Ezúttal kicsit kalandosra sikerült a hazaút Szófiából Budapestre. Szokásomtól eltérően most nem raktam be semmilyen szerszámot, még egy csavarhúzót sem. Igazság szerint mivel már sokszor megjártam ezt az utat bármiféle fennakadás, vagy hiba nélkül a V6-tal, eszembe se jutott. Pedig így utólag gondolhattam volna rá.
A történet előzménye, hogy a legutóbb februárban Szatyinál megejtett olajcsere óta feltűnt, hogy az alumínium motorvédő lemez olyan helyeken is leér, ahol korábban nem. Úgy voltam vele, hogy majd ha hazamegyek ráállok Apumnál az aknára és megnézem. Tanulság, hogy sose halogasd az ilyet. Belgrád előtt, a szokásosnál is rosszabb a szerb autópálya és hallottam is valami tompa puffanást (ez volt a lelépő csavar). Aztán mikor beálltam a belgrádi fizető kapuhoz már jól hallhatóan húztam a földön a motorvédőt. Az előttem álló porsche-s ki is szállt megnézni, hogy nem az ő kocsijából jött-e ez a fertelmes zaj. Amikor elindultam a zaj megszűnt (a légellenállás felemelte a lemezt), de tudtam, hogy így nem mehetek tovább, tehát az első benzinkútnál megálltam. Egy benzinkutas srác egyből odajött, mivel elég hangos voltam. Láss csodát még angolul is beszélt. Ő szólt egy másik kollégájának, aki ugyan nem beszélt angolul, de a bolgár és szerb nyelv hasonlósága miatt azért elboldogultunk egymással. Mondta, hogy álljak fel a padkára és mivel elég kicsi volt alá tudott mászni a kocsinak. A két hátsó csavar, ami felfogja a lemezt sajnos úgy döntött, hogy körbenéz Szerbiában, ezért leléptek. A benzinkutas viszont leleményes volt, szerzett drótot meg kombibált fogót és pikk-pakk felfogta vele a lemezt a helyére. Bevallom nagyon megkönnyebbültem, ötletem sem volt, hogy mit csináljak egyedül. Adtam nekik egy ki pénzt (levát) nagyon boldogok voltak én pedig tudtam folytatni az utat haza. Ennek a motorvédőnek más márkával szemben itt aerodinamikai szerepe is van, tehát a benne lévő kivágások spoilerként működve nagyobb sebességnél az úthoz szorítják a kocsit. Minél gyorsabban megy az autó annál nagyobb rajta értelemszerűen a terhelés. A drótokban annyira nem bíztam, ezért inkább lassabban mentem, olyan 110-120 között. Elég idegőrlő volt ilyen távon, de szerencsésen hazaértem és a V6 is csak 8 litert fogyasztott. :D
Otthon aztán ráálltam az aknára és Apummal felcsavaroztuk rugós alátéttel a helyére a lemezt. Azóta nem is ér le.
Bosszantó eset volt, főként, hogy Szatyi nem rakta vissza rendesen a helyére motorvédőt.
