Végre megérkezett az új Spider

2006-06-15 Teddy

Hivatalosan is megérkezett az új Alfa Spider. Bár már kicsit másról szól, mint az elõzõ széria, alapjaiban még mindig egy élményautó.

A Spider õrület még az 50-es évek közepén kezdõdött a Giulietta Spiderrel, azóta változatlan névvel gyártja a Pininfarina mûhely a nyitott tetejû Alfákat. A tradíció pedig folytatódik, megjelentek az elsõ hivatalos információk a legújabb Spiderrõl. Csakúgy, mint az eddigiekben, egy exkluzív szabadidõ autót kaptunk a milánói gyártól, melynek egyik legjellemzõbb tulajdonsága, hogy idõt állóan szép karosszériával áldják meg õket.

Sergio Pininfarina és csapata eléggé érti a munkáját, hiszen ezalatt a több, mint 50 év alatt még nem sikerült nekik egyetlen egy elfuserált Spidert sem alkotniuk. Ebbõl a szempontból az új Spider sem lóg ki a sorból. Ugyanaz a sportos, elegáns, szabadságérzést nyújtó négykerekû, mint az elõdei. Ebben az autóban, mint ahogy a Berában sem, nem számít, hogy mennyit eszik, hogy csak 1 sporttáska fér el a csomagtérben, hogy rajtam kívül csak 1 ember utazhat velem. Minden egyes vele megtett kilométer páratlan élményt jelent.

Az autó formavilága már mindenki számára ismerõs lehet, tulajdonképpen egy Brerát "fejeztek" le és raktak a fém helyett vászon tetõt az autóra. Ugyanaz a szúrós tekintet mered ránk a hat különálló fényszóróval, ugyanaz a stílusos övvonal, ami ugyan a GTV-hez képest veszített brutalitásából, de még mindig központi szerepe van az autó oldalnézetében. A hátsót pedig ugyanaz a kétoldali dupla kipufogó és a vékonyra húzott lámpák uralják, mint a Brerában, itt viszont a tetõ miatt keletkezett egy púp a csomagtartón. A legszebb púp, amit valaha láttam.

A belsõ tér megint csak ismerõs. Már-már barátként köszönnek ránk a 159-esben is megismert mûszerek, melyek felénk fordulva egy csõ aljában alig várják, hogy megosszák velünk információikat. Felszereltségben itt is két szint van, ahogy a Brera esetében is. Minden földi jó megtalálható ezekben kezdve a multifunkciós kormánytól a VDC-n, tempomaton keresztül a navigációs rendszerig. A felszereltségre tehát nem lehet panaszunk.

Szerencsére a Spider esetében a gyár elfelejtette a dízel motorokat. Valószínûleg rájöttek, hogy nem túl romantikus és álomba illõ az a jelenet, amikor suhanunk az úton, élvezzük a napsütést, a szabadságot, az Alfa feelinget és arra eszmélünk, hogy egy kávédaráló dohog a motortérben. Éppen ezért csak benzines motorral rendelhetõ a Spider, mégpedig két félével, a 2.2-es JTS-sel, mely tökéletesen kiszolgálja a kabriózás mindenféle igényét, a másik pedig a 3.2-es V6 JTS, amely hab a tortán, pont az i-n és így tovább.

Most a felfüggesztésnek kéne következnie, de nem jön, illetve csak korlátozott mértékben. Sok mindent ugyanis nem lehet róla elmondani, ugyanaz a kettõs-keresztlengõkaros felfüggesztés van elöl és Multilink hátul, mint a Brerában és a 159-ben, még a hangolása is megegyezik a zárt tetõs testvéréével.

Ez a Spider más. Más, mint az elõzõ volt. Itt már inkább a luxus került elõtérbe a sportosság rovására, talán ez az egyetlen olyan tulajdonsága, amit páran felróhatnak neki. De egy Spider nem is arra való, hogy száguldozzunk vele. Elég, hogy megvan a lehetõsége, hogy kihozzuk belõle a vadállatot, ha kell, de a stílusos csordogáláshoz a meglévõ két motor és tökéletes. Aszfaltszaggatás nélkül is teljes az Alfa feeling az új Spiderben. És nem csak ebben, hanem az elmúlt 50 év Spidereinek mindegyikében.