Alfa Amore - Internetes Alfa Romeo közösség

Melyikkel menjünk? Mivel Debrecen-Siófok végig autópálya, én a 159-re szavaztam. A cél nem az élményautózás volt, hanem a csendben, gyorsan odaérés. Úgyhogy Zen vitt minket nyaralni egy hétre. Kicsinek továbbra sem kicsi, továbbra is korlátozottan tudom megérteni azokat akik pár gyerek születése után egyből kényszert éreznek hatalmas dobozok beszerzésére. Aki autózni szeret, ne tegye. Várjon még egy picit.

A 2.4 automata ilyenkor bizonyít. Számomra a 159 csak ebben az összeállításban értelmezhető autó, mióta a piros Gulietta is itt lakik nálunk. A kézi váltós négyhengeres 159-ek örökre értelmüket vesztették. Az igazi többletet az öt henger, a dízelsége és az automata váltó adják. Mert ettől utazóautó, ettől Zen.

A 330km autópályát megeszi szűk 3 óra alatt úgy, hogy a gyerekek pihennek, alszanak, olvasnak, játszanak, nem igazán tűnik fel nekik, hogy autózunk. Én a bőrfotelben hátradőlve bambulok ki a fejemből, figyelem a forgalmat, a tájat, hallgatom a szél susogását, és a néha felmorajló "öthengert". Csinál mindent magától, és ez így van jól. Kint hiába van forgalom, az M0-áson dúl a presztízs háború, az M7-esen idétlenkedés és tömeg. Egyszerűen nem tud kizökkenteni. Haladunk. Hol ennyivel, hol annyival, nincs különbség.

Megvannak a kompromisszumai, mint a városi használhatóság, a hasmagasság, a kevéssé átélhető vezetési élmény, amik végtelenül bosszantottak. Ezeket a bosszúságokat egy pillanat alatt semmisítette meg a Giulietta. És most van egy hibátlan utazóautónk, amitől csak és kizárólag azt várom amire való. És ebben a szerepében élmény.
Élmény vele autópályázni, élmény vele leparkolni, élmény amikor bármilyen autó mellett parkolva sem válik jelentéktelen átlagos közlekedőedénnyé, mert ami szép, az szép.