Blog >> #quickrelease
Nem hittem, de megtörtént...
Tökéletes őszi szombat reggel volt. Éppen kondiba siettem, mert már késésben voltam és nem akartam, hogy sokat várjon rám a haver. Amint lehetett toltam D-be és nyomtam a szemét kifele. Összesen 2 perc késésem lett, azt is a városban szedtem össze. Nagyon jól ment a kis piros golyó, büszke voltam rá.
Mikor már letudtuk a kötelező edzést elköszöntünk egymástól majd kocsiba ülve - kulcs elfordít, motor pöcc-röff és egy SMS az asszonynak, hogy már indulok. Vagyis indulnék, csak se nem csipog a senzor hátul, se nem megy a műszerfal világítás. Mi a szösz ?! A fordulatmérő sem mozdul, gázadásra sem.... Na jó, akkor kocsi ledöf, majd újraindít. Semmi változás.... Ideje felhívni Turpit, mondjon valamit, mert ez nagyon nem okés, így haza nem vezetek. Kitudja haza e vinne, sőt nem e mondana még valami fel útközben?!
Megnyugtatott azzal, hogy csak kapjam le az akkusarut, majd vissza és mennie kellene.
Király akkor kell gyorsan szereznem valahonnan egy kulcs szettet és meg is vagyok.
Hívom a közelben lakó rokon csajt nem e tud szólni az apjának, hogy két tömbnyire vagyok lerobbanva a kocsival és kellene egy kulcsszett. Persze a szülei nincsenek otthon és ő nem tudja, hogy hol vannak a szerszámok. Akkor hívom a bátyám, nincs otthon. Hívom a fathert. A probléma hallatán rögtön kocsiba is ült és hozta magával a kulcsokat. 30 perc múlva megérkezett a felmentősereg a kulcsokkal együtt. Neki is estünk - motorháztető fel, aksi megkeres ééééés.... A rohadt anyját, hisz ehhez nem is kell kulcs?!?!?! Quick-release-es a mínusz pólusa. Na akkor pólus le, vár egy kicsit, majd vissza. Visszaülve a kocsiba minden ugyan úgy ment, mint ahogy kellett volna, csak a VDC hibát kellett kiiktatni egy egyszerű kopptól-koppig tekeréssel és meg is vagyunk.
Otthon azonnal utántöltöttük és le is rendeltem egy vadi új aksit.
Jól rám ijesztett ez a kis dög, de örülök, hogy ilyen banálisan egyszerű megoldással orvosolni lehetett. Remélem nem változik át egy hisztis dívává és vele már csak a gondmentes autózás marad.
