Már viszketett a tenyerem, hogy írjak végre valamit a blogra, de szerencsére nem sok minden történt a kocsi életében ez idő alatt. Akadtak ugyan gondok a szellőztetéssel, de hála a 166-os csoportnak gyorsan sikerült korrigálni, ámbár csak ideiglenesen.
Megvétel óta szegény Bellám optikai hiányosságokkal küszköd, na ez a story éppen ennek a csökkentéséről szól. Úgy adódott, hogy maradt egy kis többlet a pénztárcámban mivel (szerencsére) éppen nem kellett az adott hónapban szervizelni a kicsikét, ezért rászántam az ebből fennmaradt pénzösszeget a legkritikusabb pontok fényezésére. Bogyó barátom adott telószámot egy remek szakemberre. Felhívtam, egyeztettünk időpontot, amely megint csak csúszott (ekkor már kezdtem azt hinni, hogy az ablakos storymat élem újra) majd végre-valahára meglátogattam és megbeszéltük a részleteket. Na és hogy mit is kellett fényeznie? Egy nagyon ocsmányra lehámlott tetőt és egy szemnek nem kellemes motorháztetőt. Főként a téli zord időktől féltem, hogy felzabálják a maradék festéket is.
Hétfő este parkoltam be az udvarjukba és vasárnap este (csak mert kirándulni voltam) már el is hozhattam a placcról. Egyszerűen gyönyörű látvány fogadott...Megkönnyeztem. Végre kezdi elnyerni dicső formáját. Sosem feledem a frissen festett elemek puha érintését, ez valami csodálatos volt.
Még pár helyen ütött kopott szegényke, de jó kezekben van és megkapja ami neki jár ! ;)