egy napot rászántunk.
Az első a 2.380m-re felvivő Tramway du Mont-Blanc volt. Kb 1 órás út felfelé és annyi vissza is, volt idő megcsodálni a tájat.
Némi kocsikázás után a 1.894m magasan lévő La Flégère volt a célállomás.
A felvonó parkolója adta hogy itt egy képet kell készíteni a Mont Blance csúcsával.
A terv szerint a Carrefour áruház benzinkútján tankoltunk volna a további úthoz. Már a felvonó felé menet is beugrottunk, de valahogy nem sikerült kiválasztanom az automatán hogy benzint szeretnék tankolni úgyhogy tovább álltunk. Arra gondoltam hogy valamit félreértelmeztem az automata kútnál. A szállásra visszafelé újra megpróbáltuk és rá kellett jönnöm hogy nem én rontottam el. Ki volt írva hogy nincs benzin a kúton!
Megkérdeztem a navit hogy hol van a közelben másik áruház és átmentünk oda. Ott 496,9 km-re 40,45 litert tankoltunk ami 8,14 l/100km-t jelent. Nem rossz...
Mindent összevetve ez volt az út legdrágább tankolása, 82,88 Eurót fizettünk ami napi áron bőven 33e Ft felett lett volna.
A napot egy nagy sétával és pizzával zártuk a városban.

Olajszint továbbra is maxon, indulhatunk.
Ma átszelünk Svájcot kelet-nyugati irányba és élvezzük a hegyi kocsikázást. Az utak más kategóriába tartoznak mint amit megszoktunk.
Elsőnek átkeltünk az 1.508 m magas Jaunpass-on, majd a hasonló nevű vízesést néztük meg.
Újabb fél óra kocsikázás után megnéztünk egy falucskát a hozzá tartozó várral. (Château de Gruyères) A faluban nemrég éghetett le egy több száz éves kocsma teteje, azt bontották.
Továbbmenve a hegyi szakaszokon találtunk egy kanyont, ami 100m mély volt így ott kialakítottak egy bungee jumping pontot. Még lenézni is szédítő volt...
Következő állomás az 1.445m magas Col de Moses volt ahol megebédeltünk. Izgalmas volt mert az étlapon fantázianevek voltak. A Rita napi menüt kért én meg ráböktem valamire az étlapon. Igazi zsákbamacska volt, de végül mindketten "ez jó döntés volt" érzéssel és tele hassal keltünk fel az asztaltól.
A következő érdekesség egy "balkonút" volt. Elképzelni is nehéz hogy mennyi munkába került utat építeni egy függőleges szilafalra.
Az 1.527m magas Col de la Forclaz következett. Itt már jártunk, de a hágón elrejtett erődöt csak most néztük meg. Egy alpesi háznak van álcázva előtte a földben ágyúval. A helyi ajándékboltban megpróbáltuk elkölteni a CHF készleteinket, majdnem sikerült is.
Utolsóként megnéztük az 1.970m magas Gueulaz-Pas-t ami tulajdonképpen egy hatalmas völgyzáró gát csodálatos kilátással.
A határ után még átmentünk az 1.451m magas Col de Montets hágón. Még egy fénykép erejéig sem álltunk meg mert valamiért tele volt rendőrökkel, nem volt szabad hely. A tilosban meg mégse akartam megállni...
227 km után elértük az uticélinkat Chamonix-ban a Chalet Holet Le Prieuré-t. Itt kettőt alszunk mert holnap sorra vesszük a korábban elmaradt helyeket a környéken. A hotel parkolója sajna megtelt így kénytelenek voltunk a szomszédos, sorompóval lezárt fizető parkolóban hagyni PHuBi-t. A fák alatt még árnyékban is volt és olcsóbb is volt mint a hotel parkolója.
A napot egy jó vacsival zártuk a szomszédos sétáló utcában.

A nap nagy kérdéssel indult: fogyasztott-e PHuBi olajat a tegnapi pályázás során?
Reggeli után kinyitottam a "gépházat" és örömmel láttam hogy ugyan úgy max-on van mint induláskor. Indulhatunk a hegyekbe!
A mai nap Európa tetejére volt szánva, a cél a Matterhorn volt. Tudomásom szerint ez az "utcai ruhában" hegymászó felszerelés nélkül elérhető legmagasabb pont a maga 3.883 méterével.
Még a város határában kinéztem egy benzinkutat, ahol a svájci etap előtt tankoltunk. Tegnap Areseben önkiszolgálós automata kút volt, ott csak a bedobott kp-t lehetett beletankolni, de itt hagyományos kút volt. Tankoltam és bent kellet fizetni. Végig klímázva 8,12-es átlaggal futottuk meg az olasz autópályás szakaszt. - Nem rossz.
Felmentünk a Simplon (2.005m) hágóra majd lefelé egy furcsa részt találtam. Mentőút a kamionosoknak ha "elfogy a fék". (4.kép) Aki teheti mássza meg a hágót, kiváló minőségű út és csodálatos táj. (Alatta át lehet menni vonattal is, ahogy ezt már a Pókkal korábban megtettük.)
PHuBi-t leparkoltuk Täsch legnagyobb parkolójában és elindultunk a hegyre, mert autóval csak eddig lehet behajtani.
- Täsch-ből vonattal lehet eljutni Zermatt-ba.
- Zermatt vasútállomástól némi sétával lehet eljutni a felvonóhoz.
- A Matterhorn Express közvetlenül felvisz a tetőre, kb egy óra az út.
Vissza ugyanez. Zermatt-ban ittuk az eddigi legdrágább Coca Cola-t, egy utcára áruló standon 5,5 CHF volt. Az üres palackot el is hoztuk haza, betettük a relikviák közé :-)

Fent roppant hideg van, a lenti 25 fok ellenére célszerű meleg cuccot vinni. Most éreztem először a magasság miatti fizikai tüneteket. Szédülés, enyhe fejfájás jelentkezett, az oxigénhiány miatti gyors elfáradás és légszomj nem volt új, azt lehet kezelni a fizikai terhelés csökkentésével. (Nem rohangálunk.)
Eredetileg beterveztük a Moosalp hágót, de mivel kicsit megcsúsztunk a tervhez ezért nem arra mentünk. Így kb. 45 perc menetidőt spóroltunk.
Némi kocsikázás után vonatra szálltunk Goppenstein-ben. (videó visszafelé utazva)
A vonatra felhajtva a kocsiban kell kivárni míg átmegy az alagúton. Jó buli.
A gond csak az hogy meleg volt. Ha felhúztam az ablakot nem lehetett megmaradni bent, ha meg lehúztam iszonyú vonatzaj van. A motort meg nem lehet elindítani hogy menjen a klíma...
Frutingenben a Hotel Landhaus Adler-ben szálltunk meg. Egy igazi falusi "hagyományos" vendégfogadó. A grill éttermük sajnos (vagy szerencsére) még nem volt nyitva, így egy "Flammkuchen" (langaló?) lett a vacsoránk. A helyi sör fenomenális volt és 5,50 CHF.
A grill kínálatában lett volna ló-steak (45 CHF + köret) amit elképzelni se tudtam hogy milyen. Lehet hogy elcsábultam volna. Talán így jobban jártam :-)
Holnap Svájcot átszelve Chamonix-ba megyünk.

Ahogy a többi "Nagy Túra" első napja úgy a mai is arról szólt hogy minél messzebb jussunk, hogy később már a látnivalókkal foglalkozhassunk.
Reggel 5:45-kor elindultunk. Az első etap a szombathelyi kútig tartott hogy még itthon teletölthessük PHuBi bendőjét.
Amúgy sokat gondolkodtam a tankolási stratégián, már régóta sűrűn nézegetem a mobilappot (Fuel Flasch) hogy hol mennyit kérnek a benzinért. Szóval a stratégia az lett hogy ahol jó áron van (a hangsúly a VAN-on van, mert volt ahol nem volt) ott telerakjuk a tankot.
Újabb 291 km után még mielőtt átmentünk volna olaszba Villachban újra tankoltunk.
A következő megálló a Garda tónál volt ahol is a Mekiben elfogyasztottuk az olasz specialitást, a pirított sonkás-sajtos sültkrumplis menüt. (3.kép)
Innen meg se álltunk Arese-ig ahol egy kép erejéig megálltunk, majd a bevásárló központban tankoltunk.
A kúton előttem tankoló Suzukis nem bírta megállni hogy kézzel-lábbal ne dícsérje meg a Spidert és ne mesélje el hogy 15 éve neki is volt és nagyon szerette :-)
Innen már csak egy ugrás volt a szálloda, a Hotel Romagna a Lago Maggiore partján.
933 km-t mentünk és 74,20 €-t fizettünk pályadíjként az olaszoknál - ami azért elég húzós.
Az ablakomnál hallható szélzajt leszámítva út eseménytelenül telt, a 120-as tempót vidáman lehetett tartani. A szélzajjal kísérleteztem, ragasztószalaggal próbáltam itt-ott kívül leragasztani, de érdemben nem tudtam csökkenteni.
A szállodában gyorsan befizettünk félpanzióra mert aznap (hétfő) zárva volt a pizzériájuk.
Szerintem jobban jártunk, a tóra nyíló étteremben finomakat ettünk.
Vacsi után még élveztük egy darabig a kilátást majd nyugovóra tértünk.

Már a múltkori összerakás óta is szétszedtem egyszer az ajtót (update ott) mert nem tetszett az ablak beállítása.
Akkor se lett jó. Úgy nézett ki mintha nagyon elöl lenne az üveg és hátul nem ér rá a kédergumira a B oszlopon. A felső részen simán be lehetett látni, itt szokott süvíteni a menetszél... (1.kép)
A mai napot a megoldásra szántam.
Elsőre atomjaira szedtem mindent hogy valahogy az üveget vezető síneket 3-5 mm-el "hátrafelé" tegyem. (jó lehetőség az üveg megtisztítására.) Persze minden szegecselve, állítási lehetőség nincs.
Valahol máshol kell keresni a az üveg hátratolásának a lehetőségét...
Újra számba vettem az állítási lehetőségeket és ekkor világosság gyúlt :-)
Az egyetlen fix pont ami sose változik az 7-es képen az A-pont. Mivel a mellette lévő görgő fix ez a pont jár fel-alá függőlegesen akármi is történik. A csavar az üvegben fix, de a fémben nem. Az üveg előre-hátra csúsztatható benne. Nálam ez a görgő felőli oldalon volt tehát legelöl van az üveg...
..és tényleg. A másik irányba állítva hátrább kerül az üveg. Majdnem a végállásban (még van pár mm) beáll a kívánt rend :-)

Hogy mit is lehet állítani a 7-es kép alapján próbálom összefoglalni:
A - üveg előre-hátra pozíció,
B - üveg hátulján a sín dőlése befelé - az üveget a kédergumira szorítás finomhangolása,
C - üveg elején a sín dőlése befelé - az üveget a kédergumira szorítás finomhangolása,
D - E - Az üveg aljának a sínhez mért dőlése. Az üvegen található ricnis fém ívelt, a csúszkát le/fel tolva (ovális a furat rajta) az üveg dőlése állítható durván. Ezekkel lehet elérni hogy az ablak teteje ne álljon el a kédergumitól és végig azzal párhuzamosan fusson. (B és C ennek a felfekvésnek a finomhangolója.) (10-11. kép)
F - Az ablak hátsó részének a felső ütközője, itt lehet beállítani hogy hol álljon meg az üveg. (8.kép)
G - Az ablak első részének a felső ütközője, itt lehet beállítani hogy hol álljon meg az üveg. (9.kép)
F és G egymáshoz való viszonyával finoman lehet "forgatni" az üveget vagyis a tetejét vízszintesbe a hátulját függőlegesbe állítani.