A tavalyi találkozóval ellentétben az idei nem ad-hoc, hanem igenis szervezett volt a részünkről, jómagam készültem is rá. Bár a taktika pontos megbeszélésére a találkozó reggelén, útban Pécs fele kerítettünk volna sort, de Áki bezavart, ő ugyanis velünk tartott az eseményre. Ő egyébként külön indult egy offos autóval, amelynek a típusát egy Alfás oldalon nem kívánok megnevezni.
Lényeg, a lényeg: a rajtoltatás utolsó perceire sikerült megérkezni, de szerencsére nem késtünk le semmiről. A taktikát pedig 3 perc alatt átbeszéltük. Tavaly 23 perccel a szintidőn túl érkeztünk be, mert nem tudtuk, hogy lehet jóváírást kérni. Idén viszont már stopperral mértük, hogy melyik feladatnál mennyi időt töltöttünk, mennyi volt a plusz idő, mindezt pedig egy papíron vezettük és a végén a jóváíráshoz összeszámoltuk. Emellett a taktika szerves része volt a KRESZ sebességre vonatkozó szabályainak maradéktalan megtartása is.
Taktika megvan, toll, tesztlap, időfüzet bekészítve, övek becsatolva, indulás!
Az első feladat, akárcsak tavaly, a Seléniás tesztlap kitöltése volt, amit egybekötöttek egy olajszint méréssel. Tavaly a Seléniás teszt volt az egyik banánhéj, amin elhasaltunk, ez idén sem volt másként. 15 kérdésből 8-ra tudtuk a helyes választ, szóval nincs mire verni a mellünk. Nem értünk az olajokhoz, na. Viszont az autó tökéletesen rendben volt :)
A következő három feladatot gond nélkül sikerült teljesíteni, a templomokon lévő évszámok felírása, a kálvárián a stációk megszámolása, valamint az emlékműnél a név felírása nem okozott gondot. Bár a fák megszámlálása a templom mellett okozott némi galibát a végén, de ennyit belefér - gondoltuk naívan.
A nagyobb gáz a következő feladat megtalálásakor volt. Történt ugyanis, hogy a "George & Mike Corporéjsön" elmérte a két kereszteződés közötti út hosszát, mi pedig, akik GPS alapján figyeltük a távolságot két, az itinerben szereplő pont között, csúnyán nem értettük, hogy mi van. Húsz percet kóvályogtunk a környéken ötödmagunkkal, ugyanis sem Sütiék, sem BeeGee-ék nem értették, hogy merre tovább. Elindultunk valamerre, amiről azt sejtettük, hogy jó, de mégsem volt okés, s mint utólag kiderült, jártunk már a feladat helyszínén. Végül nagy nehezen megtaláltuk a helyszínt, felírtunk mindent, a 20 perc jóváírást pedig bevéstem a füzetbe.
Innentől ismét valamelyest sima volt az út, leszámítva azt, hogy a GPS-ben már nem tudtunk megbízni, na meg az orfűi elágazást a szervezők csúnyán elrajzolták, de sebaj, újabb két perc jóváírás és no para. George-ék ekkor kezdhettek el csuklani… Sokan benéztek egy parkot, de az itiner ezúttal pontos volt, azt követve gond nélkül meg lehetett találni a jó helyszínt.
Megálltunk a kötelező fotózáshoz Orfű fölött a kanyaroknál, majd irány fel a kilátóhoz, kötelező képek elkészítése az egyébként gyönyörű kilátásról, majd következett a KRESZ tesztlap kitöltése. Persze nem hibátlanra, mert hogy is néz az ki…
Az utolsó feladatra megint összetorlódott a nép, ugyanis senki nem talált arra vonatkozó írást, hogy mit is kell etetni. Kaptunk egy fülset, hogy pár méteres körzetben kell keresgélni. Aztán megtaláltunk a susnyásban egy madáretetőt, amin az a felirat díszelgett, hogy etessük és itassuk a madarakat. Hurrá, megvan az utolsó feladat is, húzás a célba!
Leadtuk a papírt, kértem 38 perc jóváírást, majd reménykedünk, hogy jól csináltunk mindent. Aztán jött a feketeleves. Bár a szintidőtől, ami 192 perc volt, csak 4 percet tértünk el, a Seléniás tesztlap, illetve pár apró hiba a feladatlapon megpecsételte sorsunk és a top10-be sem kerültünk be. Nem tudok mit okolni, a technika jó volt, csak az első két feladatnál a stoppert rosszul indítottam el és csak becsültem az eltöltött időt. Hát... így jártunk. Jövőre ha törik, ha szakad, nyerni fogunk!
Köszönet Halesznak, hogy sofőröm volt, hogy nem forrt fel az agyvize és szót fogadott akkor, amikor minden második percben figyelmeztettem a sebesség betartására és hogy az előzetesen megbeszéltekkel ellentétben nem vette ki a részét a feladatok megoldásából, hanem fotózott. Legalább volt mit beszúrni a cikkhez illusztrációként!
