Már a 13. gyöngyösi találkozót rendeztük meg. Ennek kapcsán két dolgot tudtunk meg. Az egyik, hogy borzalmasan repül az idő, a másik, hogy odafent is nyomon követik az eseményeket. Ezt onnan tudjuk, hogy aznap esett az eső. Se előtte egy hétig, se utána, csakis aznap. Nyilván a fentiek úgy gondolták, hogy ez illik a 13-as számhoz.

 

De ha azt gondolták, hogy egy igazi alfást ez visszatart, hát nagyot tévedtek!

 

 

A gyülekezőhelyen egyre csak gyűltek a szebbnél szebb Alfák, nőttön nőtt a tömeg, mindenhonnan a beszélgetés moraja hangzott. Régi barátok üdvözölték egymást, új barátok csatlakoztak a közösséghez, családok, párok, és első ízben az Alfás Nagyszülők, Mamó és Papó is tiszteletüket tették ezen a napon.

 

 

Majd elérkezett az idő, és útra kelve elindultunk találkozónk színhelyére, hogy a nap további részét együtt töltsük. Gyöngyös városának ismét megmutattuk milyen az alfás életérzés egyik legjobb momentuma, a konvojozás. Cirka 60 Alfa Romeóval vettük ki részünket a vasárnapi forgalomból, hogy azután az öreg Mátrának megmutassuk, mit jelent az, hogy futómű.

 

Megérkezvén a Kalandparkba, elfoglaltuk szokásos helyünket, majd elfogyasztottuk jól megérdemelt ebédünket, amelyet némi édességgel kísértünk le. 

 

 

Általában ilyenkor ebéd után a csapat szétszéled, de az eső miatt most nem így történt. Nagy beszélgetés parti kerekedett a fedett rész alatt. Jó volt látni ezeket az embereket így együtt, ezt a közösséget. Jó volt látni, hogy ebben a rohanó, stresszes világban van egy csapat, vannak emberek, akik félretesznek minden mást, és csakis az számít, hogy a másikat is ugyanaz hajtja. 

 

Az Alfa Romeo szeretete. Ha Alfás vagy, barát vagy!

 

Őrizzétek meg ezt még nagyon sokáig!