Grando beszámolója:

Még javában dúlt a zimankó és a szerencsésebbek a garázs elől, a többiek - köztük magam is - szeretve féltett kedvencükről vakargatták a havat és a jeget, midőn a Viharsarki Alfások körében megszületett egy Szanazugban megrendezendő, napfényes, vízparti örömökkel, kulináris élvezetekkel és persze Alfa-érzéssel fűszerezett, hideg sörrel nyakonöntött hétvégi találkozó ötlete.

Az időjárást tekintve akkor szinte elképzelhetetlennek tűnt, hogy a nap valaha még sütni fog egyáltalán, és a gumik sikítva szaggatják majd a már-már olvadó aszfaltot (vagy saját magukat), hogy a remegő délibábos látóhatár mögé katapultálják a vasat és az ülésbe préselődő izzadt sofőrt az utasokkal együtt.

Lassan elindult az új Forma 1-es szezon, a mindenre felkészültek kezdték elfelejteni a csomagtartóban cipelt hóláncokat, az autókra felkerültek a jobb esetben díszes felnikre feszített nyári gumik, de az időjárás csak nem akart a kedvünk szerint alakulni. Lelkesedésünk és derűlátásunk azonban töretlen maradt, és látva, hogy a Ferrariból a tavalyi év után mégis lehetett versenyautót faragni, kezdtünk gyanakodni arra, hogy netán a tél is elmúlhat egyszer.

Ezt látszott alátámasztani az a tény is, hogy egyre több Alfás találkozóról olvashattunk az Amore-n, sőt május 20-án ImO és RB szervezésében Gyulán létrejött az első viharsarki találkozó, ahol 15 elszánt Alfás vett részt, ami tekintve szűkebb pátriánk szerény adottságait, igen jó eredmény. Hiába: kis megye - kis adottságok.

A szanazugi találkozó időpontját július közepére tettük, annál is inkább, mivel viharsarki tagjaink között két Roland nevű is van, RB és jómagam, ezért célszerűnek látszott összekötni a kellemeset az Alfással, és az Alfa-talit 15-én, nevünk napján tartani. Úgyhogy ebben is maradtunk, és a viharsarki topicban megkezdődött az érdeklődő cartársak toborzása. A helyszín megtekintését, és a részletek kidolgozását június elejére organizáltuk, amikor is szemrevételeztük a leendő felvonulási területet, aminek a Körös-völgy Panzió adott teret, és Ica nénivel - a panzió vezetőjével, akit akkor még kedveltünk - lebeszéltük a szállásra, a kajára, a fürdésre, a parkolásra és nem utolsó sorban a büfére vonatkozó feltételeket, óhajokat-sóhajokat. Az időpont egy héttel későbbre tolódott, ám ekkor még mindig úgy látszott, hogy nyár nem lesz az idén, és agyonképzett TV-időjósaink sem kecsegtettek minket semmi jóval. Azonban immáron a konkrétumok birtokában folytattuk a találkozó szervezését az Amorén.

ImO és RB terepmunkát végeztek, melynek során szórólapokkal felfegyverkezve fáradhatatlan vérebként vadásztak a megyénkben sajnos igen ritkán fellelhető, az Amorén még nem regisztrált, tehát tulajdonképpen vadnak tekinthető Alfásokra, és így nem átallottak offos vállalati verdákkal mit sem sejtő, békés cartársakat invitálni fényes nappal, a nyílt utcán!

Július 22-én végre felvirradt a találkozó napja, amire azon kívül, hogy extra mosóprogramot ajándékoztam amúgy is folyamatosan dédelgetett nagyvadamnak, az is utalt, hogy a benzinkúton összefutottam egy szintén Alfáját fényesítgető márkatárssal, miközben a háttérben a körforgalmon egy 3.0 V6 hajtóművel felszerelt 164-es osztályú csatahajó ékelt át eszeveszett sebességgel Gyula irányába.

A gyülekezőt a május 20-i rendezvény mintájára, a Gyulai Műv. Ház parkolójába szerveztük, ahol szám szerint 17 kiglancolt, már első ránézésre is megállapíthatóan féltve gondozott Alfa Romeo, Alfás harci díszekbe öltözött büszke viharsarki és távolabbról érkezett tulajdonos, és számos kíváncsi vendég jelent meg. Majdnem mindenki eljött, aki jelezte a részvételét, sőt a hagyományokhoz híven további sors- és cartársakkal is bővült a csapat. A gyülekezőt, a kötetlen ismerkedést, és az egymás üdvözlését követő felvonulás a résztvevők és a gyulaiak nem kis örömére parádés volt, sok szembejövő offos vas elismerő dudálással köszöntött minket. A felvonulás csúcsa a Gyulai Vár előtti csoportfotózás volt, amelyhez méltóbb hátteret el sem képzelhetnénk.

Ezután konvojunk elindult a találkozó tulajdonképpeni helyszínére Szanazugba, ahol a tervek szerint a rövid aklimatizálódást követően finom marhapörkölt, és a Fehér-Körös hűs vize várt minket (na meg a sör, illetve kinek-kinek szája íze szerint!). A rövid utat vidám szlalomozással és hangoskodással töltöttük, kiegészülve az időközben rejtélyes módon elkeveredett szarvasi 75-el és 33-al, így az Alfa-kígyó (szó szerint és jelképesen is) éktelen dudaszó közepette érkezett meg Szanába.

A tikkadt fürdőzők szeme Hari Alfa-zászlójának emblémáját megszégyenítő rádiusszal kerekedett, amikor elfoglaltuk a vízparti felvonulási terepet. Mindenki haladéktalanul megszabadult a nélkülözhető ruhadaraboktól, a türelmetlenebbek már indultak is fürdeni, illetve a büfébe. Barátkozás, Alfás tapasztalatcsere, egymás autóinak tüzetes körbevizslatása, sörözés, és jóleső ejtőzés a nyári napon - fokozható-e még az érzés?

Naná: marhapörivel! A kitűzött időpontnál kicsit később, de végül elkészült a már fokozottan áhított kései ebéd, ami mindenki tetszését elnyerte eltekintve attól, hogy az adagok - a megbeszéltekkel ellentétben - talán kissé szűkre szabottak lettek, bár lehet, hogy ez inkább a szakács munkásságát dicséri. Az étkezést követően ki-ki fürdéssel, beszélgetéssel vagy aktív pihenéssel töltötte az időt, volt, aki a melegben hirtelen elfogyasztott hűsítők hatását pihente ki - természetesen az Alfában. A bulit délután szolid eső színesítette, ami a partról a teraszra és a büfébe űzte a társaságot, ahol kellemesen, jó hangulatban töltöttük el az időt, Papo hosszú idő után végre ismét nyert biliárdpartit, úgyhogy ha másért nem, már ezért megérte. Estefelé a már kissé elpilledt társaság lassan hazafelé vette az irányt. Az eredetileg kétnaposra tervezett összeröffenésből így végül egy estébe nyúló, egész napos találkozó lett, ami azt hiszem ennek ellenére senkiben nem hagyott hiányérzetet.

A kompromisszumokat nem ismerő, éjt nappallá tevő szervezőmunkának, de leginkább az időjárásnak, és az Alfa Romeo tulajdonosok messze földön híres konok elszántságának köszönhetően végül tehát létrejött, és lezajlott a második Viharsarki Alfa-találkozó, amely az első szanazugi is volt egyben. A visszajelzések, és a képeken látható derűs arcok arról tanúskodnak, hogy a találkozó elérte a célját, és az autós társadalmon belül amúgy is kemény magot képező Alfa-bolondok kis társasága még szorosabb ismeretséget kötött, és ha lehet, egy fokkal még bolondabb és konokabb lett. A tapasztalatokból okultunk, az ötletek már tobzódnak a fejekben, és legtöbbünk már alig várja a következő találkozást, ami nem itt lesz Szanában, mivel jövő nyárig nem várunk, az fix!