Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

Eljött ez a hétvége is, ez a nap is, hogy engedve a nyomásnak, a zsibongó tömeg akaratának... és megrendezésre került a második TC! :)
Bár TC1.-re is végül csak a kemény mag jelent meg, ám annyira jól érezték magukat, hogy követelték az újbóli összejövetelt, de kis csavarral... most két naposra tervezve! Ezen alkalommal is többek is a meghívottak között szerepeltek, de ilyen-olyan okokból és talán berottyantva az időjárás szeszélyességétől, távol maradtak és így végül újból a már jól megszokott csipet-csapat gyűlt össze. A rendezvény szombat reggeltől-vasárnap ki hogyan gondoljáig tartott... ehhez igazodva Jorjie cartárs reggel nyolc óra körül megjelent, mikor épp a közértből sétáltunk haza. Kisvártatva megérkeztek Csongiék is kicsiny Bubukájukkal Lilu kutyival. Sajnos ekkor kissé eleredt az eső, de minket ez természetesen mit sem érdekelt... Mindjárt kezdetét vette a jó kedvű csevej és bár a házba szorultunk, egy-két szívmelengető után már az eső is szebben csillant a betonon, s a fák levelén. Mivel a program részét jelentette az érdi piac meglátogatása, így az eső enyhülésekor már nyergeltünk is és Csongi frissen kilakatolt és kipufogózott verdáját tesztelvén, nekieredtünk a kis 156 berlinával az útnak a piacra. Jányok otthon maradtak, így mi kis kanbuliként legénykedtünk a piacra/on. Szépen körbejártunk mindent (már aki nem pakolt össze az eső miatt, mert páran berezeltek és így tettek), majd éhünk csillapítására büfé után néztünk. Jött a sajtos-tejfölös lángos, hurka, kolbász és egy kis csülök mustárral, vegyes vágottal, finom kenyérrel. A lakoma után beszereztük Csongi óhajtott ószeres kukoricadarálóját, megnéztük a zöldségeseket még paprikáért, az állat piacot friss tojásért és haza indultunk. Mire hazaértünk, már Sanyáék (Coyote) is befutottak és széles vigyorral fenhangon köszöntöttek minket (no meg persze Sanyika elégedetlenkedett, hogy Ő most így kimaradt a reggeli kis külön buliból). De ez már csak így szokott lenni... meg különben is, aki 11-re érkezik...! ;)
Sanci már egy ideje rágta a fülem, hogy majd nézzünk rá a turbójára és ha lehet szedjük is le és akkor majd Ő jól kipuceválja. No, jó... jányok balra el... heves csacsogásba kezdtek... verda garázsba be... kis bátorságot öntöttünk magunkba és neki is láttunk a munkálatoknak. Szépen egymás után bomlott le a sok sallang a jó öreg '66-ról, közben egy-két kisebb-nagyobb problémában megakadva (berohadt csavar, stb), de szépen folytattuk a remélt megújulást hozó munkálatokat. Telt-múlt az idő és a nép némi étekért kiáltott. A kézilányok már előkészítették a hozzávalókat, így nekem időlegesen ki kellett szállnom a bütykölésből és bemosakodás után hozzáláttam a beharangozott lecsó megfőzésének a 22 literes bográcsomban. Szépen sorjában kerültek bele az alkotóelemek, sok hagyma, kétféle szalonna, lecsó kolbász, virsli és természetesen a paradicsom, paprika + némi fűszer. Időnként a továbbra is az autó körül sündörgő brigád elakadt és tanácsért kiáltott, mely óhajnak eleget tettem és így csak-csak haladtak tovább... de még mindig csak a szétszedéssel. Mindeközben szerencsére az időnk csodálatosra váltott egészen a lakoma végéig. A szerelést kicsit felfüggesztve jó hangulatban költöttük el fenséges torunkat és öblítettük le jófajta italokkal. Rövid beszélgetés után visszatértünk a paripához, remélve, hogy aznap még be is fejezhetjük... DE sajna nem így lett. Utolsónak befutott Sei cimbi is, hogy legalább sörözzünk egyet pár szó keretében és ekkor olyan eső érkezett, mintha dézsából öntötték volna. Ez már csak azért is volt probléma, merthogy a fiúk ittas mivoltukból eredően, el akartak sétálni a közeli üzemanyagtöltő állomásra egy kis benzinért, az alkatrészak megtisztításához, ám így nem tudtak... a munkálatok félbe szakadtak. Amúgy is már ránk esteledett, Gyuri (Sei) is hazament, meg is fáradtunk már a sok szereléstől és kortyolgatástól, hát másnapra is hagytunk egy kis munkát. Nagyjából rendbe tettük a garázst és a házban folytattuk a csapattal... beszélgettünk, ettünk-ittunk, gitároztunk, nevetgéltünk, ugrattuk kicsit egymást... stb...(közben Dzsorzsi szépen elaludt:)) szóval igazán jól éreztük magunkat. Ennek az idilli állapotnak az vetett véget, hogy Csongiéknak sajna haza kellett indulniuk és így kicsit megbomlott a társaság, ám a hosszú búcsú után a jelenlévőkkel még folytattuk a kis dínom-dánomunkat. :) Dzsorzsi már reggelig fel sem kelt és éjfél körül mi, a többiek is követtük példáját. Mindenki jól aludt (mint később elmondták), de valamiért elég korán felkeltünk... Kávé, satöbbi és már a garázsban is voltunk, legalábbis mi ketten Sanyával. Hamar rendeztük sorainkat, elugrottunk benzinért, kimostuk amit kellett, kitekertünk, behajtottunk, menetet vágtunk, (eközben Dzsorzsinak sajnos el kellett indulnia haza :()rögzítettünk, kifújtunk, befújtunk és összeszereltünk, majd mindent rendbe téve az autóba visszaszereltünk. Sajna Sanya az egyik fontos alkatrész egy kiálló részét letörte, így nem tudtuk igazán kipróbálni a kocsit, de később így is simán haza tudtak vele menni. A munkálatok a kis baki ellenére jól végződtek, a tulaj örült. Mindennel kész lettünk, és némi beszélgetés után Sanyikáéknak is el jött az a sajnálatos pillanat, mikor is hazafelé kellett, hogy vegyék az irányt. Hasonlóan nehéz búcsú következett -akárcsak Csongiékkal, Dzsorzsival- és a pompás mén megindult, hogy leküzdje az előtte álló kilométereket, s édes gazdáit rendben hazaszállítsa.
Nyugodtan állíthatjuk, hogy ismét egy nagyon jó TC taliban volt részünk és bizony, hogy közel tökéletesre sikerült a hétvége!

Köszönöm a megjelenteknek, hogy megtiszteltek minket és szerény hajlékunkat! Köszönöm a jó Istennek, az Univerzumnak, angyaloknak, eleinknek, hogy mindez megeshetett.

Mellékelek pár képet, hogy azok is mesélhessenek. ;)


Grazie per tutti Alfisti!