Helyszín:     Miskolc + Bükk
Időpont:      2005. szeptember 17. szombat

Tomi 147 beszámolója:

Végre eljött a nagy nap, amikor kedvenc kisautóink, a 147-ek kerültek a középpontba a találkozónak otthont adó megyeszékhelyen, és a Bükk-hegységben.

Az ország távolabbi pontjából érkező fanatikusok együtt érkeztek Miskolcra, ahol a találkozás után gyorsan szembesültünk a ténnyel: nem csak 147-es kisautók vannak a meghirdetett találkahelyen, hanem a Keleti Vég topic tagjai is! Sebaj, Alfa Romeo :) Az üdvözlés után kiderült,hogy "civil" alfások is eljöttek, - hála az autómon feltüntetett reklámnak - ami nagyon jól esett.

Konstatálva az egyre szomorodó időjárást, utunkat gyorsan Miskolc-Tapolca felé vettük, ahol egy kis eső, séta, és eszegetés után csoportos fényképezkedésre is sor került. A parkoló autókat meglátva még egy rosso 147 állt be a sorba!

A programban Lillafüred következett, a városon átkocsikázva azért figyeltem a csodálkozó pillantásokat, mert akadt bőven. A hirtelen szakadó eső rádöbbentett minket, a bükki gyalogtúrának lőttek, de a didergő márkatársak láttán a kisvonatózós akció is hamar eloszlott. Gyorsan jött az ötlet a többiektől, üljünk be a kocsiba, és kocsikázzunk fel Bánkútra.

A jó meleg autóból szenzációs érzés volt látni az őszi ködben kígyózó Alfákat. Merthogy tényleg nagyon zord idő fogadott minket, az ország közel legmagasabb pontján, ugyanis csak 10 fokot mutatott a hőmérő! Ebben az időben mi mást csinálhat az ember, fogtuk magunkat és beültünk egy panzióba, ott eliszogatva tovább ismerkedtünk, és természetesen gratuláltunk egymásnak, hogy milyen jó autónk van. :)

Én persze sokáig feszélyezve éreztem magam, hogy az idő mennyire keresztülhúzta a programjainkat, és mit fogunk most csinálni az esti vacsoráig. A jó hangulatú beszélgetés és kortyolgatás után elindultunk le a hegyről, ahol út közben jött velünk szembe Gabriel cartárs, igaz egy kicsit megkésve, de annál jobb volta találkozás körülménye.

Gyorsan beilleszkedett a "testvérek" közé és meg sem álltunk a diósgyőri várig, ahol az időjárás kicsit megkegyelmezett nekünk és adott egy negyed órát, hogy a toronyba felsétálva magasabbról is rálássunk Miskolcra. E falat kultúrális program után már az éhhalálhoz közeledve elsprinteltünk a Rossita olaszos kisvendéglőbe, amit természetesen előre lefoglaltam zárt körű rendezvényre.

Itt megint találkoztunk Keleti Vég-es barátainkkal és egy finom vacsora közben, jóval kellemesebb klíma mellet sztorizgattunk. Sajnos a nagyon jó csapat fél kilenc táján oszlásnak indult, messze még az otthon szavak kíséretében, így pár óra múlva már csak Gabriel, Adrián és kedvese, a Keleti Vég tagjai és én maradtunk a megüresedett vendéglőben. :( Majd a dáridó kb. éjfélkor zárult.

Mindenkinek köszönöm, hogy gépet, üzemanyagot és energiát nem sajnálva több száz kilométert autózott a találkozóért! Külön köszönet Roberto147-nek a defektmentő spray-kért, és Gabrielnek a névreszóló matricákért! Amit viszont nagyon sajnálok az az, hogy sokan voltunk, de nem voltunk elegen! Jó lett volna, ha még több kedves embert ismerek/ismerünk meg! Majd legközelebb! Remélem a 147-es csapat hamarosan megint összejön! Kaposújlakon találkozunk!:)))

Üdvözlettel:Gulybán Tamás (Tomi 147) 

Kapcsolódó fórum: 147